193073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzimidazolok előállítására
dáttal vizes metanolban vagy etanolban -15°C-tól 25°C-ig terjedő hőmérsékleten, brómmal jégecetben vagy vizes ecetsavban, N-bróm-szukcinimiddel etanolban, tere. butil-hipoklorittal metanolban -80°C-tóI -30°C-ig terjedő hőmérsékleten, jód-benzoldikloriddal vizes piridinben 0°C-tól 50°C-ig terjedő hőmérsékleten, salétromsavval jégecetben 0°C-tól 20°C-ig terjedő hőmérsékleten, krómsavval jégecetben vagy acetonban 0°C-tól 20°C-ig terjedő hőmérsékleten, szulfuril-kloriddal diklór-metánban -70°C-on, és az így kapott tioéter-klór komplexet célszerűen vizes etanollal elhidrolizáljuk. Az (I) általános képletü alkil-szulíonilvegyületek előállítására az oxidációt célszerűen az alkalmazott oxidálószer egy, illetve két vagy több ekvivalensnyi mennyiségével hajtjuk végre, például hidrogén-peroxiddal jégecetben, trifluor-ecetsavban vagy hangyasavban 20°C-tól 100°C-ig terjedő hőmérsékleten vagy acetonban 0°C-tól 60°C-ig terjedő hőmérsékleten, persavval, így perhangyasavval vagy m-klór-perbenzoesavval jégecetben, trifluor-ecetsavban, diklór-metánban vagy kloroformban 0°C és 60°C közötti hőmérsékleten, salétromsavval jégecetben 0°C -tói 20°C-ig terjedő hőmérsékleten, krómsavval vagy kálium-permanganáttal jégecetben, hígított kénsavban vagy acetonban 0°C-tól 20°C-ig terjedő hőmérsékleten. c. ) Olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében R, alkoxi-, fenil-alkoxi-, cián-alkoxi-, alkil-szulfenil- vagy alkinil-oxicsoportot jelent. (IV) általános képletü vegyületet—a képletben R3 jelentése a fenti, U hidroxi- vagy merkaptocsoportot jelent, R2 jelentése azonos az R2 jelentésével vagy hidroxiesoportot jelent — (V) általános képletü halogeniddel reagáltatunk; a képletben R5 jelentése alkil-, fenil-alkil-, cián-alkil- vagy alkinilcsoport, amely csoportokban az alkilrész mindig 1—3 szénatomos és az alkinilrész pedig mindig 3-5 szénatomos, és W nukleofil eliminálódó csoportot, így klór-, bróm- vagy jódatomot jelent. A reakciót célszerűen oldószerben, így tetrahidro-furánban, dioxánban, dimetil-formamidban, szulfolánban, dimetil-szulfoxidban vagy etilénglikol-dimetiléterben hajtjuk végre, előnyösen savmegkötőszer, így kálium-karbonát, kálium-tere. butilát vagy nátrium-hidrid jelenlétében, 0°C és 100°C közötti, előnyösen azonban 20°C és 50°C közötti hőmérsékleten. d. ) Olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében R3 alkoxi-karbonil- vagy amino-karbonil-csoportot jelent, (VI) általános képletü benzimidazolt — a képletben Rt és R2 jelentése a fenti — 3 vagy ennek adott esetben a reakcióelegyben előállított reakcióképes származékát (VII) általános képletü vegyülettel — a képletben R6 alkoxi- vagy aminocsoportot jelent, amely csoportokban az alkilrész mindig 1 -3 szénatomos — vagy adott esetben a reakcióelegyben előállított (VII) általános képletü N-aktív-ált aminnal reagáltatjuk, ha a reakcióhoz (VI) általános képletü karbonsavat használunk. Az eljárás így a (VII) általános képletü vegyületnek (VI) általános képletü karbonsavval, a karbonsavat aktiváló vagy vízelvonószer jelenlétében, vagy ennek funkciós származékával való acilezésére, vagy a (VI) általános képletü karbonsavnak ’(VII) általános képletü aminnal, az aminocsoportot aktiváló szer jelenlétében, vagy ennek reakcióképes származékaival való reakciójára vonatkozik. A (VI) általános képletü karbonsavaknak adott esetben a reakcióelegyben előállított funkciós származékaikként szerepelhetnek például a karbonsavak alkil-, aril-, aralkilészterei vagy -tioészterei, így a metil-, etil-, fenil- vagy benzilésztere, imidazolidjai, savhalogenidjei, így a savkloridja vagy a -bromidja, anhidridjei, alifás vagy aromás karbon-, szulfén-, szulfin- vagy szulfonsavakkal vagy szénsavészterekkel, például ecetsavval, propionsavval, p-toluolszulfonsavval vagy O-etil-szénrsavval képzett vegyes anhidridjei, O-trifenil-foszfónium komplexei, N-acil-oximidjei, azidjai vagy nitriljei,vagy a megfelelő amino-tiokarbonsavszármazékok; és a (VII) általános képletü aminoknak adott esetben a reakcióelegyben előállított reakcióképes származékaikként szerepelhetnek a foszfazoszármazékaik. Savat aktiváló- és/vagy vízelvonószerként szerepelhetnek például a klór-hangyasav-ész^erek, így a klór-hangyasav-etilészter, a tionil-klorid, íoszfor-triklorid, íoszfor-pentoxid, N,N’-diciklohexil-karbodiimid, N,N’-karbonil-diimidazol, N,N’-tionil-diimidazol, bór-trifluorid-éterát vagy a trifenil-foszfin/széntetreklorid elegy. A reakciót célszerűen oldószerben, így diklór metánban* kloroformban, széntetrakloridban, éterben, tetrahidro-furánban, dioxánban, benzolban, toluolban, acetonitrilben vagy dimetil-formamidban hajtjuk végre, adott esetben bázis, így nátrium-karbonát vagy tercier szerves bázis, így trietil-amin vagy piridin jelenlétében, amelyek egyszersmind oldószerként is szolgálhatnak, és adott esetben savaktiválószer jelenlétében, -25°C és 250°C közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban -10°C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten. A (VI) vagy (VII) általános képletü vegyületeknek adott esetben a reakcióelegyben előállított funkciós származékait nem szükséges a reakcióelegyből elkülöníteni, továbbá a reakciót oldószer nélkül is végrehajthatjuk. A reakció közben keletkező vizet azeotróp desztillálóval,például vízleválasztó hütő alatti toluollal való forralással vagy szárítószerek, így magnézium-szulfát 4 3 193073 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
