193261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és oltókészülék tűzoltásra

193261 1 A találmány tárgya olyan eljárás, ill. oltó­készülék, amely a különböző oltóhatásmecha­nizmust képviselő anyagokat egyidejűleg, vagy oltástechnikai sorrendben lövelb ki. Egy önálló oltórendszer (tüzoltókészülék) oltóanyagból, hordozóanyagból (hajtógáz) és ezeket magába foglaló berendezésekből áll. Az oltókészülékkel történő tűzoltás alapja az oltóanyag hatásmechanizmusának érvé­nyesülése. Ebből adódóan az oltóanyagot oly módon (intenzitás, megosztás, koncentráció stb.) kell az égési zónába bejuttatni, hogy an­nak hatásmechanizmusa optimálisan érvé­nyesüljön. Az oltókészülékek tűzoltási hatékonysá­ga — a jelenlegi szinten — az oltóanyag és a hordozóanyag minőségétől és az oltókészü­lék rendszerétől és minőségétől függ. A gyakorlati életben előforduló tűzesetek igen sokfélék. Gyakori eset, hogy egy ugyan­azon tűzesetnél egy ugyanazon égési zónában, egyidejűleg A-, B-, C- tűzosztályba sorolt anyagok égnek, megosztott térben, megosz­tott felületen. Az ily jellegű tüzek leküzdéséhez habbaloltás, vízsugárral való oltás és halon­­sugárral való oltás (vagy porraloltás) egy­idejű alkalmazására volna szükség, viszont e három tűzoltókészülék típus csak a legrit­kább esetben található fel egyidejűleg, egy helyen. Számos esetben a jelenlegi tűzoltókészü­lékekkel való eredményes tűzoltás oly szintű begyakorlottságot és tűzoltási készséget igé­nyel, mely követelmények általában nem biz­tosíthatók. Az ezideig használatos 1-250 kg-os ol­tókészülékek legjelentősebb fogyatékossá­ga, hogy a hajtógáz nyomása a készülék mű­ködése közben csökken, minek következtében az oltóanyag változó intenzitással 1 g/sec és változó sebességgel jut az égési zónába, miközben az égési zónában az oltóanyag kon­centráció kedvezőtlenül változik. A fenti zavaró jelenségeket elsősorban a hajtógáz nyomásának csökkenése okozza, pl.: egy 12 kg-os porraloltó készüléknél az induló nyomás az 1,4 MPa, amely nyomás a hatásos működési idő végefelé kb. 0,2 MPa-ra csökken. A találmány célja a fenti hibák kiküszöbö­lése. A jelenleg használatos oltókészüléknél a hajtóanyag — hajtógáz — N2,illetve C02. Ügy a N2;mint C02 hajtógáz oltóhatása gyen­ge, miért is a készülék tervezésénél ezt általá­ban nem veszik figyelembe. A találmányi leírásban szereplő oltóké­szülék hajtóanyaga 1301-es számú halon, vagy hasonló forrpontú inhibitor tulajdonsá­gú halon. A halon gőznyomása 20°C hőmérsék­leten legalább 1,4 MPa legyen. Az 1301-es ha­lon hőmérséklettől függő gőznyomása zárt edényben elfoglalt folyadék mennyiségétől a felhasználás folyamán kevésbé függ. Az egy­ugyanazon hőmérsékleten közel állandó gőz­nyomása az 1301-es halont alkalmassá te­szi tűzoltókészülékek hajtógázként való fel­­használására. 2 2 A halon/1301-es vagy hasonló forrpontú, hasonló hatásmechanizmusú halon/ felületen és térben egyaránt megfelelő oltóhatást fejt ki. A habképző oldat buborékba zárt halon együt­tes oltóhatása az összetevők (hab halon) oltóhatásának akár tízszeresét is elérheti, az adott helyzettől függően. Hasonlóképpen az ol­tópor-halon oltórendszerrel is többszörös ol­tóhatást érhetünk el. A találmány tárgyát képező oltókészülék vonatkozó állami szabványok alapvető köve­telményei betartása mellett az ezideig gyár­tott és használt oltókészülékekkel szemben az alább felsorolt alapvető előnyöket bizto­sítja, nevezetesen: — fokozott üzembiztonságot, mérsékelt bale­setveszélyt, — egyszerűséget és könnyű kezelhetőséget,- többszörös fajlagos tűzoltási hatékonysá­got, — oltástechnikai rugalmasságot, mely fel­oldja a jelenlegi tüzoltókészülék típusok alkalmazási kötöttségeit, illetve külön-kü­­lön és egyidejűleg is nagyobb fajlagos tűz­oltási hatékonyságot nyújt, a különböző tűzosztályba sorolt anyagok tüzének ol­tására. A találmányi leírásban szereplő oltóké­szülék minimális tűzoltás taktikai ismereteket is átlagos tűzoltási készséget tételez fel. Az eljárás lényege az, hogy kettő vagy több oltó­anyagmechanizmust képviselő különböző oltó­anyagokat egy készülékben egymástól izo­lálva tároljuk és a működésbe helyezett ké­szülékből az oltóanyagokat az oltóhatást fo­kozó kombinációban egyidejűleg, vagy oltás­technikai sorrendben egymásután juttatjuk az égési zónába. Az eljárást megvalósító ké­szülék lényege abban van, hogy egy vagy két hajtóanyagtartályt tartalmazó készülék esetén a hajtó és oltóanyag először vezérelhető sze­lepeken keresztül keverőfejbe jut, és innen — a szelepek megfelelő beállítása, ill. vezérlése útján — elvezető csöveken keresztül az oltó­hatást fokozó kombinációban egyidejűleg vagy oltástechnikai sorrendben egymásután jut az égési zónába. Az oltóhatást fokozó kombiná­ciót tovább lehet növelni egy harmadik hajtó­anyagtartály beiktatásával, mely azonban nem a keverőfejbe, hanem az onnan kivezető elvezetőcsőhöz csatlakozik, egy szelepen ke­resztül. Az oltóanyag kombinációk a következők­­lehetnek: halonoltóhabok, vízfilmképző tulaj­donságú nehéz fajsúlyú halonoltóhab 200- 100 kg/m3 habfajsúllyal, középfajsűlyú ha­lonoltóhab 30-10 kg/m3 habfajsúllyal, könnyű fajsúlyú halonoltóhab 5-2 kg/m3 habfajsúly­­lyal, oltópor-halon kombinációk, az „A” és „p" jelű és olvadékképző porok halon-por szuszpenziók, folyadék-halon kombinációk: víz, vegyi­leg kezelt víz (felületi feszültségcsökkentő adalékkal vagy vízoldékony brómsó adalék­kal kezelt víz), vízoldékony halogénezett szén-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents