193138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú hulladékok és biomasszák feldolgozására
193138 ahol az eljárást oldószerkezelő műveletsor előzi meg. A 3. ábrán a találmány szerinti eljárás és egy fáradtolaj-feldolgozó eljárás kombinálásával kialakított műveletsort mutatunk be. A 4. ábra az egyes frakciók hozamát szemlélteti a hőmérséklet függvényében. A következőkben az 1. ábrán bemutatott eljárást részletesebben ismertetjük. Az aprított kiindulási hulladékanyagot az 1 keverőtartályba juttatjuk. Adott esetben az 1 keverőtartály elé vagy után egy további aprítóberendezést is csatlakoztathatunk. Az 1 keverőtartályba a 2 vezetéken keresztül az eljárásból származó, illetve a 2a vezetéken keresztül más forrásból származó dörzsolajat juttathatunk. Az 1 keverőtartályba a 3 vezetéken keresztül katalizátort juttathatunk. A beadagolt hulladékanyagot az 5 reaktorban hidrogénezzük; az 5 reaktorba a 4 vezetéken keresztül hidrogéngázt vagy hidrogéntartalmú gázelegyet juttatunk. Megjegyezzük, hogy az 5 reaktor helyére egynél több reaktort is beiktathatunk. A hidrogénezett termék az 5 reaktorból a 6 forró leválasztóba kerül. A forró leválasztóból a 7 vezetéken át vezetjük el a leválasztás hőmérsékletén gázhalmazállapotú termékeket, amelyeket a 8 hőcserélőn keresztül a 9 elválasztóba juttatunk. A 9 elválasztó tetején a gázalakú anyagokat, alján pedig a hűtés hatására kondenzálódott folyékony termékeket vezetjük el. A folyékony termékeket szokásos módon, például desztillációval, adott esetben a nehezebb olajkomponensek hidrogénező hasításával, illetve raffinálással dolgozzuk fel. A 10 berendezésben a gázokból eltávolítjuk a kísérő komponenseket (kén-hidrogén, ammónia, sósav, szén-dioxid stb.). A hidrogéngázt körfolyamatban a hidrogénező reaktorba, illetve a hidrogénező reaktor elé vezetjük. Kívánt esetben a gázalakú szénhidrogéneket is elkülöníthetjük, és azok egy részét vagy teljes mennyiségét a 11 berendezésben gőzfázisú reformálással hidrogénné és szén-monoxiddá alakíthatjuk. A forró leválasztóban fenéktermékként kapott folyadékot a 12 vákuumdesztilláló berendezésbe vezethetjük. A vákuumdesztilláció során kapott olajokat a 13 vezetéken keresztül vezetjük el, és dörzsolajként visszavezethetjük a hulladékfeldolgozó műveletsorba. A vákuumdesztilláló berendezésben kapott fenékterméket például a 14 berendezésben elkokszosíthatjuk. Az elkokszosító berendezésben képződött fejtermékeket a 15 vezetéken keresztül bevezetjük a gáz- és íolyadékfeldolgozó műveletsorba. A képződött kokszot, amely hamu-komponenseket, köztük fémeket is tartalmaz, a 16 vezetéken keresztül a 17 elgázosítóba juttathatjuk; a kokszot azonban a technika állásából ismert módon hulladékdepóniákba is juttathatjuk, illetve—összetételétől függően — egy részét a találmány szerinti eljárásban katalizátorként is felhasználhatjuk. 7 Eljárhatunk úgy is, hogy a vákuumdesztilláló berendezésben kapott fenékterméket közvetlenül a 17 elgázosítóba vezetjük. Az itt képződő gázokat a 18 vezetéken keresztül a gázfeldolgozó műveletsorba juttatjuk, míg a kapott hamut, illetve a kormot a 19 vezetéken keresztül elvezetjük. Az utóbbi anyagokat hulladékdepóniákba juttathatjuk, elégethetjük, vagy — összetételüktől függően — kohászati kidolgozásra vihetjük vagy egy részüket katalizátorként hasznosíthatjuk. További lehetőségként a forró leválasztó tartalmát extrakciós módszerekkel is feldolgozhatjuk. Extrahálószerekként például propánt, butánt, nafténfrakdókat, valamint magasabb forráspontú szénhidrogén-frakciókat alkalmazhatunk. Az extraktumokat elvezetjük és ismert módon továbbíeldolgozzuk, míg a maradékot a forró leválasztó fenéktermékének, illetve a desztillációs maradéknak a feldolgozásánál ismertetett módon kezelhetjük. Az extrahálószert — elsősorban több egymás után kapcsolt hidrogénező reaktor alkalmazása esetén — legalább részben bevezethetjük a reaktorba. Ha viszonylag nagy mennyiségű heteroatomot (így kén-, oxigén- vagy halogénatomot) tartalmazó hulladékanyagokból indulunk ki, a 9 elválasztóban elkülönített folyékony terméket a 20 berendezésben raf;:inálásnak, elsősorban hidrogénező raffinálásnak vethetjük alá. A raffinált terméket a 21 desztilláló berendezésbe vezethetjük; adott esetben a desztillátumot is raffinálhatjuk. A desztilláció során kapott fenékterméket a 22 krakkolóban alacsonyabb forráspontú termékekké alakíthatjuk, amelyeket a 23 vezetéken vezetünk el. Oltalmi igényünket nem korlátozzuk az 1. ábrán példaként bemutatott műveletsorra, mert a hidrogénező reaktor termékeinek feldolgozására még számos egyéb megoldás ismert, amelyek mindegyike összekapcsolható a találmány szerinti eljárással. Miként a 3. ábra szemlélteti, a hulladékok hidrogénező kezelésébe fáradtolajat, illetve a fáradtolaj-feldolgozásban kapott maradékokat is bevezethetünk. A fáradtolajat az 1 tartályból a 2 tisztítóba vezetjük, ahol fizikai és/vagy kémiai módszeresei eltávolítjuk a fáradtolajból a szilárd anyagokat, a vizet és az egyéb zavaró komponenseket. Az így kapott előtisztított anyagot a 3 vezetéken keresztül a 4 hidrogénező reaktorba vagy a 7 raffináló berendezésbe vezethetjük. A hidrogénező reaktorhoz kapcsolt 5 forró leválasztóban elkülönített gázalakú, illetve folyékony termékeket a 6 vezetéken keresztül a 7 fáradtolaj-raffináló berendezésbe juttathatjuk. A raffinált fáradtolajat a 8 desztilláló berendezésbe vezetjük; a desztilláló berendezésben kapott fenékterméket a 9 vezetéken keresztül bevezethetjük a 4 hidrogénező reaktorba. A hidrogénezendő hulladékanyagokat a 10 tartá'yból a 11 aprító- és keverőtartályba ve8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
