192727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szeszipari és egyéb melléktermékekből készült takarmányadalék és ilyen adalékot tartalmazó tápok előállításáraa haszonállatok takarmányozásához
1 192 727 2 A találmány tárgya eljárás szeszipari melléktermékekből készült takarmányadalékot tartalmazó táp előállítására haszonállatok takarmányozásához. Az élelmiszeripar fejlődésével, valamint az élelmiszeripari termelés növekedésével egyre inkább előtérbe kerül az a probléma, hogy a szeszipari és egyéb termékek gyártásánál keletkező, és az összetételüknél fogva jelentős takarmányozási értéket képviselő melléktermékek hasznosítása megoldatlan, vagy csak részben megoldott. Ennek következtében igen sok értékes anyag megy veszendőbe. Különösen érvényes ez a szeszgyártás folyamán képződő melléktermékekre, az ún. szeszipari moslékra. Szeszipari moslékon a szeszgyártásnak azt a melléktermékét értjük, amely a kierjedt cefre lepárlásánál a lepárló oszlop alján visszamarad, illetve elfolyik. A szeszipari moslék tartalmazza a feldolgozott nyersanyagoknak azokat az értékes alkotórészeit, amelyek mint szénhidrátok és fehéijék az állati takarmányokban elvileg hasznosíthatók lehetnek. A Szeszipari Kézikönyv szerint a szeszgyártás céljára nyersanyagként felhasznált alábbi anyagokból a következő szeszipari moslékmennyiségek várhatók: 100 kg burgonyából 120-140 liter moslék 100 kg kukoricából 350—550 liter moslék 100 kg gabonából 350—550 liter moslék 100 kg melaszból 300—400 liter moslék 100 kg gőzölt répából 120—140 liter moslék. A szeszipari moslékban a szesszé erjedt keményítő, illetve cukor kivételével gyakorlatilag ugyanazok az anyagok vannak jelen, amelyek a feldolgozott nyersanyagban is megtalálhatók. Ezeken kívül azonban a szeszipari moslék a maláta és az élesztő alkotóelemeit is magába foglalja. A szeszipari moslék víztartalma 90—96 tömeg %, szárazanyag-tartalma 4—10 tömeg %. A szeszipari moslékban jelenlevő száraz anyag általában 27-45 % nyers fehérjét tartalmaz, a szesziparban feldolgozott nyersanyagtól függően. A szeszipari moslékok közül a legértékesebb a kukorica- és a vegyes gabonamoslék. Az iparban szeszgyártás bevezetésével egyidejűleg próbálkoztak a szeszipari moslék takarmányozás céljára történő hasznosításával. A szeszipari moslék azonban csak frissen adható az állatoknak, mivel mintegy 8 órai állás után bomlási folyamatok játszódnak le benne. További nehézséget okoz az, hogy a szeszipari moslék könnyen ülepedik, egy híg és egy sűrűbb, oldhatatlan, nagy fajsúlyú rétegre válik szét, s gyors savanyodási folyamat kezdődik. Egyes nagy savtartalmű szeszipari moslékok viszonylag jól eltarthatok ugyan, azonban a nagy savtartalom hátrányos az állatok etetése szempontjából. A szeszipari moslék hasznosításánál a leggyakrabban ügy jártak el, hogy a forró moslékot szálastakarmányra öntötték, majd tehenekkel, hízómarhákkal etették. A forrón történő etetés *oka az volt, hogy a 40—50 °C alatti hőmérsékletre lehűlt szeszipari moslékban igen könnyen elszaparodnak a mikroorganizmusok, és ennek következtében gyors romlás megy végbe. A szeszipari moslékok töményítésével is megpróbálkoztak; ennek során 30—40 tömeg % szárazanyag-tartalmat állítottak be. Azonban a sűrített szeszipari moslék is igen könnyen romlik, a tárolása változatla- 5 nul nincs megoldva. Összefoglalva, a szeszipari moslékok mind az eredeti, mind sűrített állapotban jelenleg alig hasznosított , lényegében környezetszennyező anyagok. A szeszipari moslék egyedül szárított állapotban 10 tartható el hosszabb ideig, és 10—30 t% mennyiségben hozzákeverhető a haszonállatok takarmányához. Ez a hasznosítási mód azonban azért nem terjedt el, mivel a nagy víztartalmú szeszipari moslék megszárítása rendkívül nagy energiafelhasználást igényel. 15 A szeszipari moslékok energiatakarékos szárítására is történtek kísérletek. Ezek során a folyékony szeszipari moslékot szalmaliszttel vagy szalmaszecskával keverték össze, és így szárították meg. A szeszipari moslék azonban 5-10 óra alatt nem szívódott fel, 20 hosszabb idő, 24—72 óra alatt pedig bekövetkeztek a fentebb részletezett romlási folyamatok. Szárítóba történő adagolásnál a szeszmoslék cseppecskék a szárítószekrény falára tapadtak, és a szervesanyag-tartalmuk elégett. Rövid felszívódási idő alkalmazása ese- 25 tén a szalmaszecska kellő mennyiségű nedvesség hiányában elégett, vagy a szárítóból lebegve tovább került a darálóba értéktelen anyagként. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szeszipari moslék frissen történő etetése a modern állattar - 30 tó telepeken nehézkes vagy lehetetlen, kedvezőtlenül befolyásolja a tej minőségét és zsírtartalmát, ízét, tenyésztésnél az egészségre is ártalmas, másrészt a friss szeszipari moslék közvetlen szárítása nagyon energiaigényes. 35 Ezért a találmány célja olyan gazdaságos eljárás biztosítása, amely csekély energiaráfordítással teszi lehetővé a szeszipari moslékok takarmányadalékként történő hasznosítását. Azt találtuk, hogy a fenti célt elérjük, ha 4—40 40 tömeg % szárazanyag-tartalmú szeszipari moslékot a szárazanyag mennyiségére számított 1—35 tömeg % agyagásvány montmorillonittartalmú és/vagy benzonit és/vagy zeolit hozzáadásával tartósítunk, majd a kapo:t keveréket 0,2—8-szoros mennyiségű takar- 45 mánykomponenssel/komponensekkel homogenizáljuk, szárítjuk, és kívánt esetben további takarmánykomponenssel/komponensekkel higítj uk. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a szeszipari moslékokhoz egy vagy több montmorrilonittar- 50 talmíi agyagásványféleséget és/vagy benzonitot és/ /vagy zeolitot keverünk, a szeszmoslék romlása nem következik be, és így hosszabb idő is biztosítható ahhoz, hogy a különféle takarmánykomponensek a nagy víztartalmú szeszipari moslékot felszívják. 55 Agyagásványként például montmorillonitot, vagy több montmorrillonittartalmú agyagásvány keverékét használjuk. Előnyös erre a célra a riolit tufa alapanyagú, 30—40 % nátrium-montmorrilonitot tartalmazó készítmény. 60 A szeszipari moslékot — adott esetben a savtartal-
