192867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és öntőszerszám mozaikelemekből álló üvegösszeállítások készítésére

5 192867 6 a 3. ábra az egymáshoz illesztett szerszámfelek felülnézete, míg a 4. ábra a 3. ábra A-A vonala sze­rinti keresztmetszet. A találmány szerinti eljárással történő üvegösszeállítás elkészítéséhez mindenekelőtt a tervezett üvegösszeállítás (többnyire kü­lönböző színű) mozaikelemeit ismert módon, sablon segítségével, méretre vágjuk. Ezután a méretre vágott mozaikelemeket a rajzon nem ábrázolt, szilárd, célszerűen fémanyagú ház segítségével összezárható, két 1 szer­­számfélból álló 2 öntőszerszámba helyezzük, amelyben a mintának, vagyis az egyes moza­ikelemek határvonalainak megfelelően kialakí­tott 3 öntőcsatornák vannak elrendezve. A 3 őntőcsatornák legalább egy része rugalmas anyagból, például gumiból készül, vagy leg­alábbis a szélük ilyen anyagból van kialakít­va. (Adott esetben még maguk a teljes 1 szerszámfelek is készülhetnek ilyen rugalmas anyagból.) Az ilyen kialakítás lehetővé teszi, hogy a 3 öntőcsatornák összezáráskor jól tö­­mítve feküdjenek fel az 1 mozaikelemek szé­lein, még felületükben mintás üvegek alkal­mazása esetén is. A 3 öntőcsatornák egymás­sal összeköttetésben álló hálózatot képeznek. Olyan kivitel is elképzelhető, ahol a 3 őntő­csatornák helye változtatható. Az öntőszer­számnak ezen kívül a 3 öntőcsatornákkal összeköttetésben álló 4 beöntónyílása és 5 levegózőnyílása is van, amelyek adott eset­ben állíthatók vagy áthelyezhetők. A két 1 szerszárafél pontos illesztését 6 illesztődudo­rok és 7 mélyedések segítik. Miután a mozaikelemeket a mintának megfelelően szabadon vagy a szerszámban előre kialakított fészkekben elhelyeztük, a 2 öntőszerszámot összezárjuk oly módon, hogy a szerszám két 1 szerszámfele közrefogja a mozaikelemeket, amelyek között viszont zárt és egymással összeköttetésben álló öntőcsa­tornahálózat alakul ki. Ebbe az öntőcsatorna­hálózatba a 4 beöntőnyíláson keresztül kép­lékeny és megszilárdulás után a szerszámban levő mozaikelemeket összetartó anyagot pél­dául műgyantát vezetünk be mindaddig, amíg a műgyanta az 5 levegőzónyílásnál meg nem jelenik. A kiöntés a 3 öntőcsatornák kialakí­tásától függően lehet olyan, hogy az öntet a mozaikelemek széleit takarja vagy azokkal egy szintben van. A műgyanta megszilárdulá­si sebessége megfelelő fűtő vagy hűtő alkal­matosságok beépítése révén befolyásolható. A műgyanta alkalmazása azért különösen előnyös, mert jól önthető, ugyanakkor meg­szilárdulás után az eddig alkalmazott ólomnál jóval szilárdabb és jó tartást biztosít a mo­zaikelemek számára. Emellett a legkülönfélébb anyagokkal színezhető is és adott esetben tökéletes ólombetét-utánzat is létrehozható ily módon. További előnye a nagymértékű súlycsökkenés az ólombetéthez képest, vala­mint az, hogy saját anyagával könnyen ja­vítható, illetve pótolható, például sérülés esetén. A találmány szerinti megoldás további előnye, hogy praktikusan felhasználható óloinbetétes üvegek vázának felújítására, oly módon, hogy az ólombetétről kétoldali gipsz­­lenyomatot készítünk és közvetlenül ezt használjuk fel öntőformaként. Ugyancsak előnyös alkalmazási lehetősé­ge a találmánynak, hogy mozaikjellegű üveg-, tábla készíthető nagyobb, összefüggő üveg­­darabok felhasználásával is, amikor az öntő­­csatornába juttatott műgyanta az összefüggő üvegtábla felületén a kialakított mintának megfelelően szilárdul meg és olyan érzetet kelt, mintha a létrejövő kép különálló mo­zaikelemek összeillesztésével készült volna. A fentiek alapján kitűnik, hogy talál­mány szerinti eljárás és öntószerszám mini­mális élőmunka-ráfordítással lehetővé teszi kiváló minőségű, nagy szilárdságú üvegösz­­szeállítésok elkészítését, akár nagy sorozat­ban is. így a megoldás a művészi célú fel­­használás mellett jól alkalmazható például a bútoriparban vagy speciális díszítésű nyílás­zárók üvegezésénél. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás mozaikelemekből álló, főként ólombetétes üveg benyomását keltő üvegösz­­szeállitások készítésére, adott esetben felújí­tására, amelynek során a mozaikelemeket egy megadott minta rajzolatának megfelelően be­tétcsíkokkal kötjük össze, azzal jellemezve, hogy a mozaikelemek üveganyagát a kívánt mintának megfelelően elrendezett, az üveg­anyag felületéhez rugalmasan hozzászorítható és a kialakítandó betétcsik profiljának meg­felelő keresztmetszetű öntőcsatornákkal ellá­tott, két szerszámfélből álló öntőszerszámba helyezzük, majd a szerszámfelek összezárása után az öntőcsatornákba nyomás alatt képlé­keny, és megszilárdulás után a szerszámban levő mozaikelemeket szilárdan megfogó anya­got, pl. műgyantát vezetünk, amelyből a mo­zaikelemek szélének találkozásánál összekötő betétcsíkokat alakítunk ki. (1984. 02. 24.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ör.tés előtt a mozaikelemek üveganyagát önmagában ismert módon, a mintának megfelelő darabokra vágjuk és úgy helyezzük az öntőszerszámba, hogy széleik benyúljanak az öntőcsatornába. (1984. 02. 24.) 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mozaikelemek üveganyagát egy vagy több, a minta rajzolatánál nagyobb darabban helyezzük az öntőszerszámba és az öntőcsatornák feltöltésekor legalább részben csak látszólagos illesztési mintázatot hozunk létre. (1984. 07. 30.) 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike sze­rinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ólombe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents