192811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás instant élelmiszerporok előállítására aero-vibrofluidizált rétegben

3 192811 4 A találmány tárgya eljárás instant élel­­raiszerporok előállítására aero-vibrofluidizált rétegben, amelynek során a finomszemcsés granulálandó anyagot agglomerációs térben vízszintes gázelosztón függőlegesen áramló gázzal fluidizáljuk, a gázelosztót függőleges irányban vibráltatjuk, a rácson kialakuló aero-vibrofluid réteget felülről permetezett agglomeráló folyadékkal visszanedvesíljük, majd az agglomeráló térből az aero-vibrofluid réteget szárítótérbe és hűtőtérbe továbbítjuk és ott szárítást és hűtést végzünk. Instant élelmiszerporok előállítására szá­mos módszer ismeretes, ezek közöl a legkor­szerűbbnek az aero-vibrofluidizáló eljárások tekinthetők. Ezek szakterület átfogó ismerte­tése megtalálható Dr. Dörnyei József: „Pilla­­natoldó élelmiszerek gyártása” c. könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1981.). Az aero-vibrofluidizációs eljárások segítségével kedvező kapilláris struktúrával rendelkező granulátumok készíthetők, amelyekre rövid oldódási idő, nagy oldódási sebesség, kedve­ző átlagos szemcseméret és stabilitás jellem­ző. A korszerű aero-vibrofluidizáló eljárások­nál a fluidizált réteg alatti légeloBztó rácsot függőleges vibrációval intenziven mozgatják, és ennek következtében a granulátum stabi­litása és oldódási tulajdonságai kedvezőek lesznek. A hivatkozott szakkőnyv az aero-vibro­fluidizációs agglomeráló berendezések közül korszerűnek említi az AVFI-200 típusú ipari instantizáló berendezést (65.-66. ábrák), és ennek gazdaságosságát egy másik ipari in­stantizáló berendezéshez képest a 14. táblá­zat adataival szemlélteti. Az AVFI-200 típusú berendezés egy nyugalmi állapotban lévő kamrából áll, amely­ben az agglomeráló, szárító és hűtő zónák lépcsőzetes elrendezésben követik egymást. Az agglomeráló és a szárító zóna gázelosztója a légbefúvó dobozzal együtt egy-egy önálló, önszinkronizációs vibrációs hajtómű által re­­zegtetve a gázelosztók síkjára merőleges (függőleges) irányú harmonikus rezgőmozgást végez, a hűtőzóna gázelosztója és befúvó do­boza pedig nyugalmi állapotban van. A berendezésben a felhasznált levegőt a szárító és hűtő, valamint az agglomeráló zó­nákból ventillátorral elszívják és közös cik­lonban portalanítják. A porfrakciót a folya­mat elejére juttatják vissza. Az AVFI-200 típusú berendezés működé­se során, különösen nagyobb anyagáramlási volumenek esetében áramlási torlódások lép­nek fel és a fluidizált rétegnek a hűtő zóná­ba való átáramlása nem tekinthető zavarta­lannak. A torlódási jelenségtől eltekintve az ta­pasztalható, hogy a granulátum tulajdonságai még azonosnak Ítélt gyártási körülmények mellett is ingadoznak, és az oldódási sebes­ség, valamint a stabilitás mért értékeiben a megengedett mértéknél nagyobb szórás volt tapasztalható. A granulétumook mikroszkópos elemzése a kapillárisok szerkezetében is elté­réseket mutatott. A szakirodalom nagyon részletesen fog­lalkozik az instantizálÓ8 Borán fellépő kü­lönböző tényezők egymásra és a termék tu­lajdonságaira gyakorolt hatásával, és ezeket többváltozós függvények formájában igyek­szik felvázolni. Az összefüggések kétségkívül bonyolultak és a hivatkozott könyv is említi, hogy a kutatás ezen a területen még nem zárult le, a különböző fizikai paramétereknek a granulátum oldódási és stabilitási jellemzői­re gyakorolt hatása nem teljesen ismert. A folyamat optimális beállítására számítógépen futtatható programokat javasolnak. Az aero-vibrofluidizációs eljárással gyártott isntant élelmiszerporok előállításánál a legnagyobb megoldandó probléma olyan szabályozás kidolgozása, amely a termék mi­nőségi jellemzőinek állandóságát szűkebb tű­réshatárokon belül képes tartani. A találmány feladata ezért az aero-vib­­rofluidizéciós instantizáló eljárás olyan irányú továbbfejlesztése, amely az itt kitű­zött igény kielégítését lehetővé teszi, azaz egyöntetűbb termékminőséget garantál. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az agglomeráló zónában gondoskodni kell a fluidizált réteg egyöntetű visszaned­­vesítéséről, amely a zónába mért relatív lég­nedvesség tartása alapján, a visszanedvesítő folyadék áramlási volumenének változtatásá­val oldható meg, mégpedig állandó értéken tartott hőmérséklet figyelembevételével, ahol a szabályozás névleges értékét az adott anyagra jellemző szorbciós izoterma polimole­­kuláris és kapillárkondenzációs nedvességkö­tési szakaszai töréspontja (inflexiós pontja) környezetében kell felvenni. A viBszanedvesítésnek az optimum kör­nyezetben való szabályozását többek között az ismert berendezések egy konstrukciós jellemzője nehezítette, amely szerint a három térből közösen nyert porfrakciót vitték visz­­sza a folyamat elejére. A hűtő- és szárítótér­ben ugyanis a relatív légnedvesség értéke lényegesen különbözik az agglomeráló térben uralkodótól. A porfrakció közösített kinyeré­se ezen zónák egyesítését igényelte, ami miatt a nedvesítő folyadék állandó áramlási sebessége mellett is változott a térben a re­latív légnedvesség és ennek következtében változtak az agglomerációs jellemzők is. Ezt a hátrányt az agglomeráló zóna terének a hű­tő- és szárító zónáktól való elkülönítésével megszüntethetjük. Változó hatást gyakorolt az agglomerációs folyamatra a visszavezetett porfrakció nedvességtartalmának ingadozása is. A változó nedvességű porfrakció vissza­vezetése által keltett káros hatást megszün­tethetjük, ha a visszavezetett por áramlási volumenét annak nedvességtartalmától függő­en úgy szabályozzuk, hogy a folyamat elejé­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents