192575. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus alsóvégtag protézis ill. ortézis
1 192 575 2 A találmány pneumatikus alsóvégtag protézisekre, illetve ortézisekre vonatkozik. A találmány szerinti alsóvégtag protéziseknek — célszerűen gördülőtalphoz kapcsolódó — fém váza és felfújható betéte van. Ismeretes, hogy az ideiglenes protézisek (művégtagok) célja az amputáltak mielőbbi mobilizálása, járóképességük visszaállítása. Erre főként idős érbetegeknél van szükség. Viszonylagos ellentmondás áll fenn a még friss mú'iéti seb, az általában károsodott vérkeringésű amputációs csonk és a merev protézistokban teljes terheléssel történő korai járatás között. Ezt az ellentmondást tükrözi, ahogyan az elmúlt években a műtéti technika és az ideiglenes protézis ellátási rendszer egymásra kölcsönösen hatva többször változott. Az útkeresés, a merev,illetve puha postoperativ kötések, az azonnali, illetve korai ideiglenes művégtagellátás állandó témája a szakirodalomnak. A vázolt ellentmondás feloldásának egyik kísérlete a pneumatikus ideiglenes művégtagellátás, melynek alapötlete Prof. J. M. Little-től (Australia) származik. Az alapgon dolat továbbfejlesztése különböző országokban más és más irányú volt. Ismeretes a gyakorlatban az ún. „tulip limb kialakítású szerkezet, mely előformált, négy — sziromhoz hasonló — lemezből áll, melyek a csonk befogadására alkalmasak, ennek alsó, egybefüggő csészéjéből nyúlik le egy — az ortopédiában használatos kész lábfej felszerelésére alkalmas - csőtoldat. A felnyúló lemeznyelveket esetenként szalagokkal szűkítik a megfelelő méretre, és az így előkészített tok és a csonk közé műanyag golyókkal töltött vákuumpárnákat helyeznek. Használata kizárólag térd alatt amputált végtag esetén lehetséges. A megoldás hátránya, hogy egyedileg kell előkészíteni minden beteg csonkjának megfelelően, valamint, hogy alkalmazásához feltétlen szükség van ortopéd szakember közreműködésére. További hátrányként kell számításba venni, hogy az alsó vég (amelyből a íemeznyelvek kinyúlnak) zárt, így alkalmazására csak az első gipszmintavétel, és az első ideiglenes gipszprotézis elkészülte közti időben kerülhet sor. Másik, a gyakorlatban alkalmazott megoldás ugyancsak az előzőekben ismertetett. alapötlet nyomán kifejlesztett ún. „airleg”. Ez lényegében a fent leírt „tulip limb’ fix változatának tekinthető. Ugyanúgy ortopéd lábfejre épül, csővázzal, mely egy zárt tartályban végződik. A zárt tartály hengeres, és ebbe illeszkedik a csonk? egy felfújt műanyagzsák közvetítésével. A „tulip limb’ megoldással kapcsolatban leírt hátrányokon túlmenően ennek a kialakításnak még az is hátránya, hogy viseléséhez egy derékszíjhoz csatlakoztatott szíjrendszerre is szükség van, nehogy a protézis a csonkról - súlyánál fogva — leessen. Egy további, ugyancsak a gyakorlatból ismert megoldás a fenti problémákat kiküszöböli, mert ennél egy meghatározott, állandó méretre készített keret a tulajdonképpeni hordszerkezet, melynek végén egy egyszerű gördülőtalp van. A felfújható elem több darabból álló rendszert képez, mely elemek egyikének formája olyan, hogy a csonk végét támasztja. Hátránya, hogy az állandó méiet következtében az egyes betegeknél mutatkozó különböző használati feltételeknek ezen a módon nem lehet eleget tenni. (Különböző magassági méretek csak több méretű vázzal oldhatók meg, ezek méretemelkedése vagy igen sok vázat igényel, vagy meg kell alkudni a „kicsit, magas , „kicsit alacsony” panaszokkal.) A műanyagfóliából készült felfújható elem — sérülékenysége révén — baleseti veszélyt rejt magában, ami a gyors járni tanulást esetleg hosszú időre tolhatja ki, nem beszélve a pszichés hatásról, amely az eszközzel szembeni bizalmat ronthatja meg. További hátrány, hogy a sima felületű műanyag és a vele érintkező csonk nem levegőzik, így a beizzadás és az ezzel együttjáró csúszkálás veszélye fennáll. A találmány szerinti megoldás célkitűzése, hogy egy megfelelő, pneumatikus, ortézisként is alkalmazható protézis segítségével az ismert megoldások hátrányait kiküszöbölve olyan eszközt biztosítsunk a gyógyászat számára, amely ortopéd szakember nélkül, egyszerű módon teszi lehetővé a rehabilitálandó beteg műtét utáni mielőbbi járatását. A találmány szerinti pneumatikus művégtag egy — kis fokozatokban állítható hosszméretű — vázból, valamint az abba felfújt állapotban több, célszerűen három gyűrűhöz illeszkedő pneumatikus elemből áll. A pneumatikus elem hosszanti csőbordázattal rendelkezik, felfújt állapotban az elem különböző csonk átmérőkhöz egyaránt jól idomul. A hosszirányban állítható fémszerkezet szimmetiikus felépítésű, így a protézis jobb és bal oldalra egyaránt alkalmas. A találmány szerinti megoldás lényege tehát, hogy hosszirányban állítható méretű fémszerkezetének belső oldalához a végtag csonkjának befogadására alkalmas, lényegében kúp alakú, hosszanti csőbordázattal ellátott — előnyösen textil-gumi rendszerű — felfújható pneumatikus elem illeszkedik, célszerűen támasztógyűrűkre felfeküdve, a pneumatikus elem hosszanti csőbordázatának csövei egymással közlekednek, a hosszirányban állítható méretű fémszerkezet pedig célszerűen gördülőtalphoz kapcsolódik. A pneumatikus elem a csonkot a vázban a felfúváskor rögzíti, így a csonktok-váz egység kapcsolata biztosított. A pneumatikus elem a váz két hosszanti tartójára rátüremUk, és ezáltal elfordulás ellen is rögzíti a csonkot a protézishez. A pneumatikus elem anyagául célszerűen textil-gumi rendszert alkalmazunk, melynél egyrészt a hirtelen felszakadás — és az ebből eredő balesetveszély - kockázata kizá-t, másrészt az érintkező felületek megfelelő módon szeli őzhetnek, ami a beizzadást és az ezzel járó bizonytalan csúszkálást kiküszöböli. A textil-gumi rendszerből (vás mázott gumiból) készült pneumatikus elem — amint említettük — egymással közlekedő hosszanti csőbordázattal készül, mely egyrészt a textil-gumi rendszer kis nyúlásából eredő hátrányt küszöböli ki, másrészt a csonkot hosszirányban jól stabilizálja. A bordák a combtő felé eső részen összefüggő gyűrűn - az ülőgyűrűn - kereszti közlekednek egymással, egyben ez a gyűrű kényelmes felfekvést biztosít a combtőben. A pneumatikus elem felső részének ferde kialakítása illeszkedik a combtő felfekvési vonalához. A pneumatikus elem lényegében kúp eltiletként van kialakítva, ezért szíj, csat stb. nem szükséges hozzá. A megoldás alkalmazása egyszerű, nem igényel külön szakképzettséget. A kb. 4000 Pa statikus nyomásra felfújt pneumatikus elem a járás közben változó terhelés következtében a csonkra pulzáló nyomásimpulzusok formájában is kedvező hatást gyakorol. A pneumatikus elem önállóan — megfelelő kiképzése révén — nem amputált betegek esetében, ortézisként is sike rel alkalmazható. Ezt az előre nem várt körülményt kísé léteink igazolták. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
