192843. lajstromszámú szabadalom • Központosító fúrási súlyosbítórúdhoz

3 192843 4 A találmány tárgya központosító fúrási súlyosbitórúdhoz a fúrólyukban megvezetett, stabilizáló test külső felületén kialakított súrlódófelüleltel, amely a stabilizáló test hossztengelyéhez képest spirális bordákként van kialakítva, a stabilizáló test pedig old­ható kötéssel van a súlyosbitórúdhoz kap­csolva. A mélyfúrásoknál használt súlyosbítórúd fúrás közbeni központosításéra, kihajlásának elkerülésére, lyukfalon való súrlódásának, me g tapadásának csökkentésére közismerten az ún. központosítókat alkalmazzák. Ezek ré­gebben olyan gumibordás súrlódó felülettel rendelkeztek, ami a fúrólyuk felületén feküdt fel. A gyors elhasználódás következtében ezek rendkívül rövid élettartamúak voltak. Ezért manapság a túlnyomó részt fémből ké­szült, keményfémmel felrakott központosítok használata terjedt el. Ahogy az a szakmai alkatrész katalógus­ból (Composite Catalog, 1984-85, 2470., 2713. és 2786. oldal) kitűnik, a központosítok spi­rál vagy egyenes bordázattal, keményfém be­rakással készülnek. A leggyakrabban alkal­mazott megoldás esetében a súrlódó felület a központosítóval egy darabból van kialakítva. A központosító rendelkezik ezen kívül olyan menetes résszel, amelynek segítségével a sú­­lyosbitórúd egyes szakaszai közé iktathatók. Ez azonban azt jelenti, hogy súrlódó felület elhasználódása, elkopása vagy esetleg a me­netes csatlakozórész meghibásodása esetén az egész központoaítót teljes egészében, komp­letten cserélni kell, javításéra nincsen mód. Ezt a hátrányt igyekszik kiküszöbölni az a megoldás (Composite Cagalog, 1984-85, 2503. és 2781. oldal), amelyben a keményfém­mel ellátott bordák fémházban vannak rögzít­ve és ez a fémház van a súlyosbítórúd ré­szeihez csatlakoztatva. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ez a fúróberendezés olyan gyengítését jelenti, aminek következté­ben az a forgatás során fellépő, percenként 40-120 hajlítási igénybevételt nem viseli el. De törést okoz ezen kívül az a körülmény is, hogy kúpos illesztéseknél szükséges nagy pontosságot nehéz elérni, ezek pedig túlfe­­szítés esetén eltörnek. A fúrórúd viBszapör­­gésekor a csavarkötések gyakran oldódnak, a súlyosbítórúd a fúrólyukba esik és igen költséges műszaki balesetet okoz. Az említett hátrányokat igyekszik kikü­szöbölni a 3 014 895 bz. német szabadalmi le­írásban ismertetett megoldás, amely igen bo­nyolult konstrukciós felépítésű. A súlyosbí­­lórúd felületébe behatoló fogakkal van ellát­va, az ehhez szükséges radiális erőt pedig hosszú csavarmenettel elmozdítható, rugók közvetítésével nyomóerőt kifejtő nyomótes­tekkel hozzák létre. A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, hogy ezek a fogak gyakran letörnek, gyorsan deformálódnak, de a rugók sem képesek elegendő erőt átvinni. Mindezzel a központosító biztosítása a súlyosbítórúdon nem kielégítő. Ráadásul maga a központosító is gyorsan elhasználódik, mert teljes felüle­tével felfekszik a fúrólyuk belső felületén. A fenti hátrányokat egyszerűbb konst­rukciók alkalmazásával igyekeznek elkerülni, amelyek a fúrólyuk belső felületén megveze­tett súrlódó felületként stabilizáló test külső felületén kialakított spirális bordákkal van­nak ellátva. Ilyen megoldásokat ismertet a 3 015 531, a 2 836 747 és a 2 535 588 sz. né­met szabadalmi leírás. Ezek a központosítok többnyire jól működnek, a gyakorlat során azonban kétféle hátrány jelentkezik velük kapcsolatban. Az első probléma abból adódik, hogy a központosítok a súlyosbítórúdon nin­csenek megfelelően rögzítve, a fúrólyukban való előrehaladás során gyakran elmozdulnak a súlyosbítórúd felületén, kritikus szituáci­ókban, például a fúrórúd visszapörgésekor a kötések oldódását okozzák. A 2 836 747 és a 2 535 588 bz. német szabadalmi leírásban al­kalmazott gyűrűk deformációja csak rendkí­vül kicsiny felületen való rögzítést tesznek lehetővé, ami nem is bizonyul elegendőnek. Ráadásul aránytalanul költséges gyártástech­nológiát igényelnek. A 3 015 531 német sza­badalmi leírásban alkalmazott megoldás eseté­ben viszont a menetes elem deformációja lép­het fel a- fúrórúdra ható terhelés során, ami ismét CBak a központosító elmozdulását vonja magával. Az ismert megoldásokal kapcsolatban je­lentkező másik hátrány a spirális bordákon lévő súrlódó felület milyenségéből adódik. Ezeknek a bordáknak nemcsak megfelelő szi­lárdsággal kell rendelkezniük, de olyan felü­leti kiképzéssel kell ellátva lenniük, ami el­lenáll a fúrólyuk belBŐ felületén való súrló­dás abraziv hatásának. Köztudomású, hogy a fúrófej által kialakított fúrólyuk belső felü­lete egyetlen, belső átmérője folyton változik. Ezen az egyenlőtlen, változó keresztmetszetű felületen fekszik fel a központosító külső fe­lülete, amely ilyen módon óhatatlanul folya­matosan alakítja a fúrólyukat. Ez a spirális bordákra fokozott koptató hatást fejt ki. Ugyanakkor el kell kerülni azt, hogy a spi­rális bordák túlságosan feltágitsák a fúró­lyukat. Mindezen problémák elhárítására az ismert megoldások esetében nincs lehetőség. A találmánnyal megoldandó feladat a ko­rábban ismertté vált megoldások hátrányai­nak kiküszöbölése mellett olyan központosító kialakítása fúrási BÚlyoBbitórudak számára, amely a korábbi megoldások előnyeinek meg­tartása mellett kellőképpen rögzítetten he­lyezhetek el a súlyosbítórudakon, BÚrlódó fe­lületük kellő szilárdsággal rendelkezik, ugyanakkor a fúrólyukak káros deformálását sem okozzák, mindemellett pedig a súlyosbí­tórúdon a számítással előre meghatározott helyen helyezhető el. A találmány szerinti továbbfejlesztés ér­telmében a aúrlódó felületet képező spirális bordák közepükön téglalap alapú csonkagúla 0 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents