192764. lajstromszámú szabadalom • Korrózió sebességét csökkentő vízkezelő szer

3 192761 4 A talámány tárgya hatóanyagként vala­mely (I) általános képletü diciklohexil-ammó­­nium-foszfátot és cink-foszfátot tartalmazó, korróziósebességet csökkentő készítmény. Az (I) általános képletben R jelentés ciklohexilcsoport és n értéke 0,5-2,1 lehet. A készítmény a hideg- és forróvizes vízkörökben bekövetkező korrózió sebességé­nek csökkentésére alkalmazható. Ismeretes, hogy a fémek korróziója a vizes oldatokban az esetek többségében lé­nyegét tekintve elektrokémiai folyamat, amelynek sebessége két - a fém felületén végbemenő - kapcsolt reakció sebességétől függ: az anódos reakcióétól - melyben a fém ionatomjai kilépnek a rácsból és elektronok felszabadulása közben átlépnek az oldatba, és a katódos reakcióétól - melyben egy de­­polarizátor megköti az anódos reakcióban fel­szabaduló elektronokat (Rozenfeld: A korrózió inhibitorai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981). Ismeretes továbbá, hogy a korrózió elle­ni védekezés egyéb módszereivel szemben - mint a korrózióálló szerkezeti anyagok használata, a korrózió igénybevétel módosítá­sa, védőbevonatok és burkolatok alkalmazása, aktív védóeljárások (Kovács Klára: Korróziós alapfogalmak, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965) - az inhibitoros korrózióvédelem kitű­nik egyszerűségével és olcsóságával. A korróziós körfolyamatnak zártnak kell lennie ahhoz, hogy a korrózió végbemenjen, tehát minden olyan vegyszer, amit a vízhez adva leállítja az anódos reakciót, egyben le­állítja a korróziót is, illetve a katódos reak­ció sebességét csökkentő szerek csökkentik a korrózió sebességét is. Ennek alapján meg­különböztetünk alapvetően anódos, illetve alapvetően katódos inhibitorokat. Az inhibito­rok harmadik csoportját a szerves filmek ké­pezik, amelyek mindkét folyamatot gátolják (Kemmer, Frank N.: The NALCO Water Hand­book, McGraw-Hill, Inc., 1979). Az anódos inhibitorok közül a leghaté­konyabbak a kromátok, és az ortofoszfátok. A kromát alkalmazását környezetvédelmi szempontok, az ortofoszfátét az esetlegesen kiváló trikalcium-foszfát hőátadást rontó ha­tása gátolja. A tisztán anódos inhibitorok esetén a korróziósebesség az inhibitor kon­centrációjára is érzékeny: ha egy kritikus koncentráció alá csökken, az inhibitor a kor­rózió sebességét nem csökkenti, hanem növe­li. A katódos inhibitoroknál - például po­­lifoszfonátok, cink - ilyen problémák nem merülnek fel, viszont korriziósebesség-csök­­kentő hatásuk kisebb, mint az anódos inhibi­toroké. A szerves filmképzők - általában hosszú szénláncú aminok - a fém felületén filmet ké­pezve a viz és a fém között dinamikus aka­dályt alkotnak, ezáltal gátolják a korróziós folyamatokat. Ezeknél állandó veszély, hogy ha a folytonos filmen kis szakadás van, ak­kor a korrózió a védtelen felületre összpon­tosul a fém gyors átlyukadását eredményez­ve. Az egyes inhibitorok hatékonyságának növelésére az utóbbi időben a különböző típusú inhibitorokat együtt alkalmazzák, szi­­nergetikus hatású elegyek létrehozására tö­rekedve (Betz: Handbook of Industrial Water Conditioning, 1976, valamint KURIZET S-207 termékismertető). Az 1 392 043 számú nagy-britanniai sza­badalmi leírásban korróziós inhibitorként is­mertetik a (II) általános képletű vegyülete­­ket. A fenti képletben Rl jelentése ciklohe­xilcsoport is lehet. A fenti vegyületek a foszfor-szén-nitrogén-kötés következtében foszforsavszármazékoknak tekinthetők. A ciklohexil-ammónium-foszfát korróziós inhibitor hatását a 65 703 számú román sza­badalmi leírásban, valamint a C. A. 83, 9261g és C.A. 90, 173 016w irodalmi helyeken emlí­tik, továbbá G. Butler .Corrosion and its prevention in waters' c. könyvében (Leonard Hill, London, 1966) a 190. oldal 6. bekezdésé­ben, az utóbbi helyen azonban nem hűtővi­zek, hanem fagyálló folyadékok elleni korró­zióvédelemre javasolják. A diciklohexil-ammó­­nium-foszfát alkalmazhatóságát, vagy annak cink-foszfáttal való kombinálását a fenti iro­dalmi helyeken nem ismertetik. A cink-polifoszfát korróziós inhibitor tulajdonsága szintén ismert (C.A. 83, 120 578e), ismert továbbá a cinkionoknak szervetlen polifoszfátokkal való együttes al­kalmazása is (Rozenfeld: A korrózió inhibito­rai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981, és 169. 171. oldal). A fenti könyv 141-143. oldalán és 288. olda­lán a diciklohexilamin kromátját, a 282. olda­lon a diciklohexil-ammónium-nitrit gőzfázisú inhibitort, és a 284. oldalán a ciklohexil-am­­mónium-karbonát és diciklohexil-ammónium­­-nitrát gőzfázisú inhibitorokat is említik. A találmány szerinti korrózióképességet csökkentő vízkezelő készítmény hatóanyag­ként 5-95,397 tómegX (1) általános képletű - amely képletben R jeletése ciklohexil-cso­­port, n jelentése 0,5-2,1 lehet - diciklohexil­­-ammónium-foszfátot, 0,003-2 tömegX cink­­-foszfátot és legalább 4,6 tómegX vizet tar­talmaz. A találmány szerinti inhibitor készítmé­nyek nem rendelkeznek a technika állásában ismertetett inhibitorok környezet szennyezést okozó hátrányos tulajdonságaival. Könnyen hozzáférhető anyagokból kiindulva, egyszerű keverési eljárással elkészíthetők, miközben a kereskedelmi forgalomban kapha­tó, hasonló célú készítményekkel azonos, vagy azoknál jobb korróziósebesség-csök­­kentö hatásúak, igy költséghatékonyság szempontjából is előnyösebbek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents