192842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás affinitás-szorbensek előállítására
5 1928 12 íj poliaztirol-alapú, savra rezisztens hordozóanyagok affinitáskromalográfiai célokra nőni jöhetnek szóba, mert ezek hidrofób jellegüok. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha a) a poliBzacharid-hordozón karboxilcsoportjuk igénybevételével imraobilizált aminosavak, neurotranBzmitter-karbonsavak vagy polipeptidek arainocsoportjain és adott esetben egyéb funkciós csoportjain lévő; savval lehasítható védőcsoportokat speciális körülmények között távolítjuk el, vagy b) az aminosavak, neurotranszmitter-karbonsavak vagy polipeptidek immobilizálásához az affinitáskromatográfiában eddig méÿ fel nem használt, hidrofil, ugyanakkor azonban savakkal szemben megfelelően ellenálló akril-kopolimert használunk fel, a felsorolt problémák teljes mértékben kiküszöbölhetők. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános képletű új affinitás-szorbensek előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy egy (II) általános képletű polimer hordozóhoz P - A - (NH).H (II)- a képletben P, A és m jelentése a fenti - vegyes anhidrid-módszerrel egy (III) általános képletű aminoBav, polipeptid vagy neuro transzmitter-kar bonsav B - COOH (III)- a képletben B jelentése a fenti - olyan védett származékát kapcsoljuk, amely az összes jelenlévő amino-, heterociklusos amino-, hidroxil- és/vagy karboxilcsoportot (a terminális karboxilcsoport kivételével) savval lehasítható védőcsoporttal védett állapotban tartalmazza, a kapott elegy pH-ját 7 és 7,5 közötti értékre állítjuk, az elegyet -5 °C és +5 ®C közötti hőmérsékleten, célszerűen 0 °C-on tartjuk, majd a) ha P poliszacharid típusú hordozót jelent, a gélt acetonos és diklór-metános kezeléssel vízmentesítjük, a védócsoportokat diklór-metános közegben trifluor-ecetsavval lehasítjuk, és a kapott terméket csökkenő acetontartalraú aceton - viz elegyekkel, végül vízzel kezelve rehidratáljuk, vagy b) ha P akril-amid kopolimert jelent, a védócsoportokat savas kezeléssel lehasítjuk, és a gélt mossuk és szárítjuk. A leírásban és az igénypontsorozatban az „aminosav” megjelölésen amino-kar bonsavakat, azaz -NHa és -COOH csoportokat egyaránt tartalmazó vegyületeket értünk, amelyek a -COOH és -NH2 csoportokat hordozó szénhidrogén-vázon adott esetben további funkciós csoportokat, így például hidroxil-, amino-, karboxil-, alkil-tio-, hidroxi-alkil- vagy szulfonsav-csoportokat is hordozhatnak. Az aminosavak közül példaként a következőket soroljuk fel: lizin, arginin, aszparagin, glutamin, aszparaginsav, glutaminsav, cisztin, ciszlein, metionin, glicin, fenil-alanin, az aromás gyűrűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nitrocsoporItal szubsztituált fenil-alanin-származékok, alanin, valin, leucin, izoleucin, hisztidin, triptofán, prolin, tirozin, ornitin, e-amino-kapronsav, szarkozin, 7-amino-vajsav, oc-amino-va jsav, p-amino-benzoésav és az aromás gyűrűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nitrocsoporttal szubsztituált származékai, O-metil- vagy 0- -etil-tirozin slb. A leírásban és az igénypontsorozatban a „ neuro transzmitter-kar bonsavak ” megjelölésen az aminocsoportot hordozó szénatomon karboxilezett (azaz NHj-C-COOH terminális molekularószt tartalmazó) neurotranszmittereket értjük. A neurolranszmitterek az ingerületvezetésben jelentős szerepet játszó vegyületek, amelyek az élő szervezetben fehérjealkotó aminosavak enzimes átalakulása révén képződnek úgy, hogy az enzimes átalakulás első lépésében a kiindulási arainosav-molekulába új szubsztituenBek (rendszerint hidroxilcsoportok) épülnek be, majd a második lépésben a szubsztituált aminosav-molekula enzimes úton dekarboxilezódik. A neurotranszmitterek közül példaként az adrenalint, noradrenalint, dopamint és szerotonint említjük meg. A (II) általános képletű polimer hordozók közül az akril-amid kopolimerek kereskedelemben kapható, ismert termékek. Ezek közül az Akrilex A-l (akril-amid, N,N’-metilén-bisz/akril-amid/ és N-/amino-etil/-akril-amid kopolimerje) és az Akrilex AH-t (akril-amid, N,N'-metilén-bisz/akril-amid/ és akrilsav-hidrazid kopolimerje) említjük meg. Poliszacharid-tlpusú hordozóként az affinitáskromatográfiai célokra szokásosan felhasznált, ismert poliszacharidok (például agaróz, cellulóz, dextrán, karboxi-metil-cellulóz vagy karboxi-etil-cellulóz) bármelyikét felhasználhatjuk. Azokat a (II) általános képletű polimereket, amelyekben P poliszacharid-tipusú hordozót (célszerűen agarózt vagy cellulózt) jelent, ismert módon állítjuk elő, úgy, hogy a poliszacharidot brómciánnal, majd cí,<~>-diamino-alkánnal reagáltatjuk. Az utóbbi vegyületek előnyös képviselői az amino-hexil oldalláncot tartalmazó poliszacharidok, így az amino-hexil-agaróz. A (III) általános képletű védett aminosavakat és peplideket az aminosav- és peptidkémiában önmagukban ismert módszerek valamelyikével állítjuk elő. Az aminocsoportokra savval lehasítható védőcsoportokkénl például terc-butoxi-karbonil- vagy ic^c’-dimetil-3,5- -dimetoxi-benzil-oxi-karbonil-csoportot vihetünk fel. Adott esetbe a a molekula egyéb jelenlévő reaktív csoportjait, így például a hidroxil-, karboxil- vagy heterociklusos aminocsoportokat is védhetjük savval lehasitható védőcsoportokkal. A hidroxilcsoportok védelmére például terc-butil-csoportot, a karboxilcsoportok védelmére ugyancsak lerc-butil-csoportot vagy más savra érzékeny 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 4
