192536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás l9-epidianemicin előálítására
1 192 536 2 A találmány tárgya eljárás új poliéter antibiotikum, az (I) képletű 19-epi-dianemicin előállítására és kinyerésére, valamint az ezen antibiotikumot tartalmazó antikokcidiális és antibakteriális szerek előállítására. A 19-epi-dianemicint egy új Streptomyces hygroscopicus törzs aerob fermentációjával állítjuk elő. A kokcidiózist, a baromfiak közönséges és széles körben elterjedt betegségét az Eimeria fajhoz tartozó egy vagy több különböző fajta protozoa okozza. A kokcidiózisnak két típusa ismert, a cekális és az intesztinális kokcidiózis. Az első típust az E. tenella okozza, és a betegséget komoly vérzés kíséri. A második típust az Eimeria különböző fajtái, így az E. acervulina, E. necatrix, E. maxima, E. hagarai, E. mitis, E. praecox és az E. brunetti, okozzák. Pulykákban az E. adenoides és az E. maleagrimitis okoz kokcidiózist. A kokcidiózis gazdasági hatásai széleskörűek, ezért igen fontos a baromfitenyésztésben a betegség meggátolása vagy befolyásolhatósága. Antikokcidiális szerként igen különböző szerkezetű vegyületeket írtak le eddig, ide tartoznak a poliéter típusú antibiotikumok is, így a monensin [J. Amer. Chem. Soc., 89. 5737. (1967)1; a nigeriéin [Biochem. Biophys. Res. Comm., 33., 29. (1968.)]; grisorixin [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 1421. (1970.)]; a dianemycin [J. Antibiotics 22., 161. (1969.)1; 3 577 531 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, [1971. 05. 4.]; a salinomycin [J. Antibiotics 27., 814. (1974.)]; az X—537A [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 967. (1972.)]; az X—206 [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 927. (1971.)]; az A204A [J. Amer. Chem. Soc., 95., 3399. (1973.)]; az ionomycin [J. Amer. Chem. Soc., 101., 3344. (1979.)]; a mutalomycin [J. Antibiotics, 30., 903. (1977.)]; a K—41B [J. Antibiotics, 32., 169. (1979.)]; az A—130B és A—130C [J. Antibiotics, 33., 94. (1980.)]; a leuseramycin [J. Antibiotics, 33., 137. (1980.)]; és az A—28695 B [J. Antibiotics, 33., 252. (1980.)]. A témát Westley („Polyether Antibiotics”, Adv. Appl. Microbiol., 22., 177. (1977.)], valamint Shumard és társai [Antimicrob. Agents et Chemother., 369—377. (1967.)] ismertetik részletesen. A sertés dizentéria, az amerikai egyesült államokbeli egyik legközönségesebb és legelterjedtebb sertésbeteg9ég, más országokban is elterjedt és évenként igen nagy gazdasági veszteségeket okoz. Nemrég fedezték fel, hogy a fertőzés elsődleges okozója egy nagy spirocheta, a Treponema hyodysenteriae [Harris, D. L. és társai, „Swine Dysentery-1 Inoculation of Pigs with Treponema hyodysenteriae (New Species) and Repudiation of the Disease”, Vet. Med/SAC, 67., 61—64. (1972.)]. Az állatgyógyászat másik gazdaságilag jelentős problémája kérődzők, így a szarvasmarha esetében a teljesítmény fokozás, vagyis a nagyobb sebességű növekedés és/ vagy hatékonyabb tápanyaghasznosítás. Különös jelentőségű a hatékonyabb tápanyaghasznosítással elérhető nagyobb növekedési sebesség. A kérődző-eleség fő tápláló részének, a szénhidrátoknak a hasznosítási mechanizmusa jól ismert. Az állat bendőjében lévő mikroorganizmusok lebontják a szénhidrátokat monoszacharidokká, majd a monoszacharidokat piroszőlősavészterekké alakítják. A piroszőlősavészterek mikrobiológiád folyamatok által metabolizálódnak, és acetátök, butirátok vagy propionátok keletkeznek, amelyek együttesen illékony zsírsavakként (VFÁ) ismertek. A témát az alábbi irodalmak ismertetik részletesebben: Leng, „Physiology of Digestion and Metabolism in the Ruminant,” Phillipson és munkatársai, Eds., Oriel Press, Newcastle-upon-Tyne, England, (1970.) 408—410. oldalak. A VFA hasznosítás relatív hatékonyságát tárgyalják az alábbi irodalmak is: McCullough „Feedstuffs”-ban, 1971. június 19. 19. oldal; Eskeland és munkatársai, J. An. Sei., 33., 282. (1971.); valamint Church és társai, „Digestive Physiology and Nutrition of Ruminants”. 2. kötet, 1971., 622. és 625. oldal. Bár az acetátokat és a butirátokat is hasznosítják az állatok, a propionátokat nagyobb hatékonysággal hasznosítják. Sőt, ha túl kevés propionát áll rendelkezésre, az állatokban ketózis léphet fel. Egy megfelelő hatású vegyület elősegítheti azt, hogy az állatok nagyobb százalékban alakítsanak át szénhidrátokból propionátokat, ezzel megnövelve a szénhidrát hasznosítás hatékonyságát és egyidejűleg .csökkentve a ketózis előfordulását. Azt találtuk, hogy egy új Streptomyces hygroscopicus törzs, amelyet egy Washingtonban (D.C., USA) vett talajmintából izoláltunk, egy antikokcidiális tulajdonságokkal rendelkező új és értékes antibiotikumot termel. Az új terméket izolálás után 19-epi-dianemicinként azonosítottuk. A találmány szerinti eljárás antibiotikumitermelő mikroorganizmusait egy Washingtonban (D.C., USA) gyűjtött talajmintából izoláltuk. A tenyészet az N-483—29 jelölést kapta. A mikroorganizmus taxonomikus tanulmányozása után Huang L. H. úgy találta, hogy a törzs Streptomyces hygroscopicus (Jensen) Waksman és Henrici törzs. Az új tenyészet az Actinomycetales kevés gombafonalát tartalmazza, a íégmicéliumon spóraláncokat és fragmentálatlan szubsztrátumos mioéliumot termel. Az egész-sejtes analízis eredményei ismét azt bizonyították, hogy az új törzs a Streptomyces fajhoz tartozik. Az N-483-29 tenyészetet egy ferde agaros tenyészetről ATCC # 172 táptalajra oltottuk és három napig 28 °C-on rázógépben tartottuk. Ezután kivettük a tenyészetet a rázógépből, 20 percig centrifugáltuk, 9teril desztillált vízzel háromszor átmostuk, majd az Antinomycetales tagok azonosítására közönségesen használt közegekre telepítettük. A tenyészeteket 28 °C-on inikubáltuk. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
