192827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-penek-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

13 192827 14 1.4 lépés A (IF) általános képletű kiindulási anyagokat úgy kapjuk, hogy olyan (VIII) általános képletű vegyületet, amelyben X0 egy reakcióképes észte­rezett hidroxicsoport, alkalmas foszfin-vegyület­­tel, így tri(rövidszénláncú alkil)-foszfinnal, pél­dául tri(n-butil)-foszfinnal, vagy egy triaril-fosz­­finnal, például trifenil-foszfinnal, vagy egy alkal­mas foszfit vegyülettel, így tri(rövidszénláncú alkil)-foszfittal, például trietil-foszfittal, vagy va­lamely alkálifém-[di(rövidszénláncú alkil)-fosz­­fittal, például -dietil-foszfittal, kezelünk és köz­ben a reagens megválasztásától függően (II), illetve (IF) vagy (lia) általános képletű vegyüle­tet kaphatunk. A fenti reakciót előnyösen alkalmas közöm­bös oldószer, így szénhidrogén, például hexán, ciklohexán, benzol, toluol vagy xilol, vagy vala­mely éter, például dioxán, tetrahidrofurán vagy dietilénglikol-dimetiléter, vagy oldószerelegy je­lenlétében hajtjuk végre. A reakcióképességtől függően hűtés közben vagy emelt hőmérsékle­ten, körülbelül — 10 °C és +100 °C közötti hő­mérsékleten, előnyösen körülbelül 20—80 °C- on, és/vagy közömbösgáz légkörben, így nitro­géngáz atmoszférában dolgozunk. Oxidativ fo­lyamatok megakadályozása érdekében kataliti­kus mennyiségű antioxidánst, például hidroki­­nont, adhatunk a reakcióelegyhez. Valamely foszfinvegyület használata esetén szokásosan bázikus szer, így szerves bázis, pél­dául amin, így trietil-amin, diizopropil-etilamin vagy „polisztirol-Hünigbázis” jelenlétében dolgozunk és így közvetlenül (II) (illetve IF) általános képletű ilid-kiindulási anyaghoz ju­tunk, amelyből a megfelelő foszfóniumsót ké­pezzük A reakcióba mind tiszta, optikailag inaktív (VIII) általános képletű cisz- vagy transz-vegyü­­leteket, mind ezek elegyét, mind pedig megfelelő optikailag aktív vegyületeket bevihetünk. Vala­mely kapott (IF) általános képletű recemátot az optikailag aktív vegyületekké szétválaszthatunk. 1.4a lépés Olyan (IF) általános képletű kiindulási vegyü­letet, amelyben Z’ jelentése oxocsoport, továbbá úgy állíthatunk elő, hogy valamely (IX) általá­nos képletű merkaptidot, amelyben M jelentése fémkation, egy, az R5—(CH2)m—C( = O)— cso­port bevitelére alkalmas acilező szerrel kezelünk. A (IX) általános képletű kiindulási anyagban az M fémkation például egy M+ vagy M2+)2 kation, ahol M+ különösen ezüstkation és Mi+ különösen alkalmas kétértékű átmeneti fém-, például réz-, ólom- vagy higany-kation. Egy az R5—(CH2)m—C( = O)— csoport bevi­telére alkalmas acilező szer például az R5— (CH2)m—COOH sav vagy ennek reakcióképes funkciós származéka, így egy savhalogenid, pél­dául -klorid vagy -bromid, -azid vagy -anhidrid. Abban az esetben, ha az acilezéshez R5— (CH2)m—COOH általános képletű szabad savat 8 használunk, például alkalmas vízelvonó szer, így karbodiimid, például N, N’-diciklohexil-karbo­­diimid, jelenlétében, ha pedig savszármazékot alkalmazunk, akkor alkalmas savmegkötő szer, így tercier alifás vagy aromás bázis, például trie­­tilamin, piridin vagy kinolin jelenlétében dolgo­zunk közömbös oldószerben, így klórozott szén­­hidrogénben, például metilén-kloridban, vagy éterben, például dietil-éterben vagy dioxánban, szobahőmérsékleten vagy melegítés vagy hűtés közben körülbelül —50 °C és +60 °C közötti, különösen -30 °C és +20 °C közötti, hőmér­­sé klettartományban. A (IX) általános képletű kiindulási vegyülete­ket például úgy állíthatjuk elő, hőgy egy (VI) ál alános képletű azetidinont alkálifémsóval, például nátriumsóval, tio-(rövidszénláncú al­­kgn)-karbonsawal, például tioecetsawal, vagy trifenil-metil-merkaptánnal reagáltatunk, a ka­ptat (VF) általános képletű vegyületet, amely­ben W’ trifenil-metiltio- vagy rövidszénláncú al­­kgnoiltio-csoport, például acetiltio-csoport, az 1.2, 1.3 és 1.4 reakciólépésekben leírt eljárások­­ks 1 analóg módon (IX’) általános képletű vegyü­ld té alakítjuk és ezt valamely bázis, például piri­­di í vagy tri(n-butil)-amin, jelenlétében megfele­lő oldószerben, például dietil-éterben vagy meta­nolban, valamely MA általános képletű sóval, amelyben M jelentése a fentiekben megadott, különösen pedig ezüst-kation, és A egy szokásos ariont képvisel, amely az MA só oldhatóságát a választott oldószerben elősegíti, például nitrát-, acetát- vagy fluorid-anion, reagáltatjuk. Olyan (IF) általános képletű vegyületeket, amelyekben Rs reakcióképes észterezett hidro­­xilcsoport, úgy állíthatunk elő, hogy egy R4 aza­­heterociklil-csoportot bevivő szerrel végezzük a reakciót és így olyan (IF) általános képletű ve­gyületeket kapunk, amelyekben R5 jelentése R4 és közben például a b) eljárásnál megadott reak­ciókörülményeket alkalmazzuk. Olyan (IF) általános képletű ilideket, ame­lyekben Z’ jelentése oxigénatom vagy kénatom, közvetlenül felhasználhatjuk az (I) általános képletű végtermékek előállításához a ciklizálási reakcióban. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy olyan (IF) általános képletű vegyületekben, amelyekben R2 védett hidroxilcsoportot, egy hidrolitikusan könnyen lehasítható védett hid­roxilcsoportot, így triszubsztituált szililoxicso­­pcrtot, jelent, először a hidroxilcsoportot védő csoportot lehasítjuk és a kapott (IF) általános képletű vegyületet, amelyben R2 hidroxilcso­­pcrt, ciklizálási reakcióba visszük. A (IF), (V’), (VII) és (VIII) általános képletű vegyületekben valamely adott esetben helyettesí­tett Z’ metilidéncsoportot ozonizálással és a képződött ozonid 3.3 lépésben leírt módon való kezelésével a Z oxocsoporttá alakíthatunk. 1.5 lépés A (IV) általános képletű kiindulási vegyületet úgy állítjuk elő, hogy egy (IF) általános képletű ilidet, amelyben Z’ oxigénatomot vagy kénato-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents