193126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élőállatok húsminőségének előrejelzésére és ez alapján történő szelekciójára
1 193126 A találmány tárgya eljárás élőállatok húsminőségének előrejelzésére és a húsminőség alapján szelekcióra a fibrinolitikus aktivitás mérése alapján. Élőállatok húsminőségének előrejelzésére, azaz a stresszállapot, illetve a hibás húsminőség [vagyis az állattenyésztési szakemberek által használt szakkifejezéssel: PSE, azaz pale soft exsudative — lásd Briskey, E. J. cikkét az Adv. Fd. Res., 13.89 (1964) szakirodalmi helyen, illetve DFD, azaz dark, firm, dry — lásd ugyanezt a publikációt] megállapítására jelenleg a gyakorlatban a Halothan-tesztet [lásd Augustini, CHR. és munkatársai cikkét a Die Fleischwirtschaft, 57(5). 1028 — 1033 (1977) szakirodalmi helyen], illetve a CK-aktivitási tesztet [lásd Berek és munkatársai cikkét az Állattenyésztés, 29(5) 445 — 452 (1980) szakirodalmi helyen] alkalmazzák. A csak sertésnél stresszállapot értékelésére alkalmazott Halothan-teszt lényege az, hogy az elaltatott sertésnél megvizsgálják, hogy merev görcsben vagy elernyedten alszik-e el a Halothan-nal történő elaltatás hatására, és a merev görcsben elaludt, stresszérzékeny sertéseket a továbbszaporításból fokozatosan szelektálják. E módszerrel csak a stresszérzékenységet lehet vizsgálni, a húsminőséget egyértelműen előrejelezni nem lehet. A módszer további lényeges hátránya veszélyessége, hiszen 100 sertésből átlag 4—5 elhullik a vizsgálat során. A CK-aktivitási teszt lényege az, hogy az állat vénájából vért vesznek, mérik a kreatinkináz aktivitását és ennek mértékéből következtetnek az állat stresszérzékenységére és közvetve a húsminőségre. Ez a teszt kidolgozói szerint is mindössze 49%-os összefüggésben van a várható húsminőséggel (azaz .100 állatból csak 49 állatnál előrejelezhető a jó húsminőség), azaz a módszer nem eléggé megbízható. Sellier, P. a „Vágóállat- és hústermelés“ Í0(5). 42—43 (1980) szakirodalmi helyen olyan módszert ismertet a stresszérzékenység előrejelzésére, amelynek az a lényege, hogy kimutatják a stresszérzékeny állatokra jellemző HAL3-gén jelenlétét. E módszer azonban húsminőség nagy valószínűséggel történő előrejelzésére nem alkalmas, hanem csak a stresszérzékenység biológiai öröklődésének bizonyítására. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy levágott állatok húsának minősítésére alkalmazzák a pH mérését egy adott izomcsoporton a nagyüzemi gyakorlatban, azonban ez a módszer nyilvánvalóan nem alkalmas előrejelzésre, hanem csak technológiai húsválogatásra. A jelenlegi humán orvosi gyakorlatban a fibrinolitikus aktivitás mérését igen ritka kórképek, például valamely vérfaktor hiánya vizsgálatára használják. Hiánypótló volna tehát egy olyan megoldás, amellyel élőállatok húsminőségét előre lehetne jelezni és ennek alapján szét lehetne választani a továbbtenyésztendő állatokat 2 2 például a rossz húsminőséget adó, stresszérzékeny állatoktól. Felismertük, hogy ha az élőállatoktól vett vérben a fibrinolitikus aktivitást mérjük és ennek alapján a lízis%-ot meghatározzuk, akkor a lízis%-nak van egy olyan, az állat fajától és fajtájától függő küszöbértéke, amelynek figyelembe vételével az élőállatok a fent említett szempont alapján szétválaszthatok, azaz a jó húsminőséget adó állatok a rossz húsminőséget adó állatoktól elválaszthatók és így a húsminőség előrejelezhető. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás élőállatok húsminőségének előrejelzésére és a húsminőség alapján szelekcióra. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az élőállattól vett friss vérben a fibrinolitikus aktivitást mérjük, ennek alapján a lízis%-ot meghatározzuk, az állat fajától és fajtájától függő küszöbértéknél alacsonyabb lízis%-ot mutató állatokat továbbtenyésztjük, míg a küszöbértéknél magasabb lízis%-ot mutató állatokat egyszerre vagy fokozatosan a tenyésztésből kihagyjuk. A találmány szerinti eljárást a gyakorlatban a következőképpen hajtjuk végre. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy elvileg a találmány szerinti eljárást bármely élőállatnál alkalmazhatjuk, a megoldás biokémiai alapját figyelembe véve. A gyakorlatban azonban a találmány szerinti eljárásnak elsősorban a sertés-, marha-, ló-, baromfi-, juh- és nyúltenyésztésnél van jelentősége. Az élőállattól a vérmintát célszerűen a fül- vagy nyaki vénából vesszük, olyan körülmények között, hogy lehetőség szerint a vérminta hemolízismentes legyen. A vérminta vételéhez célszerűen fecskendőt használunk és a vérminta felfogására alvadásgátlót, például 3,8%-os trinátrium-citrát-oldatot tartalmazó közeget használunk. Az így vett vérmintában a fibrinolitikus aktivitást önmagában ismert módon, például a Fearnley által a Clin. Sei., 16. 646 (1957) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel meghatározzuk. A mért értéket a standard értékkel összevetve kapjuk meg a lízis%-ot, amely az aktivitásra jellemző. Figyelembe véve. az élő állat biokémiai állapotának változékonyságát, célszerű a lízis%-ot 3 napon át ismételt, minimális stresszterhelés melletti vérvételből három párhuzamos mérésben, saját kontrolljához viszonyítva meghatározni. A lízis% küszöbértéke a sertésnél 30% körüli érték, a fajtára jellemző, de vérvonalanként változhat. A következőkben ismertetjük, hogy a találmány szerinti eljárást az állattenyésztés és a húsfeldolgozóipar mely területein hogyan alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárással élőállatok húsminőségét előrejelezhetjük. Ez annyit jelent, hogy a találmány szerinti eljárás keretén belül végrehajtott fibrinolitikus aktivitás mérés, majd a lízis% meghatározása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
