192784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás daunorubicin- és doxorubicin-származékok, továbbá ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
6 192784 7 4 héten át folytattuk, hetenként egyszer intravénásán beadott dózisokkal. A daganat nagyságát valamilyen alkalmas mérőeszközzel (pl. tolómérce, mérőkörző stb.) hetenként megmértük. Ezzel párhuzamosan átültetett daganattal meg nem betegitett egereket is gyógyszereltünk, hogy általános toxicitását a vegyületeknek és szívre kifejtett toxikus hatását (kardiotoxicitását) kiértékelhessük. Ezt az utóbbi vizsgálatot 5 egérből álló csoporttal végeztük, az állatokat mindkét vegyület legmagasabb dózisával kezeltük és az utolsó kezelés után 5 héttel megöltük. Mindezen kísérletek eredményeit a 6. Táblázatban ismertetjük. A DX igen hatásos, nevezetesen a daganatnövekedést az alkalmazott 6 mg/kg és 7,5 mg/kg dózisban 93-94%-ban gátolja, a kezeletlen kontrollállatokhoz képest. Az átültetett daganat nélküli egerek 7,5 mg/kg DX-el történő kezelése esetén toxikus elhullást (2/3) és az összes kísérleti egérnél szövettanilag kimutatható szívléziót észleltünk. Az (le) vegyület 0,4 mg/kg dózisban csak kismértékben hatásos, 0,6 mg/kg és 0,75 mg/kg dózis esetén azonban már jól észlelhetően gátolja a daganat növekedését. Az (le) vegyülettel kezelt daganat nélküli egereknél 0,75 mg/kg dózis esetén pitvari léziót nem észleltünk és az 5 állat közül csak 2 állatnál mutatkozott kamrai lézió észlelhető mértékben, de ez nem volt olyan súlyos, mint amilyent a DX-el kezelt állatoknál figyeltünk meg. Az előbbiekben felsorolt adatok arra mutatnak, hogy mind az la, mind az le képletű új antraciklinszármazékok igen érdekes biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az (la) vegyület a DNR-nél körülbelül háromszor hatásosabb intraperitoneálisan és körülbelül nyolcszor hatásosabb intravénásán alkalmazva. Daganatellenes aktivitása a maximális tolerált dózisban adagolva a p388 ascitesleukémia és a szisztemikus Gross-leukémia ellen a DNR-ével azonos. Ezen túlmenően a szóban forgó vegyület orális alkalmazás esetén is hatásos, különösen ha a kezelést 3 egymást követő napon át folytatjuk, a 4-metoxi-daunorubicinhoz képest kisebb dózisokkal. Az (le) vegyület in vivo körülbelül tízszer hatásosabb, mint a DX. A maximálisan elviselhető dózis (MxTD) adagolása esetén a DX-hez viszonyítva úgy találtuk, hogy az (le) vegyület aktivitása P388 astites-leukémia, L 1210 leukémia, szisztematikus Grossleukémia és szolid emlőkarcinóma esetén a DX-ével azonos, de hatásosabb a DX-nél a szisztemikus (intravénás injekcióval indukált) L 1210 leukémia esetében. Ezen túlmenően a vegyület orálisan alkalmazva is hatásos Gross-leukémia ellen és a C3H egereken végzett előzetes kardiotoxicitási tesztben - tartós intravénás alkalmazás esetén - csak minimális mértékben okozott kardiális léziókat. Az (la) vegyületet in vitro és in vivo megvizsgáltuk doxorubicinra rezisztens P388 leukémiasejtekkel (P 388/DX) szemben. A doxorubicinra rezisztens P388 leukémiasejteket dr. Schabel bocsátotta rendelkezésünkre és a sejtvonalat DX-szel intraperitoneálisan kezelt egerekben tartottuk fenn, sorozatos átültetéssel. Kísérleti célokra BDF-1 egerekbe intraperitoneálisan 104 leukémiasejtet injektáltunk és ezeket a kísérleti állatokat 1 nappal a tumorsejtek átoltása után vetettük alá i.p. kezelésnek. A 7 Táblázatban ismertetett eredmények azt mutatják, hogy a daunorubicin (DNR) hatástalan a fenti daganattal szemben, ugyanakkor az (la) vegyület az optimális 0,8 mg/kg dózisban adagolva meghosszabbítja a kezelt egerek élettartamát. A P 388 és a P 388/DX leukémiasejteket az egerek hasüregében levő folyadékból (ascites) vettük és azokat in vitro adaptálva szuszpenzióban tenyésztettük. A citotoxicitási teszteket úgy végeztük, hogy a sejteket 48 órán keresztül többféle koncentrációban a vizsgálandó vegyület hatásának tettük ki, majd ezen idő eltelte után a sejteket egy Coulter Cell Counter segítségével megszámláltuk és az IDso értéket kiszámítottuk (az IDso az a dózis, amely a sejtek számának 50%-os csökkenését eredményezi a kezeletlen kontrolisejtekhez képest). Az eredményeket a 8. Táblázatban ismertetjük. Ebből kitűnik, hogy az (la) vegyület toxicitása a P 388 sejtekre körülbelül kétszerese a DNR citoxicitásának, továbbá hogy a vegyület a P 388/DX sejtekre is igen aktív hatású. Ugyanakkor a DNR 163-152-szer kevésbé aktív a rezisztens sejtvonalra, mint az érzékeny sejtvonalra. Az (le) vegyületet továbbá C3H egereken emlőkarcinómára nézve is vizsgáltuk. Harmadik transzplantációs generációból eredő, mérhető daganatot hordozó egereket négy héten át hetente egyszer intravénásán (le) vegyülettel, illetve DX-szel kezeltünk. Ezzel párhuzamosan normális egereket is kezeltünk a vegyület toxicitásának megállapítására. A 9. Táblázat szerinti eredmények azt bizonyítják, hogy az le vegyület körülbelül tízszer hatásosabb, mint a DX, és ebben a kísérleti rendszerben figyelemreméltó daganatellenes hatást mutat nem toxikus dózisban, ugyanakkor a DX már toxikus. Az emlőkarcinómával szemben megmutatkozott jó daganatellenes hatása alapján az (le) vegyületet kétféle szolid tumor ellen is vizsgáltuk, nevezetesen a colon 26 és a colon 38 adenokarcinóma ellen, melyeket BALB/c, illetve BDF-1 egerekre transzplan-táltunk. A gyógyszeres kezelést vagy a daganat átoltása utáni első napon kezdtük el (korai stádium), vagy amikor a daganat már tapinthatóvá vált (előrehaladott stádium). A kezelés három, illetve négy alkalommal, hetenként egyszer vagy hatnaponként végeztük. A daganat növekedését egy megfelelő mérőeszközzel végzett méréssel követtük. Ezzel párhuzamosan a szóban forgó daganalfélesé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
