192788. lajstromszámú szabadalom • Építőipari gipsz-keverék, így előregyártott elemekhez alkalmas anyagok, burkoló-, simító-, fugázóanyagok
3 192788 4 A találmány gipsz-keverékekre, így előregyártóit elmekhez alkalmas anyagokra, burkoló-, simitó-, fugázóanyagokra és hasonlókra vonatkozik. Ismeretes, hogy az építőanyagipar részéről fennáll az igény különböző tulajdonságú, külső és belső felületeken egyaránt alkalmazható burkoló-, simitó illetve fugázóanyagok és hasonlók iránt. Ilyen célokra elsősorban a cementből, mészből, gipszből, illetve ezek különböző arányú keverékéből készített, általában kiegészítőanyagokat (pl. homokot, perlitet) is tartalmazó, nagy koncentrációjú, vizes szuszpenziókat használják. Ismeretes néhány speciális célt szolgáló burkolóanyag is, ilyen például a bárium-szulfát tartalmú burkolat, amely elnyeli a röntgen-sugárzást. Az utóbbi időben világszerte megfigyelhető a műanyag-tartalmú termékek (vakolatok, tömítőanyagok stb.) térhódítása, valamint a hagyományos és az új anyagok kompozíciójából kialakított, a korábbiaknál sok szempontból lényegesn kedvezőbb tulajdonságú építőanyagok alkalmazása. A hagyományos kötőanyagokhoz keverhető adalékok intenzív kutatását főként technológiai és gazdaságossági szempontok indokolják. Az adalékanyagok alkalmazása általában a meglévő technológia csekély módosításával megoldható, továbbá - amennyiben hatásuk már viszonylag kis koncentráció esetén is kedvező - bevezetésük számottevő többletköltség nélkül is megvalósítható. Számos kutató foglalkozott különböző adalékanyagoknak a gipsz kötési idejére, illetve a szilárd termék tulajdonságaira gyakorolt hatásával. Így megállapították (lásd Neuhauser: Zement-Kalk-Gips, 5. 1976.) hogy lt% kálium-szulfát adagolásával a kötési idő lényegesen csökkenthető. Tanulmányozták továbbá (Reul, H.: Zement-Kalk-Gips, 7. 1977.) néhány mono-, di-, és trikarbonsavnak, valamint ezek származékainak mint adalékanyagoknak a hatását is az építőanyagokkal kapcsolatban. A vizsgálatokból kitűnt, hogy malonsav, citromsav, borostyánkősav, almasav, tejsav stb. már 0,03-0,1 ra% koncentráció esetén is (a teljes anyagmennyiségre számítva) számottevően lassítja a gipsz kötését. Hasonló hatás tapasztalható különböző protein hidrolizátumok, illetve aminosav-formaldehid kondenzátumok alkalmazásakor is. Foglalkoztak már (Bertoldi, G.A.: Zement-Kalk-Gips, 5. 1977.) a gipsz kötési folyamatának egyéb adalékokkal történő befolyásolásának lehetőségével is. A' kipróbált anyagok közül a kálium-jodid, az ezüst-nitrát, az ammónium-szulfát, a kálium-szulfát és a kálium-hoxaciano-ferrát csökkentette; míg a huminsav, az aszparaginsav, a pikrinsav, az etanol-amin, az albumin stb. növelte a kötési időt. Ismeretes továbbá (Preisler, E.: Zement-Kalk-Gips, 5. 1977) a gipsz kötési idejének különböző sókkal és a közeg pH-jának változtatásával való befolyásolása. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy egyes szervetlen sók (kálium-szulfát, nátrium-szulfát, kálium-klorid) a kötést gyorsítják, továbbá, hogy mind savas, mind lúgos közegben nő a kötési idő. Ugyancsak nő a kötési idő nagyobb pozitív töltésű kationokat tartalmazó sók (alumínium-szulfát, vasszulfát) adagolásakor. Az adalékanyagok jelentős része (például szervetlen sók, kis relatív molekulatömegű szerves savak) kedvezőtlenül befolyásolja a megszilárdult rendszer mechanikai sajátságait (lásd Knauf, A.N., Krönert, W., Haubert, P.: Zement-Kalk-Gips 11. 1972.). Például 0,75 viz/gipsz arány mellett 1,6 mX kálium-szulfát alkalmazásakor a hajlítási szilárdság 47 kp/cm*-ről 23 kp/cm*-re, 0,16 m% citromsav hatására pedig 47 kp/cm*-ről 3 kp/cm1- -re csökken. Növényekből extrahálható organikus kolloidokat is használtak már a gipsz hidratációjának lassítására (lásd Duma, G.: Zement-Kalk-Gips, 5. 1977.) A kolloid oldatot a gipszhez keverve agyagszerűen plasztikus, lassan kötő, nagy szilárdságú anyagot állítottak elő. A fenti rövid áttekintésből is kitűnik, hogy az eddigiek során - főképpen a kötési idő szabályozása céljából - számos különböző adalékanyag hatását tanulmányozták, gipsz kötőanyagú rendszerekben. Megállapítható az is, hogy az ismert kompozíciók előnyös sajátságai mellett mindig felléptek kedvezőtlen tulajdonságok is. így például az adalékanyagoknak vizes oldat, vagy vizes közegű diszperzió formában való alkalmazása nem teszi lehetővé a gipsztartalmú keverék felhasználás előtti huzamosabb időn át való tárolását, ugyanis a gipsz hidratáció'ja már a vizes szuszpenzióban megkezdődik. A kis relatív molekulatömegű sók, illetve savak - noha lehetővé teszik a kötési idő viszonylag tág határok közötti szabályozását - a megszilárdult rendszer mechanikai tulajdonságainak számottevő romlását okozzák. A polimer adalékanyagok alkalmazásánál több probléma is fellép. Amennyiben a műanyagot por alakban keverik a gipszhez, a víz hozzáadását követően meg kell várni a polimer teljes feloldódását. Ez - még folyamatos keverés mellett is - általában hosszabb időt vesz igénybe és nehezen követhető. Ha a polimer egy része aggregátumok formájában van jelen, nemcsak a paszta bedolgozása válik nehézkessé, hanem a belőle kialakuló rendszer - száradás után - még inhomogén és könnyen repedező is lesz. A vízben oldható műanyagok alkalmazásának további hátránya még az is, hogy a megszilárdult gipszkompozíciók vízzel szemben kevéssé ellenállók. A műanyagkomponens már vízgőz hatására is duzzad, s a fellépő duzzadási nyomás következtében a szilárd anyag megrepedezik. Amennyiben a szilárd polimer vízzel tartósan érintkezik, a műanyagkomponens abból fokozatosan kioldódik, diffúzió útján a folyadék5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
