193005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anionaktív tenzidként alkalmazható glicin-nátrium-szulfometilát előállítására és a tenzideket tartalmazó papíripari ragasztó vagy írezőanyag

1 193005 a) többértékű alkoholok zsírsav észterei­nek etilén-oxiddal képezett adduktjai; a többértékű alkoholok részleges zsírsav-ész­tereiből állíthatók elő — melyek önmaguk is nemionos tenzidek— úgy, hogy ezeket etilén­­-oxiddal addiciós reakcióba visszük. b) zsírsav-poli (etilénglikol)-észterek; a polietilénglikolok zsírsavakkal végzett ész­­terezése útján kapott vegyületeket előállítá­suknak megfelelően poli (etilénglikol) -zsírsav­­-észtereknek nevezzük. c) zsíralkoholok etilén-oxid adduktjai; a molekulán belüli hidrofil-hidrofób tulajdon­ságok tekintetében ezek a vegyületek nem nyújtanak olyan nagy variációs lehetőséget, mint a zsírsavak etilén-oxiddal képezett addí­­ciós termékei poli(etilénglikolok)-zsírsav-ész­terei. d) alkil-fenolok etilén-oxid adduktjai; előállításuk úgy történik, hogy alkil-fenolokat etoxileznek, miközben alkil-fenol-poli(etilén­glikol)-éterek keletkeznek. e) alkil-aminok etilén-oxid adduktjai; melyek előállítására monoetanol-amint vagy dietanol-amint zsírsavval acileznek és így nemionos tenzideket kapnak. Az előzőekben felsorolt tenzidek egy részé­­például agresszivitása miatt — csak megha­tározott területeken alkalmazható, mások elő­állítása komplikált, illetőleg az előállításhoz felhasznált alapanyagok költségesek, végül egyes, az előzőekben ismertetett felületaktív anyagok biológiailag nem lebonthatók és ezért környezetvédelmi szempontból hátrányosak. Ezeket a mégállapításokat támasztja alá a Juhász Éva-Lelkesné Erős Mária: „Felület­aktív anyagok zsebkönyve“ (Műszaki Könyv­kiadó, Budapest, 1979.) c. mű 38-42. oldala. A találmány szerinti megoldás célkitűzése egyszerű eljárással, olcsó és könnyen hozzáfér­hető kiindulóanyagokból új anionos tenzid előállítása, amely széles körben alkalmazható és felhasználási területe nem kötött. A talál­mány szerinti készítmények az eljárással elő­állított anionos tenzidet tartalmazzák és bizo­nyos felhasználási területre lényeges mérték­ben előnyösebben alkalmazhatók, mint az is­mert, például jelenleg legjobbnak tartott dode­­cil-benzol-szulfonsavat tartalmazó készítmé­nyek. Az alkil-szulfátok és a dodecil-benzol­­-szulfonsav hátránya egyébként, hogy agresz­­szív tisztítóhatásuk mellett például a textil­iparban éppen agresszivitásuk miatt nem a kí­vánt hatást váltják ki. Ismeretes, hogy a glicin ammóniából és monoklór-ecetsavból lúgos közegben előállít­ható, olcsó, könnyen hozzáférhető anyag. Azt találtuk, hogy a glicin-nátrium-szulfometi­­lát, mely a találmány szerinti eljárással elő­állított új anionaktív tenzid kapilláraktív ha­tásán kívül olyan kíméletes, mégis hatékony anyag, melyet tulajdonságai alkalmassá tesz­nek arra, hogy még a legkényesebb felhaszná­lási területeken is alkalmazható legyen. Ennek a tenzidnek további előnye, hogy sem alap­anyag, sem berendezés tekintetében különle­ges vagy költséges beruházást nem igényel,sőt, a vegyipar területén alkalmazott, legegysze­rűbb berendezésekben is előállítható. Ez a tény nem volt előre várható, tekinte+tel arra,hogy a szakirodalom szerint aktíváit metiléncsopor­­tot tartalmazó alifás vegyületekben és fenolok­ban a szénatomok csak komplikált reakció­val szulfometilezhetők (dr.Deák Gyula: Szer­ves vegyipari alapfolyamatok kézikönyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978., 111.ol­dal) . További előnyként kell figyelembevenni, hogy a találmány szerinti eljárással előállított anionos tenzid biológiailag lebontható, tehát általa okozott környezetvédelmi problémák­kal nem kell számolni. Az új anionos tenzidet a találmány ér­telmében úgy állítjuk elő, hogy 120-220 g gli­­cinhez — célszerűen keverés közben — hozzá­adunk 70-120 g 20-60 t%-os nátrium-hidroxi­­dot, majd a glicin oldódása után 160-240 g nát­­rium-biszulfitot és 160-260 g formaldehidet,vé­gül 18-22 g pufferoló anyagot, célszerűen nát­rium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát 1:1 tömegarányú elegyét, majd a reakcióelegy mennyiségét vízzel 1000 g-ra egészítjük ki. A találmány szerinti eljárás a következő re­akcióegyenlettel szemléltethető: H2N-CH2-C00H + CH20+NaHS03 + + Na0H^Na03S-CH2-HN-CH2-C00Na + +h2o A szulfometilezés eredményeként tehát gli­­cin-nátrium-sziílfometilátot kapunk.Lúgos kö­zegben ugyanis a metiléncsoportok száma egy­­gyel megnövekedik, majd a fővegyérték-kötés­­be (kovalens kötéssel) belépett szulfocsoport anionaktívvá teszi a vegyületet. Ennél a reak­ciónál igen lényeges szempont a semleges vagy lúgos kémhatás fenntartása, lúg feles­leggel.A formaldehid hozzáadás után ugyanis az addig pH 9—10 értéken lévő reakcióelegy pH-ja hirtelen lecsökken. Amennyiben a puf­­feradalékot nem alkalmaznánk, a reakcióelegy pH értéke lecsökkenne 5-6-ra és ebben az eset­ben a nátrium-biszulfit nem épülne be a vegyü­­letbe, hanem kén-dioxid formájában eltávoz­na, mivel savas közegben a nátrium-biszulfit elbomlik. A kész termék aktív anyag tartalma 50 tömeg%. A találmány szerinti eljárással előállított anionos tenzidet tartalmazó készítmények kö­zül a papíripari ragasztókra és textilipari ire­­zőanyagokra-terjed ki oltalmi igényünk, mely területen az általunk előállított vegyület ki­emelkedően jó hatást mutat. Ezeket a készít­ményeket az jellemzi, hogy a) papíripari ragasztó esetében 2—5 tömeg% glicin-nátrium-szulfometilátot, 20—25 tö­­meg% abietinsav-nátriumsót, 25—35 tömeg% búzakeményítőt vagy burgonyakeményítőt és a 100 tömeg%-ra kiegészítő mennyiségben vi­zet tartalmaz. b) textilipari irezőanyag esetében 0,4— 2,4 tömeg% glicin-nátrium-szulfometilátot, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents