192529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás coccidiosis elleni készítmény előállítására

1 192 52S 2 A találmány tárgya eljárás Coccidium-fer­tőzés elleni készítmény előállítására. A találmány tárgya eljárás vízzel elegyedő l-[3-m0til-4-(4’-trifluonmetiltio-fenoxi)-fe­­nil]-3-m0bil-l,3,5-tiriazin-2,4,6-(lH, 3H, 5H)­­-triont tartalmazó oldatok előállítására, ame­lyek vízzel 5—500 ppm koncentrációja hígít­va néhány óránál hosszabb időtartam alatt is megőrzik stabilitásukat. A találmány szerinti készítményt úgy ál­lítjuk elő, hogy 0,5—50 tömeg % hatóanyagot olyan mennyiségű lúgos kémhatású oldószer ben, célszerűen egy amin ban vagy egy szer­ves vagy szervetlen bázist vagy lúgos aminó­­savat tartalmazó poláris oldószerben oldunk, hogy az oldatot vízzel 1:1000 arányban meg­­higítva 8—11 pH-jú oldatot kapjunk. Ismeretes, hogy az (I) képletű vegyüleíec Coccidiuim-fertőzés által okozott megbetege­dések kezelésére használják, az állatgyógyá­szatban (2 718 799 isz. NSzK-beli nyilvános­­ságrahozatali irat). E vegyületet kristályos elporitott alakban keverik az állatok takar­mányához. E vegyületet azonban nem sike­rült az ivóvízhez (keverni, noha jelentős igény mutatkozik erre. Az ivóvízben való adagolás feltétele, hogy a hatóanyag vízben 24 óra hosszat homogén eloszlásban maradjon. E ve­­gyület azonban igen csekély mértékben, mint­­egy 5 ppm mennyiségben oldódik vízben. Szuszpenzióként elkészítve igen gyorsan ki­­ülepszik a készítményből. A készítmény koncentrációja az ivóvízben a megbetegedés súlyosságától függően 5—500 ppm között van, többnyire 20—200 ppm. Az (I) képletű vegyület jól oldódik külön­féle szerves oldószerekben, így például ace­­tonban, tejsav-etil-észterben, vagy !’ -pirrolidonban. Abban az esetben, ha egy ilyen oldatot vízzel kívánt koncentrációra kí­vánunk hígítani, a hatóanyag azonnal, vagy rövid időn belül kicsapódik. Akikor .sem ju­tunk kedvező eredményhez, ha szolubilizáló szert, így például polioxi-etilezett ricinusola­jat vagy polioxi-etilén-iszorbitán-zsínsav-ész­­teirt használunk. A hatóanyag kicsapódása ugyan néhány órával elodázható, de nem 24 óra hosszat. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az (I) képletű vegyület vízzel jól elegyíthető ol­datát állíthatjuk elő egy vagy több lúgos kémhatású poláris oldószer segítségével; a lúgos oldatot kívánt koncentrációban az álla­tok ivóvizéhez keverve, 24 órán keresztül ki­csapódás nélkül eltartható oldatot kapunk. A találmány tárgya l-[3-metil-4-(4’-triflu­­oirmeitiitio-fenoxi)-fenil]-3-metdl-l,3,5-triazin­­-2,4,6-(lH, 3H, 5H)^trion vízzel elegyedő ol­datának elkészítése; az oldat egy vagy több poláris oldószert tartalmaz és lúgos kémha­tású. A találmány szerinti oldat előállításánál a hatóanyagot poláris, vízoldható oldószerben feloldjuk, az oldószer vagy lúgos kémhatású, vagy lúgos, vízoldható anyaggal meglúgosít­­juk. A lúgos vízoldható anyagot célszerűen az oldószerben oldjuk fel. Az ivóvíz pH-ja a hatóanyag hozzáadása után előnyösen 8 ér­ték fölött van. A hatóanyag-koncentrátum pH-ja nem me­het 11 fölé, de a 8-as érték alá sem süllyed­het. A hatóanyag koncentrációja a készítmény­ben 0,5—50% között, előnyösen 1—25% kö­zött van. Oldószerként bármely, vízoldható oldószer figyelembe jöhet, amelyben a hatóanyag kellő mértékben oldható és amely fiziológiá­­lisan megfelelő. Az oldószerek között említjük meg az egy­es itöbbértékű alkoholokat, ,így például az etilalkoholt, az izopropilalkoholt, a benzilal­­koholt, a glicerint, propiléngikolt, polietilén­­glikolt, poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén)-po­­limereket, a bázikus alkoholokat, mint példá­ul a mono-, di- vagy trietanol-aminokat. Ezen 'kívül alkalmazhatunk ketonokat, így például acetont vagy metil-etil-ketont vagy az észte­­terek sorába tartozó tejsav-etil-észtert. Az alkalmas oldószerek között említjük meg az N-metil-pirrolidont, dimetil-acetamidot, di­­metil-formamidot. A lúgos pH beállításához bázisként célsze­rűen szerves bázisokat használunk, így pél­dául lúgos aminósavakat, mint például L- il­letőleg D,L-arginint, L-illetőleg D,L-lizint, vagy kolint, metil-glükozamint, glükoz-amint, 2^amino-2-hidroximetil-propándiol-(l,3)-f. Diarninok is használhatóik, így például N, N, N’, N’-tetrakisz-(2-hidroxi-propil)-etilén-dia­­mint vagy poliéter-tetrolit, etilén-diamin bá­zison (M. G. 480—420, OH-Index 432—467), ezen oldószerek szintén alkalmazhatók tiszta oldat képzésére. Szervetlen bázisokat, így például ammóniát vagy nátrium-karbonátot szintén használhatunk víz hozzáadásával. Abban az esetben, ha a készítményt pro­­filaktikus és'vagy gyógykezelés céljára hasz­náljuk, a készítmény tartalmazhat egyéb bá­­zikuis hatású hatóanyagot is, így például ami­­no-glükozid antibiotikumot, mint sztreptomi­­cint, gentamicint, .százomicint, eomicimt, vagy makroliid antibiotikumokat, mint tilozint vagy kitazamicint vagy a szulfonamidok nátrium­sóit. Az egyébként emulgeátorként vagy szoli­­bilizáló szerként használt anyagok, amelyek kolloidális állapotban vízben oldhatók, polá­ris oldószerként alkalmazhatók, hogyha egy lúgos segédanyagot is adunk az elegyhez. Mint már említettük, lúgos anyag hozzá­adása nélkül nem lehet a hatóanyagot huza­mosabb ideig megfelelő koncentrációban szo­­libizációval oldatban tartani. A hatóanyag­nak vízben való eloszlását elősegíthetjük vagy a segédanyagok nedvesedését biztosíthatjuk, hogyha emulgeátorokat használunk a készít­ményben. Ezek közül számításba jönnek el­sősorban a polioxietilezett anyagok, így pél­dául a polioxi-etilezett ricinusolaj, polietilén­­-glikol-szorbitán-monooleát, polietilén-glikol­­-nonil-fenil, polietilén-glikolrsztearát, vagy polietilén-glikol-éter. A bázikus származékok, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents