192623. lajstromszámú szabadalom • Drazsirozott vetőmag és eljárás előállítására
2 192 623 A találmány tárgya lényegében egy vetőmagból, ezt körülvevő szervetlen és szerves töltőanyagokból, szerves polimer kötőanyagokból és a víznek a vetőmaghoz való eljutását szabályozó anyagokból álló drazsírozott vetőmag, amelyre jellemző, hogy a vetőmagból és legalább egy, a vetőmag felett elhelyezkedő, szervetlen töltőanyagból álló első réteget, valamint legalább egy, az előbbi első réteg felett elhelyezkedő, szerves töltőanyagból álló második réteget tartalmaz, s e rétegeket karboxil-és hidroxilcsoportokat tartalmazó, vízoldható polimerek kombinációjából álló, vízzel való keveredéskor gélállapotba jutó kötőanyag köti össze, továbbá a töltő- és/vagy kötőanyagok két és/vagy három-vegyértékű fémek vízoldható sóit tartalmazzák, amelyek, előnyösen változó összetételű hidrátburkolt vagy akvokomplexet képezhetnek. Szervetlen töltőanyagként réteges alumínium-szilikátokat — így kaolint — szerves töltőanyagként cellulóztartalmú anyagot, például fa- vagy faforgácslisztet (faköszörületből eredő lisztet) alkalmazunk, és a találmány értelmében a víz kedvező diffúziójának biztosítása végett a kaolint közvetlenül, a fa- vagy faforgácslisztet (faköszörületből származó lisztet) második rétegként visszük fel a vetőmagra. így a kaolin egyrészt közvetíti a tapadást a vetőmag és a faliszt között, másrészt a kötőanyaggal együtt biztosítja, hogy az összes szilárd komponens teljesen beágyazódjék a bevonatba. Az alkalmazott fa- vagy faforgácsliszt (faköszörületből származó liszt) 50-400 fim x 1000-200 fim közötti méretű; a finom eloszlású részecskék biztosítják a jó tapadást és az egyes komponensek eloszlását, a durvább (nagyobb méretű) részek fenntartják a bevonat szerkezetét, amelynek stabilitása kedvező, és biztosítja a víznek és az oxigénnek a vetőmaghoz való kielégítő diffúzióját. Ennek következtében az oxigén transzportja még szélsőségesen nedves csírázási feltételek mellett sem gátolt. A találmány szerinti, vetőmag körül kialakított bevonatnak a szervetlen töltőanyagot a szerves töltőanyaghoz viszonyítva 1:0,2—1:9 terjedő arányban, előnyösen 1: 2—1:4 terjedő arányban kell tartalmaznia. A burkolóanyaghoz fungicideket, inszekticideket, színezékeket, valamint a csírázást elősegítő anyagokat adhatunk. A kötőanyagként alkalmazott kombináció előnyösen poli(vinil-alkohol)-ból és karboxi-metil-cellulózból áll. Ezek előnyös aránya kb. (a fenti sorrendben) 1:1 - kb. 1: 8, előnyösen 1:2 — kb. 1:4 terjed, különösen előnyös az 1:3 arány. A kötőanyaga burkolóanyagban előnyösen kb. 2 tömeg%-tól 12 tömeg%-ig terjedő mennyiségben, előnyösen 4-8 tömeg% menynyiségben van jelen. A poli(vinil-alkohol) és a karboxi-metil-cellulóz előnyös kombinációján kívül általában más cellulóz- és keményítőszármazékok kombinációi is alkalmazhatók, ilyenek például a következők: — karboxi-metilezett cellulóz; — oxidált cellulóz; — ciano-etilezett keményítő, valamint keményítőhidrolizátum; — akrilnitrillel reagáltatott és hidrolizált keményítő vagy cellulóz és — kismértékben alkilezett cellulóz, amelyek poliglikolokkal - így hidroxilcsoportokat tartalmazó viasszal, valamint keményítővel — kombinálva alkalmazhatók kötőanyagként. Két- és/vagy háromértékű fémek vízoldható sói- 5 ként — amelyek előnyösen változó összetételű hidrátburkot vagy akvokomplexeket képeznek — a kálcium-, magnézium-, vas és mangán vízoldható sóit alkalmazzuk. Előnyösen a fémek kloridjait, szulfátjait vagy nitrátjait használjuk. 10 A fenti fémsók által képzett hidrátburkok vagy akvokomplexek útján a vetőmag vagy a csíra vízháztartása definiált határok között szabályozható, és ezzel elérhető, hogy szárazabb körülmények között a csírához víz jusson, vagy nedvesebb körülmények között 15 további vízmennyiség a fémsókhoz kötődjék, és ennek következtében optimális csírázás érhető el. így megvalósítható a talajból való kikelés elősegítése szélsőséges időjárási viszonyok között is. A találmány szerinti vetőmag körül létesített be- 20 vonatban ezek a vízoldható sók előnyösen a vetőmag súlyára vonatkoztatva 0,5—5 tömeg/%, még előnyösebben 1,5—2,5 tömeg% mennyiségben vannak jelen. A karboxil- és hidroxilcsoportokat tartalmazó anyagokból álló, találmány szerinti kombináció nem 25 csupán egy polimer keverék (blend), hanem egyszersmind egy olyan rendszer, amely a hidroxil- és karboxilcsoportok kölcsönhatása következtében kiépülő hidrogénhidak révén különleges fizikai-kémiai sajátságokkal rendelkezik. A hidroxil- és karboxilcsopor- 30 tok között kiépülő hidrogénhidak szuperszerkezet képződéséhez vezetnek, amely felismerhető arról, hogy meghatározott koncentrációnál a belső súrlódása maximumot ér el, és nagy víztartalmú géleket képezhet. Ez a szerkezeti felépítés feltehetően felelős a 35 kötőanyagrendszer kiemelkedő tapadási és nedvesítő sajátságaiért. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy egy vetőmagra legalább egy szervetlen töltőanyagot, és azt követően legalább egy szerves töltőanyagot viszünk 40 fel, és minden esetben a töltőanvagrétegek közé kötőanyagot viszünk; ez a kötőanyag karboxil- és hidroxilcsoportokat tartalmazó, vízoldható polimerek kombinációja, amely vízzel keveredve gélszerű formát vesz fel, továbbá a töltőanyagokhoz és/vagy a tapadást 45 közvetítő anyagokhoz két- és/vagy háromértékű fémek olyan, vízben oldható sóit adjuk, amelyek előnyösen változó összetételű hidrátburkot vagy akvokomplexeket alkothatnak. A találmányt az alábbi példákban részletesebben 50 ismertetjük. 1. pé'da 1000 g cukorrépa-vetőmag, 55 300 g szervetlen töltőanyag, 600 g szerves töltőanyag, 40 g karboxi-mctil-cellulóz.é.s- ' 20 g" '■ poli(vinil-alkohol) vizes oldata és 5 g mangán(II)-szu]fát 60 keverékéhez adalékként növényvédő szereket és színezőanyagokat adunk, és a szokásos szemcsézési eljárással, például drazsírozó készülékben feldolgozzuk. Ennek soián a vetőmagot a kötőanyag oldatának egy részével megnedvesítjük, ezt követően első rétegként a 65 szervetlen, majd ezután a szerves töltőanyagot rété-
