193271. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként azolil-alkil-karbinol-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás azolil-alkil-terc-butil-keton- és-karbinol-száramzékok előállítására
3 193271 4 A kiindulási anyagként alkalmazott azolil-metil-terc-butil-keton-származékokat a (II) általános képlettel írhatjuk le. E képletben Az jelentése megegyezik a fentiekben megadott jelentéssel. A (II) általános képletű azolil-metil-terc-butil-keton-származékok ismertek (lásd a 2 431 407 és a 2 906 061 számú NSZK-beli közrebocsátási iratokat). E vegyületeket úgy lehet előállítani, ha valamely halogén-ketont, így pl. klór-, vagy bróm-pinakolt egy savmegkötőszer jelenlétében imidazollai vagy 1,2,4- -triazollal reagáltatunk. A műveletet célszerűen kalcium-karbonát, vagy trietil-amin és egy poláros oldószer, mint pl. acetonitril jelenlétében 60 és 120°C közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott alkilezőszereket a (III) általános képlettel írhatjuk le; a képletben R jelentése célszerűen megegyezik az (I) általános képletnél megadott célszerű jelentéssel, Z jelentése halogénatom, így klórv jód vagy brómatom. A (III) általános képletű alkilezőszerek általában ismert vegyületek. A találmány szerinti eljárásnál hígítószerként közömbös szerves oldószert alkalmazhatunk; ezek közül említjük meg célszerűen az aromás szénhidrogéneket, mint benzol, toluol, vagy xilol; a halogénezett szénhidrogéneket, mint metilén-klorid, széntetraklorid, kloroform vagy klór-benzol; az észterek, mint etil-acetát; a formamidokat, mint dimetil-formamid; továbbá a dimetil-szulfoxidot. A találmány szerinti eljárást bázis jelenlétében végezzük; erre a célra bármely ismert szerves, vagy előnyösen szervetlen bázis alkalmazható, mint pl. alkáli-hidroxidok, alkáli-karbonátok, pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid. A reakció hőmérsékletét a találmány szerinti eljárásnál széles tartományban változtathatjuk; általában 0 és 120, előnyösen 20 és 100° között dolgozunk. A találmány szerinti eljárásnál 1 mól (II) általános képletű triazolil-metil-terc-butil-ketonra 1-1,2 mól (III) általános képletű alkilezőszert használunk. A kapott (la) általános képletű ketonszármazékok elkülönítését ismert módon végezzük. Az (la) általános képletű keto-származékok redukciójánál (Ib) általános képletű vegyületeket kapunk; Az és R jelentése a fentiekben megadottal azonos. A redukciót szokásos módon végezzük, így pl. komplex hidridek segítségével; a műveletet adott esetben hígítószer jelenlétében hajtjuk végre. A műveletet végezhetjük alumínium-izppropiláttal is hígítószer'jelenlétében, vagy pedig hidrogénnel katalizátor és adott esetben hígítószer jelenlétében. Abban az esetben, ha a művelethez hidridkomplexeket használunk, hígítószerként poláros szerves oldószerek jöhetnek számításba. Ezek közül említjük meg az alkoholokat, mint a metanol, etanol, butanol, izopropanol; az étereket, mint a dietil-éter vagy tetrahidrofurán. A reakciót általában 0 és 30°C, célszerűen 0 és 20°C között végezzük, 1 mól (la) általános képletű ketonra 1 mól hidridkomplexet így például nátrium-bór-hidridet vagy lítium-alanátot használunk. Az (Ib) általános képletű redukált vegyületek elkülönítésénél a maradékot híg sósavba felvesszük, ezután az oldatot meglúgositjuk, majd szerves oldószerrel extraháljuk. Az elegy feldolgozását szokásos módon végezzük. Abban az esetben, ha alumínium-izopropiláttal dolgozunk, hígítószerként a fent említett alkoholokat, így izopropanolt, vagy más közömbös szénhidrogént, így például benzolt használhatunk. A reakció hőmérsékletét széles tartományban változtathatjuk; általában 20 és 120, célszerűen 50 és 120°C között dolgozunk. I mól (la) általános képletű ketonra 1-2 mól alumínium-izopropilátot használunk. Az (Ib) általános képletű redukált vegyületek elkülönítésénél a fölösleges mennyiségű oldószert vákuumban desztillációval eltávolítjuk, majd a keletkezett alumíniumvegyüietet híg kénsavval vagy nátrium-hidroxiddal megbontjuk. A további feldolgozást szokásos módon végezzük. Abban az esetben, ha a műveletet hidrogénnel végezzük, hígítószerként a reakcióhoz poláros szerves oldószert használunk; ezek közül említjük meg az alkoholokat, mint a metanolt vagy az etanolt, a nitrileket, mint az acetonitrilt. A reakciót egy katalizátor jelenlétében, előnyösen nemesfém, nemesfémoldat, illetőleg nemesfém-hidroxid-katalizátor, valamint úgynevezett Raney-féle katalizátor segítségével végezzük; célszerűen platinát, platina-oxidot vagy nikkelt alkalmazunk. A reakció hőmérsékletét széles tartományban változtathatjuk, általában 20 és 50°C között dolgozunk. A reakciót normál nyomáson, vagy pedig magasabb nyomáson végezzük (például 1-2 bar nyomáson) 1 mól (la) általános képletű vegyülethez I mól hidrogént és 0,1 mól katalizátort adagolunk. A redukált, (Ib) általános képletű vegyület elkülönítésénél a katalizátort leszűrjük, az oldószert vákuumba ledesztilláljuk; a további feldolgozást szokásos módon végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek erős fungicid hatást mutatnak és a gombák elpusztítására használhatók. A találmány szerinti vegyületek fungicid készítmények hatóanyagaként alkalmazhatók. A találmány szerinti fungicid szereket a következő gombák elpusztítására hasznosíthatjuk: Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomycetes, Ascomycètes, Sasidiomycetes, Deuteromycetes. A találmány szerinti készítményeket a növények jól tolerálják, és ezért a növényi megbetegedések leküzdésére a szükséges koncentrációban alkalmazhatók a növények földfeletti részének a talaj és a vetőmag kezelésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
