193215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műgyanta kompozíciók folyásképsségének szabályozására

193215 2 1 A találmány tárgya eljárás műgyanta kom­pozíciók folyásképességének szabályozására. Ismeretes, hogy a feldolgozástechnoló­giai adottságok, illetve követelmények miatt a műgyanta kompozíciók folyásképességének a kívánt értékhatárok közé való beállítása a sikeres alkalmazás, illetve gyártás egyik sar­kalatos kérdése. A műgyanta kompozíciók előállítása során a műgyantához keverendő adalékanyagok (például szálas vagy diszperz töltőanyagok, színezékek, iniciátorok és aktí­­vátorok, tapadásjavítók, szikkatívok, ultra­ibolya stabilizátorok, stb.) milyenségét és mennyiségét a készterméken kialakítandó op­timális fizikai tulajdonságok határozzák meg. A feldolgozási technológiához szükséges fö­le ásképességet a legváltozatosabb eljárások­kal érik el. A műgyanta kompozíciók folyásképessé­­génck beállítására szolgáló eljárások a gya­korlatban fizikai, fiziko-kémiai és kémiai el­járásokra csoportosíthatók. A fizikai eljárások: a. / a feldolgozási hőmérséklet megválasz­tása. Ebben az esetben a kompozícióknak azt a tulajdonságát hasznosítják, hogy folyáské­pességük növekvő hőmérsékleten növekszik, illetve csökkenő hőmérsékleten alacsonyabb; b. / a feldolgozás során alkalmazott nyo­más. Egyébként nem folyékony állapotú kom­pozíciók megfelelő nyomással folyásra kény­szeríthetők. Ezt a tulajdonságot a préselési technológiákban hasznosítják. /Schwarz O.: Üvegszálerősítésű műanyagok, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1981, 85. old./ A fiziko-kémiai eljárások: a. / egyszerű töltőanyag-hatás. Közöm­bös töltőanyagok alkalmazása esetén, a töl­tőanyagok mennyiségének növelésével a fo­lyásképesség csökkenthető. b. / tixotropizálás. Speciális adalékanya­gok, például kolloid Si02, azbesztpéhely, stb. felhasználásával, a kívánatos struktúrvisz­­kozitást hozzák létre. /Hoffmann, M.,Bach, W.'. Plaste und Kautschuk 15, 301 /1968// c. / oldószer-hatás.'Aktív, kémiailag beépü­lő, vagy közömbös elpárolgó oldószer ada­golásával a kompozítok folyásképessége nö­velhető. /Vancsóné dr. Szmercsányi I., dr. Vöő Endre, dr. Maros Lászlóné, dr. Hirschberg Pé­ter: Telítetlen poliésztergyanták. NIM Mű­szaki Dokumentációs és Fordító Iroda Bu­dapest 1973, 16. old./ A kémiai eljárások: a. / a folyásképesség csökkentése például poliészter alapú kompozíciók esetén kismeny­­nyiségű reagens (CaO, MgO) adagolásával és kémiai reakció körülményeinek biztosí­tásával, például melegítéssel. (Vancsóné dr. Szmercsányi I., dr. Hirschberg P.: Acta Chimíca 83, (1), 79 /1974// b. / több lépcsőben működő iniciátor-rend­­szer alkalmazásával a térhálósodási reakció részlegesen is lefolytatható és a szükséges technológiai művelet elvégzése után teljessé tehető (például poliészter gombgyártás) (Doyle, E.N.: The Development and Use of Polyester Products. Mc Graw — Hill Book Company, New York 1969, 32. old.) Az ismertetett eljárások alkalmazásának hátrányai, illetve korlátái közismertek. A fo­lyásképesség szabályozása — f.zikai módszerekkel igen energia-igényes és a technológiák jelentős részénél meg sem valósítható; — fiziko-kémiai eljárások alkalmazása több­let anyag felhasználást eredményez, ami nem­csak gazdaságtalan és a késztermék műszaki tub jdonságait befolyásolja hátrányosan, ha­nem a felhasznált segédanyagok egy része (például azbesztpehely, oldószerek) az egész­ségre is káros; — kémiai eljárásokat csak speciális techno­lógiáknál lehetséges alkalmazni. A kémiai reakciók kézbentartása nehézkes és ezért a reprodukálhatóság nem kielégítő. A találmány célja olyan eljárás biztosítá­sa, amely a fenti hátrányok kiküszöbölésével lehetővé teszi a műgyanta kompozíciók fo­lyásképességének érzékeny és reprodukálha­tó szabályozását a legkülönbözőbb techno­lógiákban. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a műgyantákhoz, illetve műgya'nta kompo­zíciókhoz olyan ferri-oxidos szilícíum-dioxi­­dot adunk, amelyben a szilícíum-dioxid és a ferri-oxid kristályszerkezetileg egységes kristályrácsot alkot és a szilícium-dioxid-fer­­ri-oxid mólarány 120:1 és 1:1 között van, a folyásképesség egyszerűen és érzékenyen vál­toztatható. Ilyen anyagok a természetben ta­lálhatók, de előállíthatok mesterségesen is szilícium-dioxid és ferri-oxid 1300 K feletti hőmérsékleten való összekristályosításával. A fentiek alapján a találmány szerint mű­gyanta kompozíciók folyásképességének sza­bályozására úgy járunk el, hogy a kompozí­ciók készítése során az ismert alapanyagokhoz és segédanyagokhoz a műgyanta tömegére számítva legalább 5 tömeg% ferri-oxidos szi­­lícium-díoxidot adunk, amelyben a szilíci­um- dioxid és a ferri-oxid kristályszerkezeti­leg egységes kristályokat alkot és a szilící­um-dioxid- ferri-oxid mólarány 120:1 és 1:1 között van. Az eljárás legfőbb előnye, hogy a műgyan­ta kompozíciók folyásképessége már igen kis­­mennyiségü, fent meghatározott" ferri-oxidos szilícium-dioxid vagy azt tartalmazó anyag adagolásával érzékenyen szabályozható. A fo­lyásképesség a ferri-oxidos szilícium-dioxid növekvő mennyiségével csökken. A folyáské­pesség megfelelő értékre való beállítása több letenergia felhasználást nem igényel, külön technológiai művelet lefolytatása szükségte­lenné válik, az egészségre ártalmatlan, és a kompozíció a készítés után azonnal felhasz­nálható. A fent meghatározott ferri-oxidos szilíci­­um-dioxídnak a műgyanta kompozíciók folyás­képességét befolyásoló hatása váratlan és meglepő felismerés, különösen, ha tekintetbe 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents