193144. lajstromszámú szabadalom • Permetező, többtényezős agrokémiai kölcsönhatás-izsgálatokhoz
vannak kapcsolva, és az R keverőtartályt, valamint a V tartályokat összekötő csővezetékekbe Si, S2, -S3 ...Sn adagolószelepek vannak beépítve. Ezen S adagolószelepek beállításával lehet a V tartályokból a megfelelő komponenseket a kívánt mennyiségben az R keverőtartályba adagolni. Az R keverőtartály K keverővei van ellátva, amelynek lapátjai az R keverőtartáiyban lévő folyadékot homogenizálják. Az R keverőtartályhoz adott esetben N nyomáskiegyenlítő tartály lehet csatlakoztatva. A homogenizált folyadékkeverék az R keverőtartályból g], g2, g3...gn fojtószelepeken át jut a T|, T2, T3...Tn szórófejekhez. A g fojtószelepek teszik lehetővé a T szórófejeken kiáramló folyadéknak valamely gradiensvagy hullámfüggvénynek megfelelő szabályzását. A T szórófejek a berendezésen az X irány mentén, azaz a berendezés haladási irányára merőlegesen vannak elhelyezve. Látható, hogy az S adagolószelepek és a g fojtószelepek" Ci jelgenerátorhoz vannak csatlakoztatva. A C, jelgenerátorhoz B bemeneti egységgel ellátott C3 mikroprocesszor csatlakozik. A C3 mikroprocesszorhoz külső program is csatlakoztatható, például rádió adó-vevő útján, a C2 egység segítségével. Ugyancsak a C3 mikroprocesszorhoz csatlakoznak a berendezés hajtóművével összekapcsolt egységek. Ezek az A távadóban vannak elhelyezve, és a megtett út mérésére szolgáló mVs távolságmérőből, valamint a haladási irány és a fordulók regisztrálására szolgáló mxs menetszámlálóból állnak. Az my* távolságmérő és az mxs menetszámláló tetszőleges helyzetben nullázható. Az mys távolságmérő lehet mérőkerékként kialakítva, az mxs menetszámláló pedig például a kormányhoz csatlakoztatott potencíométer lehet. A bemutatott vezérlőrendszerrel az S adagolószelepek és a g fojtószelepek tetszőleges folyadékeloszlás kiszórását teszik lehetővé. Bármilyen gradiens- vagy hullámfüggvénynek megfelelő kipermetezés lehetséges, nem csupán a berendezés haladási irányában, hanem az arra merőleges X irányban is. Ez azáltal válik lehetségessé, hogy az átfolyást szabályzó szállítási teljesítményeket a berendezés meneteivel lehet összehangolni, mivel a Ci jelgenerátorhoz a már említett A távadó van csatlakotaíva. Szükség esetén megoldható, hogy a berendezés menetirányában a folyadékkomponensek szóba jöhető valamennyi keverési arányát létrehozza a permetezés során. Ugyanakkor a menetirányra merőleges irányban a kiszórt mennyiség lehet egyenletes vagy tetszőleges hullámfüggvény szerint változó. Megoldható olyan feladat is, hogy a menetirányban a íolyadékkiszórás egyenletes legyen, a menetirányra merőleges X irányban viszont a folyadékkomponensek aránya az egységnyi felületre kiszórt folyadékkom5 4 pozíciók összmennyiségével arányosan változzon. Ily módon a találmány szerinti berendezés segítségével a parcellák közötti zavaró hatásokat a hullámfüggvények megfelelő elrendezésével a minimálisra lehet csökkenteni. Az I. ábrán bemutatott változatnál látható, hogy a Ci jelgenerátorhoz kapcsolt, szaggatott vonallal jelölt I egység esetében minden Si, S2, S3...S11 adagolószelephez külön Vi, V2, V3...V11 tartály tartozik. Kialakítható azonban olyan rendszer is, ahol a V tartályokból álló rendszerhez és a Q jelgenerátorhoz egyidejűleg több hasonló egység csatlakozik. A 2. ábrán például olyan megoldás látható, ahol a V|, V2, V3...Vn tartályokból álló rendszerhez és a Ci jelgenerátorhoz 1; II és III egységek vannak csatlakoztatva. Ezen I; és III egységek T szórófejei ugyancsak a haladási irányra merőlegesen vannak csoportonként elhelyezve. Minthogy azonban az egyes egységekhez egymástól függetlenül beállítható S adagolószelepek tartoznak, az X irány menti eloszlási görbék lényegesen jobban közelíthetők meg, mint az egyetlen egységet tartalmazó rendszernél. Szükség esetén ez az elrendezés függvénykapcsolatok realizálását is lehetővé teszi, miáltal a parcellák közötti szegélyhatások tovább csökkenthetők. A 3. ábrán a találmány szerinti berendezés segítségével megvalósítható folyadékeloszlást mutatom be. A fölső diagramon pontvonallal és nyilakkal ábrázoltam a permetező mozgását. Látható, hogy a berendezés a parcellákat Y és -Y irányú m. menetekkel járja be, miközben az Sí, S2 és S3 adagolószelepek a Vt, V2 és V3 tartályokban lévő folyadékkomponenseket a Pj, P2 és P3 függvények szerint adagolják az R keverőtartályba és onnan a T szórófejekbe. A további V3...Vn tartályokból az S3...Sn adagclószelepek segítségével továbbított folyadékkomponensek mennyiségét számítással lehet meghatározni, amelynek során figyelembe kell venni, hogy az R keverőtartályba szállított fotyadékmenynyiség mindig konstans legyen. A kiszórás során a T szórófejek kiszórási teljesítményei a g fojtószelepek segítségével változtathatók. Az ábrán látható, hogy az mi menetek során, amikor a permetező Y vagy -Y irányban halad, a kiszórt folyadék összetétele, illetve mennyisége állandó, értékük azonban menetenként a megfelelő P függvény szerint változik. így tulajdonképpen a bemutatott P függvények nem folyamatos görbék, hanem a P2 függvény első szakaszán bemutatott konstans szakaszokból állnak össze. Az ábrán az is jól megfigyelhető, hogy a különböző P függvények különböző hosszúságú ismétlődő periódusokból állnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy meghatározott menetszám után a három különböző komponens összes lehetséges keverési aránya előfordul az adott területen. 6 193144 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
