192539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés testek rendeltetésszerűen egyenletes palástfelületeinek készremunkálására, előnyösen szerszámgépek ágyvezetékeinek felújítása során

1 192 539 2 szán hajtásának 514 motorjával csatolt 513 taohogenerátor. Az eddigiek alapján a szakember fő vonósa­iban az 5. ábra szerinti kiviteli alak működés­módját is követheti, ezért ebhez csak rövid kiegészítésit adunk a teljesség kedvéért. Az 502 szán feladata, hogy a megmunkáló fej pályamenti elmozdítását végezze. Az a célunk, hogy az elmozdulás során a meg­munkáló fej a mindenkori x helyzet argu­mentuma szerint f(x) függvénynek megfelelő magasságba kerüljön, ezzel biztosítva a megmunkált felület kívánt alakját. Ehhez is­mernünk kell az 502 szán mindenkori pilla­natnyi helyzetét, a megmunkáló fej minden­kori pillanatnyi tényleges magasságát és a műveleti utasítás szerin|ti mindenkori névle­ges magasságát. Az x helyzetet bármely is­mert útmérő módszerrel határozhatjuk meg, célszerűen közvetve, az 506 útadó alkalmazá­sával. Ez lehet útinkrementumökat szolgál­tató impulzusaidé, kódtárosás mérőelem, több­­menetes potenciométer, rezolver ssttb. Bár­melyik ilyen eszközzel megkaphatjuk — fo­lyamatos vagy mintavételes méréssel — az 502 szán mindenkori pillanatnyi x helyét reprezentáló — közvetlenül tovább feldol­gozható vagy még formálandó — jeleket. Az útmérés hibái inkrementális mérés esetén összeadódnak, s az így változó Mbaértéket korlátozhatjuk, ha a követő jellegű útmérést szakaszonként külön indítjuk a szakaszhatá­rokra már meghatározott pontos értékekből kiindulva. Ha pl. öttárcsás kódolt mérőelemet alkalmazunk, annak egy körülfordulása a — kerületi ívvel megegyező — szakaszhasszban 32 inkrementumot szolgáltait. Az 'áttétel al­kalmas megválasztásával az elemek egyéb változtatása nélkül eltérő iszakaszhosszakra alkalmazhatjuk az eszközkészletet. A rend­szertől megkívánt felbontóképességet a szak­ember a helyi adottságoktól és követelmé­nyektől függően individuálisan megválaszt­hatja. így a hiba szakaszonkénti behatárolása folytán a felület profilja előírt tűrésen belüli pontossággal kialakítható. Miután az 5. ábra szerint rendeztük el az esz­közkészletet (az optikai 517 rendszert is fel­szerelve), az 502 szánt a menesztőpálya kö­zépső részébe tolva aktiváljuk a szabályozó­kört és az 505 távolságadat az 518 referencia­­adóhoz közelítve ‘kalibráljuk a mérőrendszert. Ezután az 502 szánt a pálya egyik véghely­zetébe toljuk és onnan az egymást követő szakaszhatárokhoz léptetjük, minden sza­kaszhatárban meghatározva az 517 rendszer segítségével az 518 referenciaadó helyenkénti eltérését a fénymutató ideálisan egyenes vo­nalának magasságától. így kiküszöbölhet jük a rendszerhibából eredő eltéréseket, pl. a kötél belógásából eredő hibát. Ha a mért értéke­ket táblázatba foglaljuk, diszkrét helyek el­oszlásaként megkapjuk a példakénti f(x) függvény görbéjének megfelelő metszéspont­jait. Ha a készremunfcált 501 palástfelület­6 nek az ideális egyenestől eltérőnek kell len­nie, a táblázatot a rendszerhibákon kívül a kívánt eltérések figyelembevételével ké­szítjük, s az így kapott módosított f(x)’ függ­vény szerint vezéreljük a megmunkáló fej mozgását. Az így — pontosan rögzített sza­kaszhatár értékek között szakaszonként köz­vetlen követő jelleggel — végzett szabályo­zás hibája már igen kis értékein belül marad, hiszen szakaszonként újra pontos értékről indul. Végeredményben tehát a műveleti utasítás értékeinek bármilyen módon (tárcsán, EP­­ROM-ban, sitb) való rögzítése esetén az 5. áb­ra szerinti kiviteli alatti: biztosítja, hogy az inkrementális vezérlés csak szakaszon 'belül szabadonfutó és így nem keletkezhet a nö­­veíkményösszegezés során a rendszerjellemzők által meghatározott kisértékű hibamaximum értéket meghaladó hiba. A leírt foganatosítási módok és kiviteli ala­kok példakéntiek, a (találmány sokrétűen megvalósítható az alapvető közös jellemzők megtartása mellett: referenciaadót feszítünk ki, a megmunkáló fejhez képest rögzített helyzetű távolságadóval (yK—yE) arányos első villamos jelet generálunk, mozgásátvivő szervvel csatolt helyzetadóban x arányos második villamos jelet generálunk, amelynek pillanatértéke szerint állítjuk elő az f(x)= (yK—yA) arányos módosított alapjelet és ezen alapjel és az első villamos jel különbségét képezve, a különbségi jellel vezéreljük a megmunkáló fej magasságát szabályozó szer­­vomecha nd zm üst. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás testek rendeltetésszerűen egyen­letes palástfelülateinek, előnyösen szerszám­gépek ágy vezetékeinek készremunkálására egy vagy több fogással., amelynek során a megmunkáló eszközt (pl, egy vagy több meg­munkáló fejet) hordozó tartót hajtással kap­csolt szánon rendezzük el, a szánt a(z egyik) felújítandó palástfelületre helyezzük és azon végigvezetve megmunkáljuk ,a palástielüle­­tet, a megmunkáló eszközt hordozó tartóra olyan mérőadót erősítünk, amely a menesz­­tési pálya mentén, anníük környezetében el­rendezett referenciaadóval együttműködve szolgáltat — a megmunkáló eszköznek a munkafelülethez viszonyított relatív helyze­tét közvetve reprezentáló — ellenőrzőjelet és ennek az ellenőrző jelnek a függvényében vezéreljük a megmunkáló eszköz relatív hely­zetét befolyásoló szervomechanizmust, azzal jellemezve, hogy — referenciaadóként kifeszítünk a minden­kori megmunkálandó palástfelülettel pár­huzamos síkban (felette, mellette) fekvő íkét x0 és xLpont között (xL—xc>L, ahol L a palástfelület megmunkálandó hossza) a palásitfelület mindenkori x pontjától re­latív magasságban egy merev vagy kvá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents