192989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fiziológiailag aktív hormon készítmények előállítására
12 192989 13 0) példa Tejelválasztás fokozás a hGH-nal A humán növekedési hormon jelentékenyen fokozza a tejelválasztást. Ezt galamb-begyen és emlöszöveten in vivő végzett vizsgálatainkkal határoztuk meg, illetve azzal jellemeztük, hogy a hormon képes a mirigy receptoraihoz kötődő 135I-4-PRL helyettesítésére. A galamb-begy vizsgálati eljárással a hormonok tejelválasztó aktivitását határozzuk meg azonosan más, patkányok vagy egerek emlőmirigyére vagy corpus luteumára vonatkozó vizsgálati eljárással. A hormonokat, a komplexeket és a kontroll oldatokat 0,1 ml-es mennyiségben intradermálisan adagoltuk mindkét fél-begybe az öt vizsgálati állatból álló csoportnál. Az injekciózást vagy az első napon egyszer 2X10* ABTso mennyiségben, vagy 36 órai időtartam alatt háromszor (mindig 2X103 ABTso mennyiségben), vagy a második napon beadott további két injekcióval kombinálva végeztük, majd a madarakat megöltük, meghatároztuk a 2,5 cm átmérőjű begy súlyát (Nicoll C.S.: Endocrinology, 80, 1967, 641-655). Azáltal, hogy a komplexek vagy a szabad hormonok beinjekciózását egymáshoz közel, a két fél-begybe végeztük, olyan körülményeket teremtettünk amely kizárta a szisztémás hormon-eloszlást. A begy nyálkahártya súlya 100 jug hGH három részletben való adagolása után 100 mg, míg a kontroll esetekben (PBS vagy csak antitest adagolása után) 10-13 mg volt (3. ábra). 10 m9 hormon adagolása esetén a nyálkahártya súlya 48 mg volt, de EB01 vagy EB02 egyidejű adagolásakor ezen érték 108 illetve 80 mg-ra növekedett. A törpe egereknél végzett kísérletekhez hasonlóan az NA71 hatástalan volt, míg a QA68 jelentékenyen visszaszorította a nyálkahártya szekréciót. EB01 adagolása esetén a tejelválasztás fokozása arányosan, azons módon növekedett attól függően, hogy a hormont egy vagy három részletben adagoltuk. Az EB01 adagolása azonban nem fokozta a tejelválasztást telítő mennyiségű hGH dózisok esetében. Mivel a EB01 a hCS-hez is kötődik, megvizsgáltuk a tejelválasztásra kifejtett hatását a hormonnak Is. Az eredmények azt mutatták, hogy 10 m9 hCS hormonnal képzett antitest komplex esetében a begyek súlya kétszeres azon értékeknek, amelyek a csak hormonnal kezelt kontrolloknál lettek meghatározva. E) példa Növekedés fokozása selyemmajmok esetében Akár patkányféléknél, akár a galamb-begy reakciók vizsgálatánál, a fokozó hatás mértéke függvénye volt a külső hGH adagolásnak, mivel az említett antitestek egyike sem lép keresztreakcióba a rágcsálók növekedés hormonjával. Felismertük azonban, hogy az immunobiot vizsgálat Towbin, H. és mtársai szerinti módszer, Prox. Natl. Acad. Sei. USA, (1979/76, 4350-54) során az EB01 antitest kötődik selyemmajmok növekedési hormonjához. E megfigyelés alapján megvizsgáltuk az EB01 selyemmajmokra kifejtett növekedésfokozó hatását valamilyen külső hormonadagolás esetén (4. ábra). Vizsgálatainknál véletlenszerűen kiválasztott súlyú állatokat négyszer 4-es csoportokba osztottuk, és rendre 0,4 mg hGH-t, 0,4 mg hGH + 2 mg EB01-et, 2 mg EB01-et ill csak PBS-t adagoltunk heti három alkalommal. Két testvérállatot a kísérlet megkezdése után egy héttel el kellett távolítanunk súlycsökkenésük miatt. A 44 napon át PBS-sel kezelt állatok súlygyarapodása 68 mg volt, az EB01-el kezelt állatoké 103 g volt. A csak hormonnal ill. komplex-szel kezelt állatok súlya között helyezkedett el. A relatív súlynövekedés (a kezdeti értékhez viszonyított %-os növekedés) az antitestekkel való kezelés esetén 8936-os, míg a kontroll állatoknál 6136-os volt. Az antitestek 6 héten át való folyamatos adagolása ellenére sem volt kimutatható esetleges anaphilaktikus eredetű mellékhatás selyemmajmok esetében. F) példa Galamb-begyre vonatkozó további vizsgálatok A D) példánál leírt vizsgálatokat ismételtük meg úgy, hogy 1 jl>9 nagytisztaságú (L készítmény) vagy 3 m9 QB01 - MAB affinitással tisztított (R készítmény) hPRL-et adagoltunk önmagukban, vagy állandó, 2500 ABTso mennyiségű monoklonális antitesttel készített komplex formájában. A QB01 antitest előállítás analóg volt az 1. pédában leírt módszerrel, amelyet már korábban publikáltak (Iványi és P. Davis: Protides of the Biological Fluids 29th Colloquium, 1981). A 3. táblázatban öszszefoglalt eredmények erőteljes fokozó hatást 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 8
