192740. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás papíripari rostanyagok őrlésére

1 HU 192740 A 2 nyező vegyi anyagok. A mechanizmus nem lehet a két esetben azonos, mivel esetünkben eleve kis felületi szi­lárdságú anyagokat alkalmazunk, míg a Rehbinder­­effektus a nagy felületi szilárdságú és feszültségű anyagok felületi szilárdságát és feszültségét csökkenti elsősorban. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott anya­gok előállítási eljárásánál a kiindulási anyagok az alki - lén-oxidok poli-alkoholokkal képzett poli(éter-alko­­hol)-jai és foszfor-pentoxid, foszfor-triklorid, foszfor­­oxi-klorid. A kiindulási anyag észterezésével állítjuk elő a ta­lálmány szerinti eljárásban használt foszforsavész­­tert. Az észterezési reakció elősegítése céljából valami­lyen orgánikus bázist alkalmazhatunk, így piridint, di­­metüanilint, kinolint. Célszerű a reakcióelegyen inert gázt, így széndioxidot, nitrogént átfúvatni. A reakció­­közegként ciklohexanont, halogénezett szénhidrogé­neket alkalmazunk, de lehet a reakció közege maga az éteralkohol is, mint reagáló anyag. A reakció illó mel­léktermékeit inert gázok átfúvásával távolítjuk el. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott észter­­származékokat a következőképpen készítjük el: Apoli(éter-alkohol)-t adott esetben klórozott szén­­hidrogénben oldjuk és célszerűen organikus bázist adunk hozzá, majd 10-150°C-on a megfelelő foszfor­­vegyülettel reagál tatjuk. Ezután az esetlegesen alkal­mazott oldószert csökkentett nyomáson desztüláció­­val eltávolítjuk vagy vízzel az észtert extraháljuk. Adott esetben a reakció illó melléktermékeit inert gáz átfuvatással eltávolítjuk. A foszforvegyület egy molekulasúlynyi mennyisé­gére 0,5-5 molekulasúlynyi mennyiségű poli(éter-al­­kohol)-t alkalmazunk. Az így nyert foszforsavészter származékokból alkáli és ammónium-hidroxidokkal, - karbonátokkal primer, tercier és szekunder aminokkal sókat képezhetünk. Ezek ugyancsak hatásos őrlést elő­segítő anyagok. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárást és az eljárásban alkalmazott foszforsavészter előállítását mutatják meg. 1. példa Intenzív keverővei, hőmérővel, feltéttel és inert gáz bevezetővel ellátott lombikba bemérünk 650 g 200 át­­lagmolekulasúlyú polietüénglikolt (megfelel a Ho­echst cég PEG-200 jelű gyártmányának), szobahőfo­kon apránként intenzív keverés közben hozzáadunk 142 g foszfor-pentoxidot. Miután a reakcióelegy ho­mogénné vált, felmelegítjük 100-120°C-ra, e hőfokon tartjuk 10 percig. A kapott reakciótennék folyékony halmazállapotú, átlagmolekulasúlya 630-655, törés­mutatója 1,5050. 2. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el azzal a kü­lönbséggel, hogy200 g polietüénglikolt alkalmazunk és areakcióelegyet 30 percig tartjuk 100-120°C-on.Afo­­lyékony halmazállapotú termék törésmutatója 1,4330. 3. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el azzal a kü­lönbséggel, hogy 900 g (300-as átlagmolekulasúlyú/ polietüénglikolt (megfelel a Hoechst cég PEG-300je­lű gyártmányának) mérünk be. A nyert foszforsavész­ter folyékony halmazállapotú termék, amelynek átlag­molekulasúlya 930-950, törésmutatója 1,5200. 4. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el azzal a kü­lönbséggel, hogy 300 g (600-as átlagmolekulasúlyú) polietüénglikolt (megfelel a Hoechst cég PEG-600 je­lű gyártmányának) és 28 g foszfor-pentoxidot alkal­mazunk kiindulási anyagként. A kapott termék folyé­kony halmazáüapotú, törésmutatója 1,5351. 5. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el azzal a kü­lönbséggel, hogy 444 g -1 mol glicerin és 8 mól etílén­­oxid reakciója révén keletkezett - poli(éter-alkohol)-t (megfelel a Bayer cég Baygal K 55 jelű gyártmányá­nak) mérünk be. A keletkezett tennék folyékony hal­­mazáüapotú, átlagmolekulasúlya 490-540, törésmu­tatója 1,4781. 6. példa Intenzív keverővei, hőmérővel, feltéttel és inertgáz bevezetővel ellátott lombikba bemérünk 2000 g (2000-es átlagmolekulasúlyú) polipropüénglikolt (megfelel a Sheü cég PPG-2000 jelű gyártmányának). Intenzív keverés és hűtés meüett hozzáadunk 138 g foszfof-trikloridot. Egy órát keverjük a reakció­­elegyet, majd hozzáadunk 36 g vizet és újabb egy órán át nitrogén gázt buborékoltatunk át rajta. Viszkózus folyadék keletkezik, amelynek törésmutatója 1,4907. 7. példa Intenzív keverővei, hőmérővel, leválasztó feltéttel és inert gáz bevezetővel ellátott lombikba bemérünk 1200 g (400-as átlagmolekulasúlyú) polipropüéngli­kolt (megfelel a Sheü cég PPG-400 jelű gyártmányá­nak). Intenzív hűtés és keverés meüett hozzáadunk 153,5 g foszfor-oxi-kloridot. Egy órát keverjük areak­cióelegyet, majd további egy órán át erős nitrogén ára­mot buborékoltatunk át rajta az üló meüéktermék el­távolítása céljából. A keletkezett polipropüénglikol­­foszforsavészter folyékony halmazállapotú, átlagmo­lekulasúlya 1200-1250, törésmutatója 1,5013. 8. példa A 7. példa szerint előállított foszforsavészter 1 egyenértéknyi mennyiségéhez 0,5 egyenértéknyi am­­mónium-hidroxídot adunk. A neutralizálás eredmé­nyeként a foszforsavészter ammóniumsóját nyerjük. 9. (összehasonlító) példa 400 g száraz fehérítetlen szulfát-cellulózt 10 liter csapvízben két óra hosszat áztatunk, majd 20 literre hígítjuk. A 2 tömeg% szárazanyagtartalmú rostszusz­­penziót Vaüey-típusú laboratóriumi hoüandi őrlőbe 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents