193189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzazepin-származékok előállítására

193189 hidrofurán/víz vagy dioxán/víz elegyben, sav, így sósav vagy kénsav, vagy alkalikus bá­zis, így nátrium-hidroxid vagy kálium-hidr­­oxid jelenlétében, 0 °C és 100 °C közötti hő­mérsékleten, előnyösen a reakcióelegy for­ráspontján. Előnyös a reakciót alkoholos sav, például metanolos vagy etanolos sósav je­lenlétében végezni. k) Olyan (I) általános képletíí vegyületek előállítására, amelyek képletében A oxalil­­csoportot jelent, és G olyan 2—5 szénatomos n-alkiléncsoportot jelent, amely csoportban egy metiléncsoportot egy karbonilcsoport he­lyettesíthet, (XX) általános képletíí vegyületet oxidálunk; a képletben Rj—R6 és G jelentése a fenti. Az oxidációt előnyösen oxidálószerrel, így kálium-permanganáttal, szelén-dioxiddal vagy nátrium-dikromáttal hajtjuk végre, megfelelő oldószerben vagy oldószerelegyben, így víz­ben, víz/dioxán elegyben, jégecétben, vizes ecetsavban vagy acetanhidridben, 0°C és 100 °C közötti, előnyösen 20 °C és 80 °C kö­zötti hőmérsékleten. l) Olyan (1) általános képletíí vegyületek előállítására, amelyek képletében A etilén- és B karbonilcsoportot jelent, (XXII) általános képletű vegyületben gyűrűt zárunk; a képletben R,—R5, G a fenti jelentésű, R’6 metilcsoportot jelent, és Y gyürűzárásra alkalmas csoportot jelent. Y jelenthet például karboxi- vagy nitrilcso­­portot, észtercsoportot, így metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, n-propoxi-karbonil- vagy ben­­zil-oxi-karbonil-csoportot, tioésztercsoportot, így etil-tiokarbonil-, fenil-tiokarbonil- vagy piridil-tiokarbonil-csoportot, acil-oxi-karbonil­­-csoportot, így acetoxi-karbonil- vagy trifluor­­-acetil-karbonil-csoportot vagy a'midcsoportot, így amino-karbonil-, metil-amino-karbonil-, dimetil-amino-karbonil- vagy fenil-amino-kar­­bonil-csoportot. A reakciót adott esetben megfelelő konden­zálószer jelenlétében és adott esetben nyo­másálló edényben végezzük el, oldószerben, így xilolban, dimetil-glikoléterben, tetralin­­ban vagy tetrahidro-tiofén-l,l-dioxidban, ma­gasabb hőmérsékleten, például 100 °C és 250 °C közötti, előnyösen 140°C és 180 °C közötti nőmérsékleten. A reakciót azonban ol­dószer nélkül is végrehajthatjuk. Megfelelő kondenzálószerek lehetnek példá­ul N,N’-diciklohexil-karbodiimid, tionilklorid foszfonátok, így dietil-klór-foszfonát vag> bisz (o-nitro-fenil) -fenil-foszfonát, foszforá nők, így (2,2,2-trifluor-etoxi)-írifenil-foszfo rán, N-alkil-piridiniumsók, így N-metil-2-klór -piridinium-jodid vagy N-metil-2-fluor-piridi nium-tozilát, N,N’-diciklohexil-karbodiimid/4 -dimetil-amino-piridin, klór-szulfonil-izocia nát vagy N,N’-karbonil-diimidazol. Továbbá előnyös lehet, az adott esetben je­lenlévő hidroxil-, imino- vagy aminocsopor­­tokat a reakció közben védőcsoporttal, példá-7 6 ul acetil-, benzoil-, etoxi-karbonil- vagy ben­­zilcsoporttal megvédeni. Ha a (XXII) általános képletben Y nitril­­vagy amidcsoportot jelent, úgy előnyös a reakciót úgy végrehajtani, hogy a megfelelő vegyületet alkalikus vagy savas hidrolízis­sel, például metanol/sósav vagy etanol/nátri­­um-hidroxid eleggyel, a reakcióelegy forrás­pontján a megfelelő karboxivegyületté alakít­juk át, amely vegyületben végül gyűrűt zá­runk. A reakció közben adott esetben használt védőcsoportokat végül lehasítjuk, például az acilcsoportokat előnyösen hidrolízissel, sav vagy bázis jelenlétében, illetve a benzilcso­­portokat előnyösen hidrogenolízissel, például hidrogénnel, hidrogénező katalizátor, így pal­­ládium/szén vagy platina jelenlétében. A kapott (I) általános képletű vegyülete­­keí továbbá savaddíciós sóikká, különösen szervetlen vagy szerves savakkal képzett, fi­ziológiásán elviselhető savaddíciós sóikká át­alakíthatjuk. Savként szerepelhetnek például sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, ecetsav, tej sav, citromsav, borkősav, boros­tyánkősav, maleinsav vagy fumársav. A (II) — (XXII) általános képletű kiindulá­si vegyületek a szakirodalomból részben is­mertek, illetve ismert eljárásokkal előállítha­­tóak. így például a (II) és (VIII) általános kép­letű kiindulási vegyületeket a megfelelő benz­­azepinszármazéknak a megfelelő halogén­­vegyülettel való reakciójával, és adott eset­ben ezt követően a megfelelő aminnal való reakciójával állítjuk elő. Az ehhez a reakció­hoz szükséges (IV) általános képletű benz­­azepinszármazékot a megfelelő vegyületben, például a (XXIII) általános képletű vegyü­­leiben történő gyűrüzárással állítjuk elő, vagy ha Rí és R2 nem alkoxicsoportot je­lent, úgy a (XXIV) általános képletű vegyü­letben való gyűrűzárással is, adott esetben az ezt követő katalitikus hidrogénezéssel és/vagy a karbonilcsoport redukciójával, pél­dául nátrium-bór-hidrid/jégecet eleggyel (lásd 0.007.070 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentést) és/vagy oxi­dációval, például szelén-dioxiddal. (XV) általános képletű kiindulási vegyüle­tet kapunk a megfelelő nitrovegyület reduk­ciójával, amit a megfelelő amin acilezésével, illetve alkilezésével kapunk. A (X) —(XIII), (XVI) —(XVIII), (XX) ál­talános képletű kiindulási vegyületeket elő­nyösen a megfelelő halogénvegyületnek a megfelelő aminnal való reakciójával állítjuk elő, és a hidroxicsoportok védelmére használt védőcsoportokat adott esetben végül lehasít­­juk. (XXII) általános képletű kiindulási vegyü- Utet kapunk például (XXV) általános kép­letű vegyület klór-metilezésével — a képlet­ben 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents