192539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés testek rendeltetésszerűen egyenletes palástfelületeinek készremunkálására, előnyösen szerszámgépek ágyvezetékeinek felújítása során
1 192 539 Gyakran előnyös lelhet a módosiitójel előállítósálhoz mechanikus függvényképző alkalmazása, pl. áronkor a felújítás helyén fennálló üzemi körülmények «alkalmasak az elektronikus függvénykópzők működésének megzavarására. Ilyenkor pl. módosítójel-farrásként az í(x) függvényt leképező kerületi palásjtfelülettel kialakított prognaimtárasáit és annak kerületi palástjával csatolt — villamos jelkimenetű — mérőátalakítóit alkalmazhatunk, a programtárcsa tengelyét a szán elmozdulását követő mozgás átvivő szervvel kapcsolva és a mérőátalakító kimenőjelét olyan összehasonlító áramkör egyik bemenetére kapcsolva, amelynek másik bemenetére a szán hajtásának pillanatnyi sebességét reprezentáló —önmagában ismert módon előállított — harmadik villamos jelét kapcsolunk és az összehasonlító áramkör kimenőjelét kapcsoljuk a különbségképző áramkör alapj eibemenetére. Az eljárás további előnyös foganatosítási módja szerint a megmunkálási L hosszúságot — egyenközű vagy eltérő közű — N darab szakaszra bontva, a megmunkálás megkezdése előtt méréssel meghatározzuk a szomszédos — i-ik, illetve (i-j-l)-ik, ahol 1 é. i (N-l) — szakaszok közötti határpontokban a módosítójel mindenkori pontos értékét és a szakaszok közbenső x pontjaira érvényes módosítójel mindenkori értékét szakaszonkénti f(x) függvények szerint állítjuk elő a módosítójel-forráshan (vagy abba betároljuk), mimellett az f(x)j függvények különbözősége szorítkozhat — egyező függvénymenet mellett — a peremértékekre de azok különbözhetnek a függvénymenetben is (az utóbbi esetben is a különböző függvénymenetek egymástól előnyösen csak 'transzformálási állandókban különböznek. Abból a célból, hogy a felújítandó palástielületet folyamatosan végigmunkálhassuk, célszerűen a menesztőpálya kezdőpontjánál — a menesztőpálya meghosszabbításaként csatolható módon és ahhoz illeszkedő idomú menesztőfelülettel kialakított, előnyösen a szán hajtását is hordozó — állványt rendezünk el és a megmunkálási művelet megkezdésekor a szánt az állványra helyezzük és onnan indítjuk el az xL pont felé a szán menesztését. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk, ennek során ismertetve a találmány szerinti eljárás foganatosítására előnyösen alkalmazható találmány szerinti berendezést is. Az 1. ábrán mutatunk egy példakénti elrendezést, amelynél a felújítandó szerszámgép mellé helyezünk egy állványt és onnan indítjuk a szán menesztését, a 2. ábrán mutatjuk a szabályozási hurok példakénti tömbvázlatát. A 3. ábra a mechanikus programtárcsás függvényképzést szemlélteti, a 4. ábra a digitális adattár alkalmazását, amelybe x helytől függő címzéssel betároljuk az f(x) függvény teljes értékkészletét. Áz 5. ábra további példakénti elrendezést mutat, amely lehetővé teszi az ideális függvénymenet szakaszos iterációját. Az 1. ábrán mutatott géptest két 101 palástfelülete eredetileg közös síkba eső egyenletes felület volt. A felújításkor természetesen a felület egyenetlen és rém ás ideálisan síktartó, de első közelítésben a két 101 palástfelület közös síkmenltinek tekinthető, ezért a megmunkálást közös 103 tartón elrendezett és szervovezérelt közös beavatkozó szervvel csatolt két megmunkáló 102 eszközzel végezhetjük. A 103 tartó 104 szánon van elrendezve, amelyet 105 'hajtás mozdít el a menesztőpálya mentén. A menesztőpálya maga a megmunkálandó 101 palástfelület, amelynek egyik (kezdő) vége mellé helyezzük a 115 állványt, így a 104 szán kiindulási helyzetként a 115 állványra helyezhető és onnan a 101 palástfelület másik vége felé elmozgatva, a teljes 101 palástfelület folyamatosan megmunkálható. Az elrendezés alatt a helytengelyt mutatjuk, amelyen a megmunkálandó 101 palástfelületek L hosszát a Iq és PL pontók metszik ki. Az xQ (x0<f£,) és az xL (xl^Pl) pontokban a 101 palástfelület felett egy-egy 106, 107 tárcsa van helytállóan rögzítve; a 106, 107 tárcsákon 108 referenciaadóként acélszalag van kifeszítve, amelyet 113 súly tart feszesen. A 108 referenciaadó a két felfüggesztési x0és xL pontban Yko—Ykl magasságban helyezkedik el, az e két XqÓs xl pontok közötti bármelyik x pontban a 108 referenciaadó magastóga a belógás értékével kisebb mint yKQ. A. 103 tartóra mereven szerelt 109 mérőadó érzékelője felnyúlik a 108 referenciaadó környezetébe annyira, hogy ahhoz közelebb legyen, mint az érzékelési határtávolság. Ha a megmunkáló 102 eszköz éppen a helyes — a megmunkálási műveleti előírás szerinti — magasságban lenne, a 109 mérőadó érzékelőjének pillanatnyi iyEmagassága a névleges yA magasság lenne. Az 1. ábrán azt a helyzetet mutatjuk, amikor a megmunkáló 102 eszköz pillanatnyi magassága az előírt feletti (a 101 palástfelület felett a levegőben van), ezért az érzékelő pillanatnyi helyzete az előírtnál magasabb, yE > yA. Ennek megfelelő (a megmunkáló 102 eszköz süllyesztésére ösztönző) ellenőrzőjel kerül a 109 rpérőadóról (lásd a 2. ábrát) a különhségképzrí 111 áramkörre. Ez úgy jön létre, hogy a távolságadó kisebb távolságot észlel a 108 referenciaadó és az érzékelő között, mint a névleges Jk—Ä távolság, vagyis az ellenőrző jel a távolság növelésére ösztönöz. Ha a különbségképző 111 áramkör valóban süllyesztő irányú rendelkező jelet ad a 112 szervomechanizmusra, akkor a megmunkáló 102 eszközt hordozó 103 tartó süllyed, így a 108 referenciaadó és a 109 mérőadó érzékelője közötti távolság megnő. Az ellenőrzőjelet azonban a különbségképző 111 áramkör nem a névleges yA magasságot reprezentáló távolságj ellel ha-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
