192822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több komponensből álló kelátképzőszer és fémkelátok előállítására, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó növényi tápoldatok
7 192822 8 A 179 047 számú magyar szabadalmi leírás fenolalapú fémkelátok előállítására vonatkozik. Noha az általános képlet szerint az előállítás egy hidroxi-metil-csoportot tartalmazó o-, m- és pmono-fenol-szulfonátokra is vonatkozhat, a leírás egyrészt egyetlen kiviteli példát nem tartalmaz erre nézve, másrészt magában a leírásban még csak általános említés sem történik erről a lehetőségről. Még ha elő is állították volna konkrétan a vegyületet, az az alábbi hátrányokkal rendelkezhetne. Először is a közölt példa szerint a fenol szulfonálásánál az o-, m- és pizomerek együttesen keletkeznek, az viszont közismert. hogy kelátképzés szempontjából csupán a p-izomer jöhet számításba, amely az elegynek így csupán egy része. Ha ezen töredék p-fenolszulfonát 1 mól-ját 1 mól hidroxi-metil-aminnal reagáltatnák, akkor elvileg az (I) képlet alá eső egyetlen hidroxi-metil-csoportot tartalmazó fenolszulfonát képződne, azonban a kiindulási fenolra vonatkoztatva ez is csak csekély mennyiségben. Ez a vegyület a másik leírásban lévőhöz hasonlóan csak kétfogú ligandumként működhetne, mivel a fenolos oxigénatomon és az amin nitrogénatomján lévő két-két szabad elektronpárral csupán egyetlen kétvegyértékű fémet lenne képes datív kötéssel kelátkomplexként megkötni. Az ismertetett két szabadalmi leírásban foglaltakkal ellentétben találmányunk célkitűzése nem egyetlen bizonyos mértékű kelátképzőkapacitással rendelkező vegyület előállítása volt, hanem egy olyan új kelátképzőszer, előállítása, mely adott esetben több komponensből is állhat, és alkalmas arra, hogy egyrészt kisebb kapacitású komplexeket képezzen a növények számára szükséges fémekkel, melyekből a fém gyorsan felszabadul, így a növény azonnal hasznosítani tudja, másrészt ennél lényegesen nagyobb kapacitású komplexeket is legyen képes képezni a szükséges fémekkel, melynek következtében bizonyos mértékű retard hatás lép fel, a növény a fémeket lassan, fokozatosan legyen képes a maga számára értékesíteni. Azt találtuk, hogy ha a fenol szulfonálását úgy végezzük el, hogy kizárólag a p-fenol-szulfonsav keletkezzék és a képződött p-fenol-szulfonát, ammónium-hidroxid és formaldehid mólarányát az előzőekben a találmány szerinti eljárás ismertetésénél megadottak szerint választjuk meg, akkor egy olyan hat komponensből álló új kelátképzőszert állíthatunk elő, amelyben a túlsúlyban lévő négy komponens kelátképzésre hajlamos, mégpedig oly módon, hogy közülük az (I) általános képletű vegyület kétfogú, a (II) és a (III) általános képletű vegyület háromfogú ligandumként viselkednek és ezek mindegyike képes egy-egy kétvegyértékű fémet megkötni, a (IV) általános képletű vegyület pedig az n értékétől függően 4—10 darab kétvegyértékű fém megkötésére alkalmas. Ebből következőleg az (I), (II), és a (III) általános képletű vegyületek kisebb stabilitású komplexeket képeznek fémekkel, míg a (IV) általános képletű vegyület igen stabil komplexet képez. Tehát a találmány szerinti eljárással előállított komplexképzőszerben többféle, különböző szerkezetű és stabilitású komplexeket alkotó ligandumok vannak jelen, miáltal teljesül az a találmány szerinti követelmény, hogy a találmány szerinti eljárással előállított komplexképzőszerrel képezett fémkelátok egy felelő rövid idejű, de ezzel egyidejűleg elnyújtott hatású, úgynevezett depot hatást is tudjanak kifejteni a növényeken. A kisstabilitású komplexekből ugyanis a növények igen könnyen fel tudják venni a számukra szükséges fémionokat, míg a stabilabb kelátokból a fémionok csak lassan vonhatók ki és ez a biztosítéka a tartós hatásnak. E találmány értelmében tehát új, magas szárazanyagtartalmú és mind rövididejű, mind pedig tartós nagy kelátképző kapacitással rendelkező kelátképzőszert állítunk elő. Az előállítási eljárás potenciometriás titrálással könnyen és biztosan nyomon követhető, a keletkezett termékek pedig 13C—NMR— és 'H—NMR-spektroszkópiás vizsgálatokkal azonosíthatók. Ennek következtében a reakció úgy folytatható le, hogy a termékekben túlsúlyban legyenek azon a molekulák, amelyek kelátképző tulajdonságúak és csak elenyésző mennyiségben forduljanak elő ezen tulajdonsággal nem rendelkező termékek. További előny, hogy a kelátképzés egyszerű alapanyagokból energiatakarékos reakció útján haji ható végre és az így kapott kelátképzőszert tartalmazó elegybe közvetlenül beadagolhatok a különböző savak, bázisok és azok az anyagok, amelyeket a továbbiakban a megfelelő kelátokká kívánunk alakítani. Az így kapott elegyben az elemek egy része ionos formában, vízben oldva van jelen, a többi pedig keláthoz kötött formában található. A találmány értelmében a kelátképzőszert tartalmazó oldatot tetszőlegesen egy vagy többféle, szervetlen só, sav vagy bázis formában lévő, a növények számára szükséges tápelem vizes oldatához adagolhatjuk, így egy vagy több hatóanyagot tartalmazó növényi tápoldatok állíthatók elő, illetve az egy hatóanyagot tartalmazó tápoldatok tetszőleges arányú elegyítésével mindenkor a kívánalomnak megfelelő. változatos hatóanyagtartalmú mezőgazdasági növényi tápoldat készítmények állíthatók elő. A több hatóanyagot tartalmazó tápoldatokat úgy is előállíthatjuk, hogy az egyes szilárd szervetlen só, bázis vagy sav formában lévő növényi tápelemekből közös vizes oldatot készít ink és ehhez adjuk hozzá a kelátképzőszer vizes oldatát. A több hatóanyagtartalmú tápoldatokból a növényi fejlődést szabályozó tápoldat úgy készíthető el, hogy ahhoz kiegészítésképpen, megfelelő arányban növényi fejlődést serkentő hormonokat is adagolunk. A több komponensű növényi tápoldatok öszszetétele attól függ, hogy a készítményt milyen növényre kívánjuk alkalmazni, azaz a találmány szerinti mezőgazdasági tápoldat készítmény növényspecifikus. Az összetétel függ továbbá a talaj és időjárási viszonyoktól is. Az egy hatóanyagot tartalmazó mezőgazdasági növényi tápoldatok, az úgynevezett egykomponensű oldatok, különböző növénykultúrákban alkalmazhatók a talajból, illetve a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
