193173. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű szigetelés beton- és vasbetonszerkezetek főleg híd- és útpályák, illetve ezek szegélyének víz, illetve nedvesség elleni szigetelésére, valamint eljárás ilyen szigetelés készítésére
193173 arányú keverékéből 5-100 mm közötti vastagságú kiegyenlítőréteget terítünk fel, és ebbe ágyazzuk alulról a rákerülő szálasanyagréteget. A szerkezet együttdolgozása tovább javítható azzal, ha a szálasanyagréteg felterítése után a szálasanyag szálak közötti levegőtartalmát előnyösen hengerléssel legalább részben eltávolítjuk. A találmányt részletesebben a csatolt rajz és példák kapcsán ismertetjük. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti többrétegű szigetelés pél da kén ti kiviteli alakjának metszetét szemlélteti; A 2. és a 3. ábra az 1. ábra szerinti megoldás változata. Amint az I. ábrán látható, az egészében 1 hivatkozási számmal jelölt többrétegű szigetelés a jelen esetben hídpálya szigetelésére szolgál, annak szigetelendő 2 felületén van kialakítva. A többrétegű 1 szigetelés a találmány szerint alit és belit adalékot tartalmazó epoxi műgyantából készült rétegeket tartalmaz. Ilyen műgyantaként a kísérletek során a cementadalékot tartalmazó kátrányepoxi „KATESIL", valamint általunk alittal és belittel adalékolt „EPOREZIT műgyantát is alkalmaztuk. A többrétegű 1 szigetelésnek a szigetelendő 2 felületen pórustömör határrétegként kialakított legalább 60 p vastagságú 3 alapozórétege van. Ennek rétegvastagságát, illetve a felhordandó rétegeinek számát a beton mindenkori szívóképessége határozza meg. Vastagsága azonban legfeljebb 150 p. A 3 alapozórétegnek az a feladata, hogy az ismert módon előkészített szigetelendő 2 betonfelületre nagy tapadószilárdsággal ráépüljön. Ehhez kötődik az első fő 4 műgyantaréteg, amelynek rétegvastagsága előnyösen 300—1000 p közötti értékű. A 3 kapcsolórétegen át kötődő 4 mügyantaréteg feladata, hogy biztosítsa a szigetelendő 2 betonfelület és a többrétegű szigetelés többi rétege közötti jó adhéziót. A 3 kapcsolóréteg és a 4 műgyantaréteg a találmány szerint 90—125 s kifolyási idejű műgyantából készül /a kifolyási idők mindig a szabványos nyolcas mérőpohárral mérve értendők/. Az 1. ábrán a 4 műgyantaréteg és a legfelül elhelyezkedő másik 5 műgyantaréteg közé a találmány szerint 6 szálasanyagréteg van ágyazva. Ez az 5 műgyantaréteg lehet 300—1000 p vastagságú, és adott esetben akár több rétegben is felhordható. Az 5 műgyantaréteg a fenti rétegekhez képest kisebb hígítású, például 145—250 s kifolyási idejű műgyantából készül, amely azután önmagában ismert módon színezhető, vagy aszfalt takaróréteggel fedhető. A 6 szálasanyagréteg a találmány szerint főleg szilikát szálasanyagból, előnyösen üvegszálból készül, amelynek halmaztömege legfeljebb 500 g/m2, de célszerűen legalább 150 g/m2. Ez lehet például nemez, roving, szövet, paplan, vagy statisztikusan elrende-3 zeit szálak halmaza, \agy adott esetben ezek kcmbinációjából álló réteg, amelynek vastagsága 0,1-5 mm közötti értékű. A találmány értelmében a 6 szálasanyagréteg az azt kétoldalt közrefogó műgyantaréteg közé van ágyazva. A jelen esetben az ágyazást a 4 és 5 műgyantaréteg végezi. Ennek az ágyazásnak a megvalósításához még a 4 műgyantaréteg kikeményedése előtt terítjük fel a 6 szálasanyagréteget, ezután hordjuk fel a 6 szálasanyagrétegre az 5 műgyantaréteget— ezt célszerűen a későbbiekben isme.rtetésre kerülő légtelenítési művelet előzi rfleg, illetve adott esetben követi—, amikorjs az 5 műgyantaréteg előszöris átitatja a 6*szálasanyagréteget, majd fedi azt. A 6 szálasanyagréteg ilyen beágyazása révén az 1. ábra szerinti kivitelnél a 4 műgyantaréteg és 9 6 szálasanyagréteg kapcsolódásánál, illetve as6 szálasanyagréteg és az 5 műgyantaréteg kapcsolódásánál egy-egy átmeneti, illetve itató határréteg jön létre, amelyeket 7, illegve 8 hivatkozási számmal jelöltünk. Ezek közül a‘7 határréteg itt valójában a 4 műgyanta rétég, a 8 itatóréteg pedig az 5 műgyantaréteg részét képezi. A találmány szerint a 6 szálasanyagréteg ilyen beágyazásának a sajátossága abban van, hogy a kátrányepoxi műgyanta cementtartalma, azaz az alit és belit ásványok h 1 dratációja során felszabaduló hidroxil, illetve hidroxónium ionok a 6 szálasanyagréteg üvegszáljainak felületét degradálják, azaz roncsolják. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy az üvegszálak felületét—szilikátbázis lévén— a fentemlített ionok megtámadják és abba bediffundálnak. így a cementből kialakuló szerves kötés létrehozása mellett a képződött lúgos közeg „felérdesíti“ a szálasanyagréteg felületét. Ez pedig azzal jár, hogy a műgyanta kötése során kialakuló térháló fokozott mértékben épül össze a szálasanyagréteggel mindkét oldalról. Ezzel tehát olyan rétegszerkezet jön létre, amely bizonyos mértékig rugalmasnak tekintendő, így a szerkezeti mozgásokból a betonban képződő esetleges repedések áthidalására, azaz a dinamikus terhelések felvételére is alkalmas, folytonosságának megőrzése mellett. A 2. ábrán látható szigetelésváltozat mindössze abban tér el az 1. ábra szerinti megoldástól, hogy itt a szigetelendő 2 betonfelület például sérülések miatt egyenetlenebb felületű, mélyedésekkel, illetve kráterekkel tagolt. Ilyen esetben a 3 alapozóréteghez kapcsolódó 4 műgyantarétegre 5—100 mm közötti vastagságban 9 kiegyenlítőréteget hordunk fel. Ez ugyancsak a fentemlített epoxi műgyantából készül, továbbá inert szemcsés töltőanyagot, a jelen esetben max. 5 mm szemcseméretű homok és kvarchomok 1:3 tömegarányú keverékét tartalmazza. Természetesen a 9 kiegyenlítőréteg mindenkori vastagságát a szigetelendő 2 betonfelület egyenetlensége függvényében kell meghatározni. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
