193095. lajstromszámú szabadalom • Bányabeli biztosítóberendezés háteleme és tetőszerkezete
193095 1 A találmány tárgya bányabeli biztosító berendezés háteleme, és tetőszerkezete. A találmány szerinti megoldás lényegében minden pajzsrendszerű biztosító berendezéssel kapcsolatban alkalmazható. Tulajdonképpen a hátelem és tetőszerkezet egymáshoz képesti kapcsolatában nyilvánul meg a találmány lényege. A biztosító berendezések hátelemét sok esetben baknak is szokták nevezni, vagy legalábbis vannak olyan szerkezeti kialakítások, ahol nem lehet élesen megkülönböztetni a hátelem és bak céljait szolgáló szerkezeti részletet. Az ismert pajzsos biztosító berendezéseknél a hátelem és tető között merev kapcsolat vagy csuklós kapcsolat van. Azok a szerkezeti megoldások, amelyeknél a hátelem és tető között merev kapcsolat van, rendkívül kis eltérést tesznek lehetővé a működési magasság terén a fejtőgép számára. Az említett merev kapcsolat ugyanis azt jelenti, hogy csak egyetlen helyzetben képes a tető teljes felületével alátámasztani a főtét, mert a merev kapcsolat meghatároz egy bizonyos távolságot a tető felső síkja és a talp síkja között. Ezt a távolságot névleges művelési magasságnak lehet nevezni. Ha bármi okból kifolyóan ez a magasság, tehát a főte és a fekü közötti távolság az említett névleges művelési távolságnál kisebb vagy nagyobb, akkor a tető az elülső vagy hátulsó éle mentén érintkezik a fölötte lévő kőzettel. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az elvileg vonalmenti érintkezésnél óriási felületi nyomások — fajlagos nyomások — lépnek fel és ennek megfelelően a tető nem tudja ellátni a tulajdonképpeni alapfeladatát, nevezetesen a főte alátámasztását. A bányákban uralkodó viszonyok nyilvánvalóvá teszik, hogy soha nem lehet biztosítani tartósan a főte és a talp közötti távolság változatlanságát, ennek megfelelően a hátelem és tető közötti merev kapcsolatot tükröző biztosító berendezéseknél ritkán fordul elő a főtének a tető általi kedvező alátámasztása. Ha a hátelem és tető között csuklós kapcsolat van, akkor lehetővé válik a tető beállása, ennek megfelelően különféle névleges művelési magasság esetén is a tető — elvileg - teljes felülete mentén alátámasztja a fölötte lévő kőzetet. A hátelem és tető közötti csuklós kapcsolat esetében is fellépnek azonban problémák. Egyik probléma abból adódik, hogy a főte kőzete nem szabályosan alakul, az részben beomolhat, felszakadozhat. Ilyen körülmények következtében előfordulhat, hogy a tetőnek vagy a fejtés felőli végére, vagy az ezzel átellenes vége közelébe tolódik át a főte terhelése. Nyilvánvaló, hogy az említett eltolódások folytán a tető a csuklási lehetőséget biztosító csap körül vagy előre, vagy hátra billen. Ilyen helyzetben a tető nem tudja tökéletesen alátá-2 2 masztani a fölötte lévő kőzetet. Olyan esetben, amikor a tetőnek fejtés felőli vége billen lefelé az a káros helyzet is előállhat, hogy a fejtőgép mozgási terébe jut a tető elülső része, és az ilyen helyzetű tető akadályozza a fejtést, üzemzavarhoz vezet. A tető meg nem engedhető elbillenését az általában alkalmazott stabilizáló henger illetve hengerek sem tudják kompenzálni, vagy megakadályozni, mert a tető billenése esetén olyan erő terheli a tetőt, amelynek felvételére az általában szokásos stabilizáló hengerek meszsze nem elegendők, és a korlátozott hely miatt nem lehetne stabilizáló hengerek gyanánt olyan hidraulikus hengereket beépíteni, amelyek képesek lennének az említett nagy terhelés elviselésére. A találmány szerinti szerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy az ismert biztosító berendezéseknél alkalmazott hátelemek és tetők közti kapcsolatot úgy biztosítsa, hogy egyrészt meglehetősen tág határok között változhasson a névleges művelési magasság, másrészt azonban a tető billenése a háthoz viszonyítva behatárolt legyen. A találmány szerinti szerkezet a kitűzött célt azáltal éri el, hogy a hátelem a fejtés felőli végénél, a forgáscsapon túl terjedő orrrészt tartalmaz, és a tető ehhez az orr-részhez képesti támfelületekkel van ellátva. A találmány szerinti szerkezetnél az orr-résznek a felütközést biztosító felületei a tető előre és hátra billenése eseteire támaszul szolgálhatnak, ennek megfelelően a hátelemen kiképzett orr-rész támaszkodásra szolgáló ütközőfelülete törtvonalú is lehet. A javasolt szerkezet esetében a tető támfelülete és/vagy az orr-rész ütközőfelülete egy vagy több betét útján változtatható, és a billenést korlátozó lehet. A találmány lényege tehát, hogy a hátelemnek a csapon túlnyúló orr-része van, és a tetőnek az orr-részen kiképzett ütközőfelülettel szemben lévő támfelülete van. A javasolt megoldás egy előnyös kialakításának az orr-részhez rögzített, ütközőfelülettel ellátott egy vagy több betéte van. A találmány szerinti szerkezetet a csatolt rajzokon szemléltetett példakénti kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzok a találmány szerinti szerkezet példakénti kivitelének oldalnézetét jelentik, mégpedig az 1. ábrán olyan helyzetet lehet látni, amelynél tető megközelítően vízszintes helyzetű, míg a 2. ábrán a tető a fejtés felőli végével lefelé billent és határolt helyzetében látható. A rajzokon szereplő példakénti kiviteli alak csak a hátelem és tető kapcsolatát szemléltető szerkezeti részletre vonatkozik. A biztosító berendezés egyéb részeit nem tüntettük fel a rajzokon, tekintettel arra, hogy az elmaradt részletek a találmány mibenléte szem5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
