193073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzimidazolok előállítására

dáttal vizes metanolban vagy etanolban -15°C­­-tól 25°C-ig terjedő hőmérsékleten, brómmal jégecetben vagy vizes ecetsavban, N-bróm­­-szukcinimiddel etanolban, tere. butil-hipoklo­­rittal metanolban -80°C-tóI -30°C-ig terjedő hő­mérsékleten, jód-benzoldikloriddal vizes piri­­dinben 0°C-tól 50°C-ig terjedő hőmérsékleten, salétromsavval jégecetben 0°C-tól 20°C-ig ter­jedő hőmérsékleten, krómsavval jégecetben vagy acetonban 0°C-tól 20°C-ig terjedő hő­mérsékleten, szulfuril-kloriddal diklór-metán­­ban -70°C-on, és az így kapott tioéter-klór komplexet célszerűen vizes etanollal elhidro­­lizáljuk. Az (I) általános képletü alkil-szulíonil­­vegyületek előállítására az oxidációt célsze­rűen az alkalmazott oxidálószer egy, illetve két vagy több ekvivalensnyi mennyiségével hajtjuk végre, például hidrogén-peroxiddal jégecetben, trifluor-ecetsavban vagy hangya­­savban 20°C-tól 100°C-ig terjedő hőmérsék­leten vagy acetonban 0°C-tól 60°C-ig terjedő hőmérsékleten, persavval, így perhangyasav­­val vagy m-klór-perbenzoesavval jégecetben, trifluor-ecetsavban, diklór-metánban vagy kloroformban 0°C és 60°C közötti hőmérsék­leten, salétromsavval jégecetben 0°C -tói 20°C-ig terjedő hőmérsékleten, krómsavval vagy kálium-permanganáttal jégecetben, hí­gított kénsavban vagy acetonban 0°C-tól 20°C-ig terjedő hőmérsékleten. c. ) Olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében R, alkoxi-, fenil-alkoxi-, cián-alkoxi-, alkil­­-szulfenil- vagy alkinil-oxicsoportot je­lent. (IV) általános képletü vegyületet—a kép­letben R3 jelentése a fenti, U hidroxi- vagy merkaptocsoportot je­lent, R2 jelentése azonos az R2 jelentésével vagy hidroxiesoportot jelent — (V) általános képletü halogeniddel rea­­gáltatunk; a képletben R5 jelentése alkil-, fenil-alkil-, cián-al­­kil- vagy alkinilcsoport, amely csopor­tokban az alkilrész mindig 1—3 szénato­mos és az alkinilrész pedig mindig 3-5 szénatomos, és W nukleofil eliminálódó csoportot, így klór-, bróm- vagy jódatomot jelent. A reakciót célszerűen oldószerben, így tetrahidro-furánban, dioxánban, dimetil-form­­amidban, szulfolánban, dimetil-szulfoxidban vagy etilénglikol-dimetiléterben hajtjuk végre, előnyösen savmegkötőszer, így kálium-karbo­nát, kálium-tere. butilát vagy nátrium-hidrid jelenlétében, 0°C és 100°C közötti, előnyösen azonban 20°C és 50°C közötti hőmérsékleten. d. ) Olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében R3 alk­­oxi-karbonil- vagy amino-karbonil-cso­­portot jelent, (VI) általános képletü benzimidazolt — a képletben Rt és R2 jelentése a fenti — 3 vagy ennek adott esetben a reakcióelegy­­ben előállított reakcióképes származékát (VII) általános képletü vegyülettel — a képletben R6 alkoxi- vagy aminocsopor­­tot jelent, amely csoportokban az alkil­rész mindig 1 -3 szénatomos — vagy adott esetben a reakcióelegyben előállított (VII) általános képletü N-aktív-ált amin­­nal reagáltatjuk, ha a reakcióhoz (VI) ál­talános képletü karbonsavat használunk. Az eljárás így a (VII) általános képletü vegyületnek (VI) általános képletü karbon­savval, a karbonsavat aktiváló vagy vízelvo­nószer jelenlétében, vagy ennek funkciós szár­mazékával való acilezésére, vagy a (VI) álta­lános képletü karbonsavnak ’(VII) általános képletü aminnal, az aminocsoportot aktiváló szer jelenlétében, vagy ennek reakcióképes származékaival való reakciójára vonatkozik. A (VI) általános képletü karbonsavak­nak adott esetben a reakcióelegyben előállí­tott funkciós származékaikként szerepelhetnek például a karbonsavak alkil-, aril-, aralkil­­észterei vagy -tioészterei, így a metil-, etil-, fe­nil- vagy benzilésztere, imidazolidjai, savhalo­­genidjei, így a savkloridja vagy a -bromidja, anhidridjei, alifás vagy aromás karbon-, szul­­fén-, szulfin- vagy szulfonsavakkal vagy szén­savészterekkel, például ecetsavval, propion­­savval, p-toluolszulfonsavval vagy O-etil-szénr­­savval képzett vegyes anhidridjei, O-trifenil­­-foszfónium komplexei, N-acil-oximidjei, azid­­jai vagy nitriljei,vagy a megfelelő amino-tio­­karbonsavszármazékok; és a (VII) általános képletü aminoknak adott esetben a reakció­elegyben előállított reakcióképes származéka­ikként szerepelhetnek a foszfazoszármazékaik. Savat aktiváló- és/vagy vízelvonószer­ként szerepelhetnek például a klór-hangyasav­­-ész^erek, így a klór-hangyasav-etilészter, a tionil-klorid, íoszfor-triklorid, íoszfor-pent­­oxid, N,N’-diciklohexil-karbodiimid, N,N’-kar­­bonil-diimidazol, N,N’-tionil-diimidazol, bór­­-trifluorid-éterát vagy a trifenil-foszfin/szén­­tetreklorid elegy. A reakciót célszerűen oldószerben, így di­­klór metánban* kloroformban, széntetraklo­­ridban, éterben, tetrahidro-furánban, dioxán­ban, benzolban, toluolban, acetonitrilben vagy dimetil-formamidban hajtjuk végre, adott esetben bázis, így nátrium-karbonát vagy tercier szerves bázis, így trietil-amin vagy pi­­ridin jelenlétében, amelyek egyszersmind ol­dószerként is szolgálhatnak, és adott esetben savaktiválószer jelenlétében, -25°C és 250°C közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban -10°C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten. A (VI) vagy (VII) ál­talános képletü vegyületeknek adott esetben a reakcióelegyben előállított funkciós származé­kait nem szükséges a reakcióelegyből elkülö­níteni, továbbá a reakciót oldószer nélkül is végrehajthatjuk. A reakció közben keletkező vizet azeotróp desztillálóval,például vízlevá­lasztó hütő alatti toluollal való forralással vagy szárítószerek, így magnézium-szulfát 4 3 193073 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents