192842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás affinitás-szorbensek előállítására

5 1928 12 íj poliaztirol-alapú, savra rezisztens hordozó­­anyagok affinitáskromalográfiai célokra nőni jöhetnek szóba, mert ezek hidrofób jellegü­­ok. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha a) a poliBzacharid-hordozón karboxilcso­­portjuk igénybevételével imraobilizált amino­­savak, neurotranBzmitter-karbonsavak vagy polipeptidek arainocsoportjain és adott eset­ben egyéb funkciós csoportjain lévő; savval lehasítható védőcsoportokat speciális körül­mények között távolítjuk el, vagy b) az aminosavak, neurotranszmitter-kar­­bonsavak vagy polipeptidek immobilizálásához az affinitáskromatográfiában eddig méÿ fel nem használt, hidrofil, ugyanakkor azonban savakkal szemben megfelelően ellenálló akril­­-kopolimert használunk fel, a felsorolt prob­lémák teljes mértékben kiküszöbölhetők. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános képletű új affinitás-szorbensek elő­állítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy egy (II) általános képletű polimer hordozóhoz P - A - (NH).H (II)- a képletben P, A és m jelentése a fenti - vegyes anhidrid-módszerrel egy (III) általá­­nos képletű aminoBav, polipeptid vagy ne­uro transzmitter-kar bonsav B - COOH (III)- a képletben B jelentése a fenti - olyan vé­dett származékát kapcsoljuk, amely az összes jelenlévő amino-, heterociklusos amino-, hidroxil- és/vagy karboxilcsoportot (a termi­nális karboxilcsoport kivételével) savval le­hasítható védőcsoporttal védett állapotban tartalmazza, a kapott elegy pH-ját 7 és 7,5 közötti értékre állítjuk, az elegyet -5 °C és +5 ®C közötti hőmérsékleten, célszerűen 0 °C-on tartjuk, majd a) ha P poliszacharid típusú hordozót je­lent, a gélt acetonos és diklór-metános keze­léssel vízmentesítjük, a védócsoportokat di­klór-metános közegben trifluor-ecetsavval le­hasítjuk, és a kapott terméket csökkenő ace­­tontartalraú aceton - viz elegyekkel, végül vízzel kezelve rehidratáljuk, vagy b) ha P akril-amid kopolimert jelent, a védócsoportokat savas kezeléssel lehasítjuk, és a gélt mossuk és szárítjuk. A leírásban és az igénypontsorozatban az „aminosav” megjelölésen amino-kar bonsava­kat, azaz -NHa és -COOH csoportokat egya­ránt tartalmazó vegyületeket értünk, amelyek a -COOH és -NH2 csoportokat hordozó szén­hidrogén-vázon adott esetben további funk­ciós csoportokat, így például hidroxil-, ami­­no-, karboxil-, alkil-tio-, hidroxi-alkil- vagy szulfonsav-csoportokat is hordozhatnak. Az aminosavak közül példaként a következőket soroljuk fel: lizin, arginin, aszparagin, gluta­­min, aszparaginsav, glutaminsav, cisztin, ciszlein, metionin, glicin, fenil-alanin, az aro­más gyűrűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nitrocsoporItal szubsztituált fe­­nil-alanin-származékok, alanin, valin, leucin, izoleucin, hisztidin, triptofán, prolin, tirozin, ornitin, e-amino-kapronsav, szarkozin, 7-ami­­no-vajsav, oc-amino-va jsav, p-amino-benzoé­­sav és az aromás gyűrűn alkil-, hidroxil-, szulfonsav-, amino- vagy nitrocsoporttal szubsztituált származékai, O-metil- vagy 0- -etil-tirozin slb. A leírásban és az igénypontsorozatban a „ neuro transzmitter-kar bonsavak ” megjelölé­sen az aminocsoportot hordozó szénatomon karboxilezett (azaz NHj-C-COOH terminális molekularószt tartalmazó) neurotranszmittere­­ket értjük. A neurolranszmitterek az ingerü­letvezetésben jelentős szerepet játszó ve­­gyületek, amelyek az élő szervezetben fehér­jealkotó aminosavak enzimes átalakulása ré­vén képződnek úgy, hogy az enzimes átala­kulás első lépésében a kiindulási arainosav­­-molekulába új szubsztituenBek (rendszerint hidroxilcsoportok) épülnek be, majd a máso­dik lépésben a szubsztituált aminosav-mole­­kula enzimes úton dekarboxilezódik. A neuro­­transzmitterek közül példaként az adrenalint, noradrenalint, dopamint és szerotonint említ­jük meg. A (II) általános képletű polimer hordozók közül az akril-amid kopolimerek kereskede­lemben kapható, ismert termékek. Ezek közül az Akrilex A-l (akril-amid, N,N’-metilén­­-bisz/akril-amid/ és N-/amino-etil/-akril-amid kopolimerje) és az Akrilex AH-t (akril-amid, N,N'-metilén-bisz/akril-amid/ és akrilsav­­-hidrazid kopolimerje) említjük meg. Poliszacharid-tlpusú hordozóként az affi­nitáskromatográfiai célokra szokásosan fel­használt, ismert poliszacharidok (például agaróz, cellulóz, dextrán, karboxi-metil-cellu­­lóz vagy karboxi-etil-cellulóz) bármelyikét felhasználhatjuk. Azokat a (II) általános képletű polimere­ket, amelyekben P poliszacharid-tipusú hor­dozót (célszerűen agarózt vagy cellulózt) je­lent, ismert módon állítjuk elő, úgy, hogy a poliszacharidot brómciánnal, majd cí,<~>-diami­­no-alkánnal reagáltatjuk. Az utóbbi vegyüle­­tek előnyös képviselői az amino-hexil oldal­láncot tartalmazó poliszacharidok, így az ami­­no-hexil-agaróz. A (III) általános képletű védett aminosa­­vakat és peplideket az aminosav- és peptid­­kémiában önmagukban ismert módszerek va­lamelyikével állítjuk elő. Az aminocsoportokra savval lehasítható védőcsoportokkénl például terc-butoxi-karbonil- vagy ic^c’-dimetil-3,5- -dimetoxi-benzil-oxi-karbonil-csoportot vihe­tünk fel. Adott esetbe a a molekula egyéb je­lenlévő reaktív csoportjait, így például a hidroxil-, karboxil- vagy heterociklusos ami­­nocsoportokat is védhetjük savval lehasitha­­tó védőcsoportokkal. A hidroxilcsoportok vé­delmére például terc-butil-csoportot, a kar­­boxilcsoportok védelmére ugyancsak lerc­­-butil-csoportot vagy más savra érzékeny 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents