193052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénhidrogénlelőhelyelyek közvetlen feltárására

szerűen a mágnesszalagos tárolóegységben összegyűjtjük és miután újonnan feltárt szénhidrogén-lelőhely, fúrással történő ellen­őrzését végrehajtottuk, a felette elhelyezett mérőpontot ismert lelőhelyhez tartozó mérő­pontnak tekintjük, majd a processzorban tárolt programot optimalizáljuk és minden mérési pontban újonnan elvégezzük a szén­hidrogén-lelőhely gazdagságának meghatáro­zását. Ugyancsak a kitűzött feladat megoldására elrendezést is kidolgoztunk, amely egymással geológiai közeg révén csatólt vevőrendszer­ből és adórendszerből áll, amelyek rendre vevőelektródokat és adóelektródokat, valamint adó indukciós hurkokat és ortogonális induk­ciós vevőantennákat tartalmaznak, továbbá telemetriái rendszerrel vannak összekapcsolva és a találmány szerint — adórendszere legalább négy és legfel­jebb nyolc egymástól független, sáv szerint elválasztott és gerjesztő generátorral vezérelt frekvenciaosztókat tartalmaz, ahol a frekven­ciaosztók fázistolókon és teljesítményerősítő­kön keresztül keverőre vannak vezetve és a keverőhöz vezetett, legalább négy, leg­feljebb nyolc egymástól független frekven­ciasávba eső elektromos jelek előállítására alkalmasan vannak kiképezve, — a keverők egymástól függetlenül tel­jesítménygenerátorokra vannak csatlakoz­tatva és a teljesítményerősítők segítségével elektromos jelek frekvenciakombinációit jelen­tő elektromos áramrezgéseket különböző frek­venciasávokban egymástól függetlenül elő­állító áramkörökkel vannak ellátva, ahol — a teljesítménygenerátorok kódkombi­nációk előállítására alkalmasan vannak kialakítva és egymástól függetlenül adó­elektródokból valamint adó indukciós hur­kokból a geológiai közeg feletti földfelü­leten létrehozott kombinációhoz vannak csatlakozva, ahol — az adó indukciós hurkok az adóelektró­dok összekapcsolásával kialakított áram­körökkel ellátott két közös oldalt tartal­maznak, az adó indukciós hurkok belsejé­ben a vevőelektródok vannak három orto­gonális indukciós vevőantennával elrendez­ve, míg a további vevőelektródok az adó indukciós hurkok oldaléleinek szimmetria­középpontjában vannak elhelyezve, — az adó indukciós hurkok a vevő­rendszer kódolt kombinációit alkotják az adott kód minden kombinációjára és ezek­ről a vevőrendszer által vett jeleket pro­cesszorra vezető összeköttetéssel van kiala­kítva, ahol — a processzor tárolóegységgel van el­látva, ahol a célszerűen mágneses adat­hordozóval ellátott tárolóegységben alak­felismerési és formaelemzési programok van­nak elrendezve, ahol a processzor minta­méréseket figyelembe vevő, a mintául te­kintett szénhidrogén-lelőhelyek által kel­tett jelek kódkombinációit kiválasztó 1 és ezeket a kódkombinációkat a tárolóegység­be juttató, majd ennek alapján az egyes mérőpontokban kapott eredményeket cso­portosító és a csoportosítás eredményét minden mérési ciklus után a tárolóegy­ségben rögzítő és szükség szerint a vele összekapcsolt kijelzőegységen és plotteren megjelenítő áramkörrel van ellátva.. A találmány szerinti megoldás közvet­lenül a terepen ad információkat a szénhid­rogének előfordulásáról, lehetővé teszi a lelőhely valamint az ott kitermelhető kész­let gyors, objektív, közvetlen lokalizálását és meghatározását, amely végeredményben a feltárási munkák idő- és költségráfordí­tásának csökkenéséhez vezet. A vevőelektródoknak és az ortogoná­lis indukciós vevőantennáknak az adóelek­tródok és az indukciós hurkok által meg­határozott felületén belüli elrendezése kis feltárási felületről kiindulva koncent­rált elektromágneses hullámteljesítmény mellett teszi lehetővé az alapos feltárást, pontos információt szolgáltat a lelőhelyek jelenlétéről és lehetővé teszi a feltárási rendszer számítógépesítését, jelentős mér­tékben korlátozva az interpretáló személyek szubjektív értékelési szabadságát. A találmányt kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük részleteseb­ben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti rendszer blokkvázlata, míg a 2. ábra az adóelektródok és a mérő induk­ciós hurkok rendszerének vázlata, vala­mint ortogonális indukciós vevőantennák elrendezése a földfelszínen. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy 10 adóelektródokat kereszt formájá­ban oly .módon helyezzük el, hogy azok egyike a kereszt közepében feküdjön. A ke­reszt karjaiból adóként működő 11 induk­ciós hurkok oldaléléit képezzük. A 10 adó­elektródokból és a 11 indukciós hurkokból elektromos áramkörök különböző kombiná­cióit hozzuk létre. Ezt követően 6 teljesít­mény-generátorokat kapcsolunk különböző kombinációkban ezekhez az áramkörökhöz, sáv szerint elválasztott 2 frekvenciaosztók­ban frekvenciákat választunk és 3 fázisto­lókban fáziseltolások mértékét meghatároz­zuk. Ezzel kialakítjuk a kibocsátandó jel térbeli frekvenciakódját. Egyidejűleg kialakít­juk a kibocsátandó jelhez kiegészítő térbeli frekvenciakódot hozunk létre 13 vevőelektró­dok és Hx, Hy, Hz irányú 14 ortogonális induk­ciós vevőantennák segítségével, amelyek a ke­reszt két karjának tartományában helyezked­nek el. Ezt a tartományt 9 kábelek határolják, amelyek alapján a 11 indukciós hurkokat ké­pezzük. A párok elektromos kapcsolásainak kombinációjából, azaz a 6 teljesítmény-generá­torok és a 10 adóelektródok, valamint 17 előerősítőkkel ellátott 13 vevőelektródok kapcsolásaiból különböző köröket képe­zünk a kombinatorika szabályai szerint, 2 3 193052 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents