192639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a legelőn tartott bárányok intenzív hízlalásra való átállítására
2 1 192 639 A találmány tárgya eljárás bárányok intenzív hizlalására legeltetéssel, majd hizlaló hodályokban ismert módon táp adagolással. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy a szopós bárányokat 18-30 kg súly eléréséig legelőn tartjuk, majd hizlaló-hodályokban 1—11 — előnyösen 5—10 — napon keresztül Kukorica 10-60% Búza 5-35% Lucernaliszt 10-60% Napraforgó 5-15% Takarmány élesztő 2- 8% Vitaminok, ásványi anyagok, karbamid; összetételű átállítótáppal, majd szokásosan alkalmazott táppal — biztosítva közben a szükséges mennyiségű ivóvizet és nyalósót — ismert módon etetjük. Az újszülött bárányok nevelésére általában kétféle módszert alkalmaznak. A módszerek leírása megtalálható például Schendl József: Juhtenyésztés című könyvében a 129—130, 182—185, valamint a 233 oldalon. Az egyik, amikor a bárány csak anyatejet szopik, és később tápot — általában granulált formában — eszik. A másik módszer, amikor a szopósbárány az anyjával együtt kijár, vagy kint tartózkodik a legelőn, és az anyatejen kívül kizárólag a legelő takarmányát fogyasztja. A testsúly gyarapítás érdekében azonban rendszerint ebben az esetben is szükség van arra, hogy az állatokat táppal történő hizlalásra állítsuk át. Az átállításnál jelentős - sokszor 10-15%-os - átlagosan 7%-os-elhullással kell számolni. Ennek okai a következőkben foglalhatók össze : Abban az esetben, ha a bárány az anyatej mellett tápot is eszik, az állat emésztése a magas szénhidrát tartalmú takarmányokhoz igazodik és a bendőben többnyire propionsav és tejsav képződik. A technika állásából több közlemény ismeretes, amely az állat táplálkozásával és emésztési folyamataival foglalkozik. Ezek közül említjük a következőket : R. A. Egan; Aust. J. Agric. Rés. 25 (1974) 613-^ 630. T. Morék; Indian vet J. (1975) 52 687—690. J. A. Hemsley; Aust. J. Agric Rés. (1975) 26 709— 714. J.Agric Auckland (1982) 2 53. A tejsav és propionsav képződése a hízóbárány izomfelépítését és az izom márványozottságának kialakulását segíti elő. A legelőn tartott bárányok elsősorban nyersrostban gazdag takarmányt fogyasztanak, így a bendő fermentáció is ehhez alkalmazkodik. A lassan fermentálodó cellulózból elsősorban ecetsav képződik, ami jelentős mennyiségű gázképződéssel jár. Ahhoz, hogy a citrát-ciklusba az ecetsav kapcsolódjék a szintén fermentációs termékként keletkező propionsavra is szüksége van. Abban az esetben, ha a legelőn tartott bárányokat egyik napról a másikra táppal történő táplálkozásra állítjuk át az emésztés folyamán a szénhidrátokból ecetsav, vagy vajsav képződik. Az ecetsav: propionsav arány az ecetsav felé tolódik el, mely a propionsav hiánya miatt nem tud a citrát-ciklusba bekapcsolódni 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 A lebontás folyamán széndioxid és metán termelődik, ami az állat szervezete számára energiaveszteséget jelent. Súlyosabb esetekben az állatok heveny bendőmegterhelés következtében megbetegszenek és tejsavmérgezés is felléphet, ami az esetek többségében az állatok elpusztulását okozza. Ezen káros folyamatok kialakulásának megakadályozására a legelőn tartott állatokat csak bizonyos idő, ún. átállítási idő után lehet mesterséges táppal etetni. Az állatok átállítását a táppal történő hizlalásra az eddigi általános gyakorlat szerint úgy végzik, hogy a legelőről bevitt bárányokat először jó minőségű szénával etetik, majd fokozatosan egyre több táppal. Ennél a módszernél az abraktakarmányra való átállítás hosszú ideig tart és rendkívül gondos munkát igényel. A legkisebb tévedés is az állatok elpusztulásához vezethet. A módszer további hátránya, hogy a nagyüzemek önetetőkkel felszerelt hizlaldáiban nem alkalmazható, mivel az etető felület nem biztosítja, hogy minden állat egyszerre hozzáférjen a takarmányhoz és csak az optimális mennyiségű abrakot fogyassza. A takarmány túlfogyasztása, amely a fent említett hátrányos folyamatok kialakulásához vezet, éppen a legfejlettebb állatokat veszélyezteti, mivel vitalitásuknál fogva nagyobb a takarmányfelvevő készségük, mint a gyengébb társaiknak. A fentiek következtében az átállítási iőszakban a takarmány kiosztása nem gépesíthető, hanem csak szakképzett emberi munkaerővel oldható meg. A hagyományos áttérés körülbelül két hétig tart. Ez alatt az idő alatt az állatok testsúlyában jelentős csökkenés (kb. 2—3 kg) következik be. A testsúlycsökkenés oka egyrészt az állatokat a természetes körülmények után a hizlaldában érő stress-hatás, valamint az, hogy az adagolt ételekből sok állat még a létfenntartásához szükséges táplálékhoz sem jut hozzá. Az átállítás hagyományos módszerénél NPN (Non Protein Nitrogen) anyagokat nem alkalmazhatunk, mivel az állatok szervezete ilyen körülmények között azt hasznosítani nem tudja. A fenti hátrányok kiküszöbölése érdekében célul tűztük ki olyan átállítási módszer kidolgozását, mely az eddiginél egyszerűbb, nagyüzemi módszerrel teszi lehetővé, hogy a legelőről a hodályokba bekerülő állatok minél előbb hizlaló tápot fogyaszthassanak az elpusztulás veszélye nélkül. A találmány szerinti eljárásban a hizlalásra kerülő addig legeltetéssel etetett bárányokat 1 —11 napon keresztül átállítótáppal, — biztosítva közben a szükséges mennyiségű nyalósót és ivóvizet — majd szokásosan alkalmazott táppal ismert módon etetjük. Az átállítótáp összetétele a következő: Kukorica 10—60% Búza 5-35% Lucernaliszt 10—60% Napraforgó 5 — 15% Takarmány élesztő 2—8% Vitaminok, ásványi anyagok, karbamid. 65 2
