193086. lajstromszámú szabadalom • Teherviselő térhatroló szerkezet

193086 2 t A találmány teherviselő, térhatároló szerke­zet építményekhez, mely célszerűen vasbeton­ból készült vázat, valamint előnyösen a vázzal együttdolgozó, legalább egy hajlított lemezmű­vet, míg a lemezmű kapcsoló peremet tartal­maz, több lemezmű esetén a kapcsoló peremek össze vannak illesztve, és egymással fecske­fark alakú vályút képeznek, a lemezmű leg­alább egy fedőlappal és oldallappal rendelke­zik, a szomszédos lemezművek fedőlapjai pe­dig adott esetben legalább egy összekötő tag, pl. szalag segítségével vannak egyesítve. Ismeretesek olyan födémszerkezetek, ame­lyek merevbetétes acélidomokat tartalmaznak. Ezeknél végleges támaszokon rácsos acéltar­tókat helyeznek el, a gerendaközöket előre­gyártott béléstestekkel hidalják át, a béléstes­tek közötti üregeket pedig betonnal öntik ki. Ezeknek egyik változata a 171.567 Isz-ú ma­gyar szabadalom szerinti térhatároló öszvér­tartó födémszerkezet. E szerkezet kialakításá­hoz olyan lemezből és bordákból alkotott tartó szükséges, amely lehorgonyzó nyúlványokkal van ellátva. A szerkezet jelentős hátránya az, hogy nagy merevségű és teherbírású födém csak nagy önsúlyú acélidomokkal és tartóele­mekkel valósítható meg, ezért nem lehet vele nagy nyílásméretű födémszerkezeteket kialakí­tani. Különböző típusú acél zsaluhéjak is ismer­tek (pl. Mohácsy L.: Nagyüzemű zsaluzás, MK. 1974. 27. ábra). A kész födémszerkezetből az acél zsaluhéj visszanyerhető. Hátrányuk, hogy mind a gyártási munkaigényük, mind a fajla­gos anyagszükségletük nagy. Födémszerkezeteknél alkalmazható külön­böző lemezmű kialakításokat ismertet Horváth Z.Kálmán: „Épületek tartószerkezeteinek meg­választása" c. müve (MK. 1982.), melyek közül mind benlmaradó zsaluzat, a trapézlemez (MSZ 16407-75) a legismertebb. A közismert trapézlemez azonban számos hátránnyal is rendelkezik. A trapézlemez fajlagos anyagszükséglete nagy, álmennyezetet vagy válaszfalat nehéz hozzácsatlakoztatni, mérete pedig nem illesz­kedik a szokásos magasépítési modulhoz. Ked­vezőtlen a trapézlemez alakja a betonnal való együttdolgozás szempontjából is. A trapézlemez fogyatékosságait az alábbi­akban részletezzük. A trapézlemez bordái kö­zötti egyenes szakaszok méretének határt szab a horpadási veszély, ezért viszonylag sűrű bordaosztásra van szükség, amely nemcsak az acéllemez felhasználása miatt kedvezőtlen, ha­nem a kisebb belső kar miatt az egész vasbeton födém gazdaságosságát is rontja. A fentiek miatt a födém alakváltozása is viszonylag nagy lesz. A trapézlemezhez azért nehéz vá­laszfalat és álmennyezetet csatlakoztatni, mert az acéllemez feletti betonba kötőelemet nem lehet behajtani, a borda megfúrása pedig nemcsak körülményes, hanem azzal a veszély­­lyel is jár, hogy a bordavasalás megsérül. A trapézlemez alakja együttdolgozás szempont-2 jából sem kedvező, mert a felfelé szélesedő bor­dától a beton könnyen elválik. A találmány célja az ismert, bentmaradó zsaluzattal rendelkező födémszerkezetek fo­gyatékosságainak kiküszöbölése, és olyan fö­démszerkezet kialakítása, melynek lemezműve nagy hajlítómerevséggel rendelkezik, optimá­lis fajlagos anyagfelhasználással van kialakít­va, horpadásra nem érzékeny, betonozásakor megakadályozza a beton kifolyását. Ugyancsak célja a találmánynak, hogy a le­­mezmu a betonnal történő együttdolgozás szempontjából optimális alakú legyen, a lemez­­mű és a beton ne válhasson szét egymástól, to­vábbá a födémszerkezethez álmennyezet és vá­laszfal könnyen csatlakoztatható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felisme­rés, hogy ha a födemszerkezet lemezművét sík­lapokból kialakított boltozattal látjuk el, továb­bá a lemezmű segítségével a beton vázban jel­legzetes nyúlványt alakítunk ki, akkor a kitű­zött célnak megfelelő födémszerkezetet ka­punk. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti teherviselő, térhatároló szerkezet épít­ményekhez—mely célszerűen vasbetonból ké­szült vázat, valamint előnyösen a vázzal együttdolgozó, legalább egy hajlított lemez­művet, míg a lemezmű kapcsoló peremet tar­talmaz, több lemezmű esetén a kapcsoló pere­mek össze vannak illesztve, és egymással fecs­kefark alakú vályút képeznek, a-lemezmű leg­alább egy fedőlappal és oldallapokkal rendel­kezik, a szomszédos lemezművek fedőlapjai pe­dig adott esetben legalább egy összekötő tag, pl. szalag segítségével vannak egyesítve—oly módon van kialakítva, hogy a lemezmű oldal­lapja és fedőlapja keresztmetszetének középvo­nalát alkotó sokszög vonal legalább öt darab egyenes szakaszt tartalmaz, a szakaszok, a le­mezmű hajlítási sugarait elhanyagolva, a váz­zal ellentett oldalon egymással tompaszöget zárnak be, a kapcsoló peremet a vele szomszé­dos'legszélső oldallappal talp köti össze, a kap­csoló perem oldallap felé eső lapja, a vele szomszédos legszélső oldallap és a talp a váz és a lemezmű szétválását gátló nyúlványt ha­tárol, a lemezmű és a váz között pedig adott esetben üregképző idom foglal helyet. A találmány további ismérve lehet, hogy a lemezmű fenéklappal, míg a váz a fenéklaphoz illeszkedő bordával rendelkezik, a fenéklapok darabszáma pedig eggyel kevesebb a fedőla­pok darabszámánál. A lemezművön épületgé­pészeti és/vagy villamos vezetékek és/vagy szerelvények felerősítésére alkalmas függesz­tő elemek, pl. fülek vagy hüvelyek vannak elhe­lyezve. Egy lehetséges kiviteli alaknál a térhatáro­ló szerkezet legalább egy rögzítő csapot tartal­maz, a rögzítő csap tengelye megközelítőleg merőleges a fedőlap síkjára. Az összekötő tag, pl. szalag a rögzítő csapot átbocsátó átmenő furattal rendelkezik. A találmány szerinti térhatároló szerkezet számos előnnyel rendelkezik. A térhatároló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents