192458. lajstromszámú szabadalom • Kamrazár, előnyösen sürítőkamrás hidraulikus szállítóberendezéshez

1 192 458 2 A találmány tárgya kamrazár, előnyösen sű­rítőkamrás hidraulikus szállítóberendezéshez, szilárd halmazállapotú anyagszemcsék és folya­dék keverékének csővezetékes szállításához. Szilárd halmazállapotú anyagszemcsék és fo­lyadék keverékének csővezetékes szállítására szolgáló hidraulikus anyagszállító berendezések­nek számos változata ismeretes. Legegyszerűbbnek a zagyszivattyús rendszerű hidraulikus szállítóberendezés tekinthető, amelyben a folyadékszivattyúzással megegye­zően a keverék áthalad a zagyszivattyú forgóré­szein, s így a keverék áramlásához szükséges mozgási energiát közvetlenül a zagyszivattyú szolgáltatja. A zagyszivattyúk elhelyezhetők párhuzamosan és sorba kapcsoltan is, ezáltal a zagy szivattyúk alkalmazásával igen nagy telje­sítményű és nagy távolságú csővezetékes szállí­tóberendezés építhető. A zagyszivattyús rendszernél fejlettebbek és gazdaságosabbak az adagolókamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezések. A rendszerben a keverékáramoltatáshoz szükséges mozgási energiát tiszta folyadék szivattyúzása szolgál­tatja, és az adagolókamrák feladata az, hogy közvetítsék az adagolókamrákba töltött atmosz­ferikus, vagy alacsony nyomású keveréknek a keverék áramlásához szükséges tisztafolyadék­­nyomást. Éppen ezért az adagolókamrák szer­kezetének és szerelvényeinek olyannak kell lenni, hogy a „nyomásközvetítésnek”, vagy más néven az „adagolási funkciónak” a feltételeit biztosítani tudják. Az adagolókamrák szerkezeti felépítésétől függően ismerjük az egy vagy két kisebb-na­­gyobb (50—200 m3-es) henger formájú zárt, osz­tatlan térfogatú nyomás alá helyezhető tartá­lyokból kialakítva az ún. tartályos adagolókat, vagy kettő vagy három 50—400 m hosszúságú zárható és szintén osztatlan térfogatú csőveze­tékből kialakítva az ún. csőkamrás adagolókat, vagy az ugyancsak 50—400 m hosszúságú, de két részre osztott térfogatú csővezetékből álló ún. sűrítőkamrás adagolókat. Az elmúlt évtizedek eredményei azt mutat­ják, hogy elsősorban a csőkamrás és a sűrítő­kamrás rendszerű hidraulikus szállítóberende­zések épültek, ill. épülnek, és mivel találmá­nyunk is alapvetően ezek továbbfejlesztésének tekinthető, a továbbiakban találmányunk tech­nikai szintjének bemutatásához csak a csőkam­rás és a sűrítőkamrás rendszerű hidraulikus szál­lítóberendezések fejlődését és találmányunkhoz való kapcsolódását ismertetjük először röviden, majd az 1—3. ábrák alapjául részletesebben. A csőkamrás adagoló alapgondolatát E. H. Reichl és S. A. Jones fogalmazták meg 1952-ben bejelentett 2 485 208 sz. USA és 928 153 sz. NSZK szabadalmukban. Ennek a berendezésnek keverékgyűjtő tartálya, folyadéktároló meden­céje és legalább egy adagolókamrája van. Az adagolókamra csatlakozóvezetékeken és az ezekbe beépített zárószerveken keresztül a ke­verékgyűjtő tartályhoz csatlakozó töltőzagyszi­­vattyúval, a folyadéktároló medencéhez csatla­kozó ürítő-szállító folyadékszivattyúval, ill. közvetlenül a folyadéktároló medencével, to­vábbá egy keverékszállító csővezetékkel van összeköttetésben. Egy kétkamrás berendezés biztosítja az ürítő-szállító folyadékáramlás fo­lyamatosságát, egy háromkamrás pedig emellett a töltőáramlás folyamatosságát is. Ennél a meg­oldásnál a csőkamráknak csak „adagolási funk­ciója” van, amit a csatlakozóvezetékbe beépített zárószervek megfelelő sorrendben történő mű­ködtetésével valósítanak meg. A Reichl—Jones-féle csőkamrás adagolóbe­rendezést fejleszti tovább a 160 526 sz. magyar szabadalom, amely szerint az adagolókamrák a csatlakozóvezetékbe épített zárószerveket meg­kerülő kisebb átmérőjű vezetékeken és az ezekbe beépített kisebb méretű zárószerveken át is össze vannak kötve az ürítő-szállító folya­dékszivattyúval, ill. a kifolyóvezetékkel. A be­rendezés használata során a csőkamrák váltá­sakor a nyomáskülönbségeket először a kisebb méretű zárószerveken át kiegyenlítik, és csak ezután működtetik a csatlakozóvezetékekbe épí­tett zárószerveket. Ez a megoldás megszünteti a nyomáskülönbségből származó káros erőhatá­sokat, de az „adagolási funkciót” nem változ­tatja meg. Az adagolókamrák funkcióját változtatja meg a 176 878 sz. magyar szabadalomban megfogal­mazott és rövidített kifejezéssel megnevezve „sűrítőkamrás eljárás”. Az eljárás lényege, hogy az adagolókamráknak a korábbi csak „adagolási funkcióját” kibővítette e;gy ún. „sűrítési funk­cióval” és a két funkció — az adagolás és a sűrí­tés — egyidőben, egyazon térben, legalább egy részén szűrőfelülettel kiképzett adagolótérben valósul meg és a sűrítést, azaz a keverék folya­dékmennyiségének csökkentését, a berendezés­hez tartozó töltőzagyszivattyú, ill. ürítő-szállító folyadékszivattyú nyomása végzi el. Az adagoló­­tértől a szűrőfelülettel elválasztott, a szűrletet befogadó folyadéktér zárószervekkel ellátott kis átmérőjű vezetékeken át az ürítő-szállító folya­dékszivattyúval, ill. a folyadéktároló medencé­vel van összekötve. A kis átmérőjű vezetékekbe épített zárószervek biztosítják a nyomáski­egyenlítést is. A sűrítőkamrás eljárásokhoz eddig két hidrau­­likus szállítóberendezés lartozik, amelyeket rö­vidített kifejezéssel vizs agártöltésű sűrítőkam­rás adagolónak (176 878 sz. magyar szabadalom) és zagyszivattyús töltésű sűrítőkamrás adagoló­nak (AA—894 sz. magyar szabadalmi bejelen­tés) nevezhetünk. Közös jellemzőjük az azonos eljárás foganatosítására az adagolókamrák ket­téosztó ttsága adagolótérre és folyadéktérre, kü­lönbözőségük az adagolótér töltésének és a szű­rőfelületre rakódott anyag tisztításának, ill. a töltő és ürítő-szállító nyomáskülönbség kiegyen­lítésének megoldásában van. Ez a fejlesztés megtartva a Reichl—Jones­­rendszer bizonyos szerkezeti elemeit, új funk­­c iója, a „sűrítési funkció” biztosításához tartozó szerkezeti elemekkel gazdagította a csőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezést. S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents