193148. lajstromszámú szabadalom • Aprítógép főleg takarmányfélék aprítására
1 193148 A találmány tárgya aprítógép, amely alkalmas anyagok aprítására az egyidejű törés és tépés (íoszlatás) révén. Mint ismeretes, a mezőgazdasággal kapcsolatos termelés területén sok esetben van szükség a növényrészek aprítására. Példaképpen említendő a takarmányok feldolgozása abból a célból, hogy azokat az állat tökéletesen eméssze és így a takarmány a hústermelés és más állati termék előállítása során gazdaságosabban legyen felhasználható. Az ásványi eredetű energiaforrások hiánya mindjobban a fermentáción alapuló terménytartósítási módszereket helyezi előtérbe, de ugyanakkor a mezőgazdasági terményszárítás módszerének fejlesztése is jelentős gaz dasági érdek. Ezen igények teljesítését a termények korábbinál nagyobb mértékű aprí tásával, feltárásával jelentősen elő lehet segíteni akkor, ha az aprítási, feltárási művelet végrehajtása egyben az összesített fajlagos energiaigény csökkentését is eredményezi. A fokozott mértékű aprítási művelet végrehajtására az eddig ismert megoldások szerint két alapelven működő gépet alkalmaztak. Az egyik a hagyományos kalapácsosdaráló elvén működik, amelyet különböző lyukazatú rostával kiegészítve alkalmaznak. \ másik megoldást jellemzi, hogy a terményt vágással aprító szecskázószerkezetet beépítve, olyan gépet alkalmaznak, amelyből az anyagrészecskéket igényszerinti Iyukméretíi zúzórostán át engedik ki a gépből. Tehát az ismert megoldásokat az jellemzi, hogy a forgórész (kalapács, ill. vágókés) kerületén rosta helyezkedik el, amelyen keresztül az ütést, vágást és mángorlást végző szerkezet az aprítandó anyagot átkényszeríti. Az ezideig ismert gépek a száraz szemestermények aprítását kedvezően végzik. A növényi rostokat nagyobb mennyiségben tartalmazó (pl. lucernaszecska), avagy nagy nedvességtartalmú (pl. nedves kukorica) termények esetében megállapításunk szerint az ismert műszaki megoldások elsősorban a mángorlóhatás miatt előálló kócosodás által kedvezőtlenül befolyásolják az energiaigényt és a teljesítményt, egyben hátrányosan léképződést idéznek elő, ami tápanyagveszteséget eredményez. A találmány célja olyan gép létrehozása, amely a terményapritásnál, illetve feltárásnál mángorlóhatást (kócosodást) nem idéz elő, a fajlagos energiaigény mérséklését is eredményezve a gépnagysághoz viszonyított áteresztőképességet (teljesítményt) növeli és nedves, vagy száraz szemestermények, illetve rostos takarmányanyagok aprítására (foszlatására) egyaránt alkalmas. A találmány lényege, hogy egymás mellett mozgás közben ívkerületet alkotva elhelyezkedő, különböző hosszúságú forgókések ugyancsak egymás mellett elhelyezkedő, különböző hosszúságú állókés sorok előtt, iilet- 2 2 ve mellett forognak el úgy, hogy a fésüszerü forgó rész az ugyancsak fésűszerű állókés sorok rései között mozog. A fésűszerű kialakítás megoldható különálló egyedi késekkel vagy tömbkésekkel. Az első esetben a rövid állókések és a hosszú állókések az aprítótér falához két vagy több sorban vannak oldhatóan erősítve és mindegyik sorban egymás mellett felváltva hosszú állókések vannak, továbbá a tengelyre merőleges síkokban elfordíthatóan és oldhatóan szerelt forgó hoszszúkések és forgó rövidkések szintén két vagy több sorban vannak elrendezve egymás mellett felváltva, olyképp, hogy a hosszú állókésekkel szemben rövid forgókések és a rövid állókésekkel szemben hosszú forgókések vannak, és a forgó hosszúkések beleilleszkednek két-két egymás melletti hosszú állókés közötti hézagba. A másik esetben az álló tömbkések az aprítótér falához két vagy több sorban vannak oldhatóan erősítve és a tengelyre merőleges síkokban elfordíthatóan és oldhatóan szerelt forgó tömbkések szintén két vagy több sorban vannak elrendezve egymás mellett felváltva olyképpen, hogy az álló tömbkések vágóéleivel szemben a forgó tömbkések ujjai és az álló tömbkések ujjaival szemben a forgó tömbkések vágóélei vannak és a forgó ujjak beleilleszkednek két-két szomszédos állókés ujjak közötti köztérbe. A találmány szerinti elrendezésnek az eredménye, hogy mángorlóhatás nélkül a gép ütő és tépő (foszlató) munkát végez, a műveleti energiaigény — a relatív teljesítménynövekedés mellett — a korábban ismert megoldásokhoz viszonyítva mérséklődik. A csatolt rajzok a találmány példaképpen!' kiviteli alakját vázlatosan ábrázolják. Az 1. ábra a gép függőleges metszete a központi tengely középvonalán átmenő sík mentén, a 2. ábra a gép oldalnézete részben metszve és a 3. ábra tömbkéses változatot mutat be elölnézetben, ill. részben metszetben. A gép 2 aprítóteréhez 1 garat csatlakozik az aprítandó anyag bevezetése céljából. A 2. aprítótér közepén van a központi 9 tengely, melyhez a késtartó 10 tengelyek vannak erősítve, a rajz szerinti kiviteli példánál négy .darab. Ezeken a 10 tengelyeken vannak az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a 3 hosszúkések és a 4 rövidkések, melyek az 5 rövid áliókésekkel és 6 hosszú állókésekkel működnek együtt, olyképp, hogy egy 3 hoszszú késsel egy 5 rövid állókés és egy 4 rövid késsel egy 6 hosszú állókés van szembben. Mivel a késtartó 10 tengelyeken lévő kések a tengelyeken elfordulhatnak, akkor sem törnek el, ha az aprítandó anyagba szilárd test pl. fémdarab kerül. A 3. ábra szerinti megoldásnál a központi tengellyel együttforgó késtartó 10 tengelyeken nem egyedi vagyis különálló rövid és hosszú kések vannak, hanem a 10 tengelyek forgó 11 tömbkéseket tartanak, melyek kialakítása teljesen megfelel az 1. és 2. ábra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
