192950. lajstromszámú szabadalom • Javított termooxidatív stabilitású és feszültségi repedezésállóságú polietilén- vagy polietilénhulladék-alapú kompozíciók

4 192950 5 tatószámot adott határértékek között tartsuk. Jól tükröződik ez abban, hogy a jellemző tű­réshatára a legtágabb, még az újragranulált hőre lágyuló műanyagok esetében is (Herr­mann C., Pahgenkemper, B.: Kunststoffe, 68. kötet, 12. szám, 1978. p. 806.) A technika ismeretetett állásából kitű­nik, hogy a polietilén termooxidativ stabilizá­lást szerves vegyületek bevitelével, feszült­­ségi repedezésBel szembeni ellenállását pedig bonyolult kopolimerizációs eljárásokkal, illet­ve kaucsukok éa/vagy elasztomerek utólagos, ömledékállapotú bekeverésével biztosítják. Adott fizikai - mechanikai és technoló­giai jellemzőkkel rendelkező, újrafeldolgozás­ra alkalmas polietilén másodnyersanyag nem­igen található a piacon. Ennek az egyik oka az, amint már az előbbiekben is kitűnt, hogy a különböző- egymással nem összeférhető - antioxidánBok hatása nem összegződik, sőt éppen ellentétes hatás érvényesül. Általáno­san alkalmazható adalék pedig alig van, illet­ve alkalmazása igen költséges. Másik okként pedig az említhető meg, hogy az újrafeldol­gozandó polietilének döntő többségét kitevő nagy sűrűségű típus esetében nem találtak olyan adalékot, amely az öregedés során képződött kis molekulatömegű bomlástermé­keknek a reológiai tulajdonságokra gyakorolt kedvezőtlen hatását kiküszöbölné. Ásványi töltőanyag bevitelével az újra­feldolgozott polietilén feszültségi repedezésre való hajlama tovább nő. Másodnyersanyagból készült polietilén rekeszek vizsgálatakor pél­dául azt találták, hogy az ilyen töltőanyagot tartalmazó rekeszek szilárdsága, repedezésál­­lósága lényegesen rosszabb, mint a töltő­anyagot nem tartalmazó kiindulási anyagé (Harsán T., Horváth L.: Műanyag és Gumi, 19. kötet, 6. szám, 1982., 170. oldal.) A diszperz ásványi töltőanyag hatása a húzóvizsgálatban meghatározható jellemzők romlásán túl az anyag őmledékviszkozitásának növekedésé­ben, azaz a folyási mutatószám csökkenésé­ben nyilvánul meg. A találmány célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésével olyan polieti­lén-, polietilénhulladék-alapú kompozíciók ki­alakítása, amelyeket megnövelt termooxidativ stabilitás, valamint javított feszültségi repe­­dezésállóság jellemez. A találmány további céljául azt tűztük ki, hogy olyan kompozíciót készítsünk, amelynek fizikai- mechanikai és reológiai jel­lemzői még akkor is bizonyos határok között tarthatók, ha előállítására különböző eredetű és esetenként eltérő összetételű polietilén hulladékot használunk fel. A találmány alapja az a felismerés, hogy amennyiben a Bzokásos antioxidánsokat ter­mészetes és/vagy mesterséges zeolitokkal együtt alkalmazzuk - esetenként töltőanya­got, szivósságnövelő anyagok és segédanya­gok jelenlétében - a polietilén és/vagy a po­lietilén hulladék ömledékállapotú módosításá­4 ra, akkor olyan kompozíció nyerhető, amely megnövelt termooxidativ stabilitású és fe­­szültségi repedezéBállóságú. A találmány alapját képezi az a felisme­rés is, hogy a zeolitok bevitelével nyerhető kompozíció fizikai-mechanikai és reológiai jel­lemzői szűk határok között beállíthatók még akkor is, ha a kompozíció kialakítására hulla­dékot használunk, azaz lehetőség van újra­feldolgozásra alkalmas, magas műszaki köve­telményeket kielégítő polietilén termékek gyártására is megfelelő másodnyersanyag előállítására. Ezek a felismerések a szakember számá­ra azért meglepőek, mert a technika állása szerint nem várható, hogy az antioxidáns és a zeolit együttes alkalmazása a termooxidativ stabilitás szempontjából szinergetikus hatású. Meglepő továbbá az is, hogy ez a szinergeti­kus hatás a legkülönfélébb antioxidáns típu­sok esetében is fellép, azaz a zeolit egyete­mesen alkalmazható különböző eredetű poli­etilén hulladékok újrafeldolgozásakor is. Nem várható továbbá az sem, hogy a polietilén feszültségi repedezésállósága a ze­olitok bevitelével növelhető. A diszperz töltő­anyagok ugyanis a polietilén merevségének, keménységének, rugalmassági moduluszának növekedése irányában hatnak, márpedig ed­digi ismereteink alapján éppen a polietilén „lágyítása" (komonomer beépítése, illetve ka­­ucsuk bekeverése) szükséges a feszültségi repedezésre való hajlam mérsékléséhez. Meg­lepő továbbá az is, hogy egy töltőanyag be­keverésével a polietilén hulladék folyási mu­tatószáma és fizikai-mechanikai jellemzői is viszonylag szűk határok között beállíthatók. Feltételezzük, hogy a zeolit hatással van mind a láncok kapcsolódásával járó tórháló­­sodási, mind a láncszakadással lejátszódó bomlási reakciók visszaszorítására, meggátlá­­sára. A fentiek alapján a találmány olyan ja­vított termooxidativ stabilitású, feszültségi repedezésállóságú polietilén - vagy polieti­­lén-hulaldék-alapú kompozíciókra vonatkozik, amelyek 60-99 törne g % polietilént és/vagy po­lietilén hulladékot, adott esetben legfeljebb 2 tömeg* ultraibolya fénystabilizátort, és 0-30 tömeg*, önmagában ismert töltő-, szívósság­­növelő- és/vagy segédanyagot tartalmaznak. A kompozíciók azzal jellemezhetők, hogy*' az előbbi komponenseken kívül 0,1-10 tömeg*, célszerűen 1-3 tömeg*, legfeljebb 200 pm szemcseméretű, adott esetben 200 és 500 °C­­-on víztelenített természetes és/vagy mester­séges zeolitot és 0,1-2 tömeg*, célszerűen 0,3-0,5 tömeg* elsődleges és másodlagos anti­­oxidánst is tartalmaznak. A találmány szerint készült polietilén­hulladék-alapú kompozíciók azzal a sajátos­sággal rendelkeznek, hogy az MSZ-KGST 896-78 6Z. szabvány szerint mért folyási mu­tatószáma legfeljebb ±30*, - míg az MSZ­­-KGST 1199-78 sz. szabvány szerint megható-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents