193141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás törmelékes geológiai képződmények és meddőhányók megszilárdítására és szigetelésére
193141 tartalmazó polihidroxi-alkoholokkal való reagáltatás útján nyerhetők [(NCO)OH 1:0,005- töl 1:0,3-ig], »Vízüvegoldat«-on nátrium- és/vagy kálium-szilikát vizes oldatát értjük. A kereskedelemben kapható nyerstermék, amely esetleg pl. kalcium-szilikátot, magnézium-szilikátot, bórátokat és aluminátokat tartalmaz, szítén használható. A Si02:M02 (M-fém) mólarány (0,5:1) és (4:1) között változhat. Előnyös (1:1) —(2.5:1) Si02:M20 mólarányú vízüveg oldatokat használni. A vízüveg koncentrációja 25—55 tömeg %, előnyösen 40—50 tömeg % között van. A képzendő keverékben a poliizocianátokat és a vízüvegoldatot (75:25) és (15:85) közötti tömegarányban vesszük. Előnyösebb a poliizocianátok és vízüvegoldat tömegarányát a 60:40 és 25:75 között tartani. A poliizocianát és vízüveg keverékének elkészítése egyszerű. Mindössze az szükséges, hogy a két folyadékot homogénre keverjük, pl. kézzel, ikeverölapátot alkalmazva, vagy motoros meghajtású keverőberendezéssel. Az emulziót szokásos keverő és adagoló berendezésben is előállíthatjuk, ilyenkor a két folyadék szállítása egy átfolyó keverőn keresztül adagoló szivattyú segítségével történik. Az adagoló szivattyú lehet pl. fogaskerék-szivattyú, dugattyús szivattyú vagy membrán-szivattyú. Az átfolyó keverő lehet pl. forgatott keverővei ellátott keverő rekesz, vagy álló keverő pl. különféleképpen kialakított terelőlemezekkel ellátott cső. A keveréket a megszilárdítandó képződménybe általában furatokon keresztül cső vagy injektor segítségével juttatjuk be. A furatokat a keverék bejuttatása után azonal el kell zárni, mert a keverék gélesedése és keményedése csak 30—60 másodperc múlva kezdődik meg. Ha a keveréket furatokon keresztül juttatjuk a képződménybe, ajánlatos, ha szelepként működő lyukfedőket alkalmazunk, pl. a 2 550 555. sz. NSZK-beli szabadalom szerint. Attól függően, hogy milyen jellegű a poliizocianát, milyen keverést választunk, a szilárduló anyag milyen mérvű habosodását és konzisztenciáját kívánjuk elérni, ajánlatos lehet a következő adalékanyagokat a poliizocianáthoz vagy a vízüveghez vagy a kettő keverékéhez hozzáadni: 1. Ä poliuretán gyártásnál általánosan használt kötésgyorsítók — fémorganikus vegyületek, így pl. a dibutil-ón-dilaurát és tercier aminok, így pl. a trietil-amin —, amelyek mennyisége 2 tömeg%-ig terjedhet a poliizocianát és a vízüveg keverékére számítva. 2. Habosítószerek — pl. aceton, metilén-klorid, monofluor-triklór-metán, difluor-diklór-metán és -bután — amelyek mennyisége 30 tömeg%-ig terjedhet a poliizocianát és vízüveg keverékére számítva. 3. Legalább egy. a poliizocianátokkal szemben aktív csoportot tartalmazó vegyületek, 3 amelyek mennyisége általában 30 tömeg%-ig terjedhet a poliizocianát és vízüveg-keverékére számítva. Használhatók szerves poliaminok — így pl etilén-diamin, dietilén-triamin, trietilén-tetramin, 4,4’-diamino-difenil-metán vagy 2,4’-diamino-toluol — is, de olyan szerves vegyületek alkalmazása előnyös, amelyek alkoholos hidroxilcsoportot tartalmaznak. Ezek lehetnek egy vagy többértékű alkoholok, előnyösen olyan többértékü alkoholok, amelyeknek molekulasúlya 32 és 200, előnyösen 62 és 200 között van, vagy nagy, 200 és 5000, előnyösen 200 és 100 közötti molekulasúlyú polihidroxivegyületek, amelyeket a poliuretán gyártásnál szokásosan használnak, pl. az ismert polihidroxi-poliészterek vagy polihidroxi-poliéterek. Alkalmas kismolekulasúlyú alkoholok pl. a metanol, etanol. propanol, etilénglikol, dietilénglikcl, trietilénglikol, glicerin és trimetilol-propán. Alkalmas nagyobb molekulasúlyú alkoholok a dikarbonsav-poliészterek, pl. a ftálsav, adipinsav, hexahidro-ftálsav, tetrahidro-ftálsav, és/vagy maleinsav és a felsorolt egyszerű alkoholok észterei vagy többértékü alkoholok poliéterei, amelyek alkoxilezéssel, azaz propilén-oxid és/ vagy etilén-oxid alkalmazásával nyerhetők. Víz és pl. a feljebb említett kisebb molekulasúlyú aminok és alkoholok, amelyek legalább két aktív hidrogénatomot tartalmaznak, alkalmas kiindulási molakulák. Különösen előnyös alkoholok az utóbb említett, 50 és 600 közötti hidroxilszámú poliéter-poliolok. Az alkoholokat vagy a vízüveg oldathoz, vagy a poliizocianáthoz vagy a kettő elegyéhez, a harmadik komponensként adjuk. Azok az elegyek, amelyek az előbb említett adalékanyagokat tartalmazzák, mindezideig a legjobb szilárdítási értékeket mutatták, és ezért a találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen alkalmazhatók. 4. Emulgeálószerek, pl. a sztearil-amin és az etilén-oxid reakcióterméke, abietinsav vagy olajsav és etilén-oxid poliéter-észterei, zsíralkoholok poliglikol-éterei, alkilfenol-poliglikol-éterek, vízüveg alapú emulgeálószerek, pl. Tegosivin (a Goldtschmit RT gyártmánya), amfogenzidek pl. Tego-Beatin 27 (a Goldtschmit RT gyártmánya), zsírsav-amido-alkil-dimetil-amino-oxidok, pl. Aminoxid WS 25 (a Goldtschmit RT gyártmánya). Ezek az emulgeálószerek különösen elősegítik a 3. csoportba tartozó vegyületek vízüvegben való emulgeálását, ezért az összes komponens keveredését elősegítik. Az emulgeálószereket általában 15 tömeg% mennyiségben adják az elegyhez, a poliizocianát és vízüvegoldat együttes mennyiségére számítva. 5. Tixotropizáló szerek — pl. azbesztpor vagy egyébb felületaktív adalékanyagok — önmagukban vagy a 4. csoportban említett emulgeálőszerekkel keverve. Ezeket a tixotropizáló szereket elsősorban akkor használjuk, ha a vízüveget a 3. csoportban említett vegyületekkel együtt alkalmazzuk. Ezek lehetségessé te4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
