193086. lajstromszámú szabadalom • Teherviselő térhatroló szerkezet
193086 2 t A találmány teherviselő, térhatároló szerkezet építményekhez, mely célszerűen vasbetonból készült vázat, valamint előnyösen a vázzal együttdolgozó, legalább egy hajlított lemezművet, míg a lemezmű kapcsoló peremet tartalmaz, több lemezmű esetén a kapcsoló peremek össze vannak illesztve, és egymással fecskefark alakú vályút képeznek, a lemezmű legalább egy fedőlappal és oldallappal rendelkezik, a szomszédos lemezművek fedőlapjai pedig adott esetben legalább egy összekötő tag, pl. szalag segítségével vannak egyesítve. Ismeretesek olyan födémszerkezetek, amelyek merevbetétes acélidomokat tartalmaznak. Ezeknél végleges támaszokon rácsos acéltartókat helyeznek el, a gerendaközöket előregyártott béléstestekkel hidalják át, a béléstestek közötti üregeket pedig betonnal öntik ki. Ezeknek egyik változata a 171.567 Isz-ú magyar szabadalom szerinti térhatároló öszvértartó födémszerkezet. E szerkezet kialakításához olyan lemezből és bordákból alkotott tartó szükséges, amely lehorgonyzó nyúlványokkal van ellátva. A szerkezet jelentős hátránya az, hogy nagy merevségű és teherbírású födém csak nagy önsúlyú acélidomokkal és tartóelemekkel valósítható meg, ezért nem lehet vele nagy nyílásméretű födémszerkezeteket kialakítani. Különböző típusú acél zsaluhéjak is ismertek (pl. Mohácsy L.: Nagyüzemű zsaluzás, MK. 1974. 27. ábra). A kész födémszerkezetből az acél zsaluhéj visszanyerhető. Hátrányuk, hogy mind a gyártási munkaigényük, mind a fajlagos anyagszükségletük nagy. Födémszerkezeteknél alkalmazható különböző lemezmű kialakításokat ismertet Horváth Z.Kálmán: „Épületek tartószerkezeteinek megválasztása" c. müve (MK. 1982.), melyek közül mind benlmaradó zsaluzat, a trapézlemez (MSZ 16407-75) a legismertebb. A közismert trapézlemez azonban számos hátránnyal is rendelkezik. A trapézlemez fajlagos anyagszükséglete nagy, álmennyezetet vagy válaszfalat nehéz hozzácsatlakoztatni, mérete pedig nem illeszkedik a szokásos magasépítési modulhoz. Kedvezőtlen a trapézlemez alakja a betonnal való együttdolgozás szempontjából is. A trapézlemez fogyatékosságait az alábbiakban részletezzük. A trapézlemez bordái közötti egyenes szakaszok méretének határt szab a horpadási veszély, ezért viszonylag sűrű bordaosztásra van szükség, amely nemcsak az acéllemez felhasználása miatt kedvezőtlen, hanem a kisebb belső kar miatt az egész vasbeton födém gazdaságosságát is rontja. A fentiek miatt a födém alakváltozása is viszonylag nagy lesz. A trapézlemezhez azért nehéz válaszfalat és álmennyezetet csatlakoztatni, mert az acéllemez feletti betonba kötőelemet nem lehet behajtani, a borda megfúrása pedig nemcsak körülményes, hanem azzal a veszélylyel is jár, hogy a bordavasalás megsérül. A trapézlemez alakja együttdolgozás szempont-2 jából sem kedvező, mert a felfelé szélesedő bordától a beton könnyen elválik. A találmány célja az ismert, bentmaradó zsaluzattal rendelkező födémszerkezetek fogyatékosságainak kiküszöbölése, és olyan födémszerkezet kialakítása, melynek lemezműve nagy hajlítómerevséggel rendelkezik, optimális fajlagos anyagfelhasználással van kialakítva, horpadásra nem érzékeny, betonozásakor megakadályozza a beton kifolyását. Ugyancsak célja a találmánynak, hogy a lemezmu a betonnal történő együttdolgozás szempontjából optimális alakú legyen, a lemezmű és a beton ne válhasson szét egymástól, továbbá a födémszerkezethez álmennyezet és válaszfal könnyen csatlakoztatható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy ha a födemszerkezet lemezművét síklapokból kialakított boltozattal látjuk el, továbbá a lemezmű segítségével a beton vázban jellegzetes nyúlványt alakítunk ki, akkor a kitűzött célnak megfelelő födémszerkezetet kapunk. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti teherviselő, térhatároló szerkezet építményekhez—mely célszerűen vasbetonból készült vázat, valamint előnyösen a vázzal együttdolgozó, legalább egy hajlított lemezművet, míg a lemezmű kapcsoló peremet tartalmaz, több lemezmű esetén a kapcsoló peremek össze vannak illesztve, és egymással fecskefark alakú vályút képeznek, a-lemezmű legalább egy fedőlappal és oldallapokkal rendelkezik, a szomszédos lemezművek fedőlapjai pedig adott esetben legalább egy összekötő tag, pl. szalag segítségével vannak egyesítve—oly módon van kialakítva, hogy a lemezmű oldallapja és fedőlapja keresztmetszetének középvonalát alkotó sokszög vonal legalább öt darab egyenes szakaszt tartalmaz, a szakaszok, a lemezmű hajlítási sugarait elhanyagolva, a vázzal ellentett oldalon egymással tompaszöget zárnak be, a kapcsoló peremet a vele szomszédos'legszélső oldallappal talp köti össze, a kapcsoló perem oldallap felé eső lapja, a vele szomszédos legszélső oldallap és a talp a váz és a lemezmű szétválását gátló nyúlványt határol, a lemezmű és a váz között pedig adott esetben üregképző idom foglal helyet. A találmány további ismérve lehet, hogy a lemezmű fenéklappal, míg a váz a fenéklaphoz illeszkedő bordával rendelkezik, a fenéklapok darabszáma pedig eggyel kevesebb a fedőlapok darabszámánál. A lemezművön épületgépészeti és/vagy villamos vezetékek és/vagy szerelvények felerősítésére alkalmas függesztő elemek, pl. fülek vagy hüvelyek vannak elhelyezve. Egy lehetséges kiviteli alaknál a térhatároló szerkezet legalább egy rögzítő csapot tartalmaz, a rögzítő csap tengelye megközelítőleg merőleges a fedőlap síkjára. Az összekötő tag, pl. szalag a rögzítő csapot átbocsátó átmenő furattal rendelkezik. A találmány szerinti térhatároló szerkezet számos előnnyel rendelkezik. A térhatároló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
