192458. lajstromszámú szabadalom • Kamrazár, előnyösen sürítőkamrás hidraulikus szállítóberendezéshez
1 192 458 2 A találmány tárgya kamrazár, előnyösen sűrítőkamrás hidraulikus szállítóberendezéshez, szilárd halmazállapotú anyagszemcsék és folyadék keverékének csővezetékes szállításához. Szilárd halmazállapotú anyagszemcsék és folyadék keverékének csővezetékes szállítására szolgáló hidraulikus anyagszállító berendezéseknek számos változata ismeretes. Legegyszerűbbnek a zagyszivattyús rendszerű hidraulikus szállítóberendezés tekinthető, amelyben a folyadékszivattyúzással megegyezően a keverék áthalad a zagyszivattyú forgórészein, s így a keverék áramlásához szükséges mozgási energiát közvetlenül a zagyszivattyú szolgáltatja. A zagyszivattyúk elhelyezhetők párhuzamosan és sorba kapcsoltan is, ezáltal a zagy szivattyúk alkalmazásával igen nagy teljesítményű és nagy távolságú csővezetékes szállítóberendezés építhető. A zagyszivattyús rendszernél fejlettebbek és gazdaságosabbak az adagolókamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezések. A rendszerben a keverékáramoltatáshoz szükséges mozgási energiát tiszta folyadék szivattyúzása szolgáltatja, és az adagolókamrák feladata az, hogy közvetítsék az adagolókamrákba töltött atmoszferikus, vagy alacsony nyomású keveréknek a keverék áramlásához szükséges tisztafolyadéknyomást. Éppen ezért az adagolókamrák szerkezetének és szerelvényeinek olyannak kell lenni, hogy a „nyomásközvetítésnek”, vagy más néven az „adagolási funkciónak” a feltételeit biztosítani tudják. Az adagolókamrák szerkezeti felépítésétől függően ismerjük az egy vagy két kisebb-nagyobb (50—200 m3-es) henger formájú zárt, osztatlan térfogatú nyomás alá helyezhető tartályokból kialakítva az ún. tartályos adagolókat, vagy kettő vagy három 50—400 m hosszúságú zárható és szintén osztatlan térfogatú csővezetékből kialakítva az ún. csőkamrás adagolókat, vagy az ugyancsak 50—400 m hosszúságú, de két részre osztott térfogatú csővezetékből álló ún. sűrítőkamrás adagolókat. Az elmúlt évtizedek eredményei azt mutatják, hogy elsősorban a csőkamrás és a sűrítőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezések épültek, ill. épülnek, és mivel találmányunk is alapvetően ezek továbbfejlesztésének tekinthető, a továbbiakban találmányunk technikai szintjének bemutatásához csak a csőkamrás és a sűrítőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezések fejlődését és találmányunkhoz való kapcsolódását ismertetjük először röviden, majd az 1—3. ábrák alapjául részletesebben. A csőkamrás adagoló alapgondolatát E. H. Reichl és S. A. Jones fogalmazták meg 1952-ben bejelentett 2 485 208 sz. USA és 928 153 sz. NSZK szabadalmukban. Ennek a berendezésnek keverékgyűjtő tartálya, folyadéktároló medencéje és legalább egy adagolókamrája van. Az adagolókamra csatlakozóvezetékeken és az ezekbe beépített zárószerveken keresztül a keverékgyűjtő tartályhoz csatlakozó töltőzagyszivattyúval, a folyadéktároló medencéhez csatlakozó ürítő-szállító folyadékszivattyúval, ill. közvetlenül a folyadéktároló medencével, továbbá egy keverékszállító csővezetékkel van összeköttetésben. Egy kétkamrás berendezés biztosítja az ürítő-szállító folyadékáramlás folyamatosságát, egy háromkamrás pedig emellett a töltőáramlás folyamatosságát is. Ennél a megoldásnál a csőkamráknak csak „adagolási funkciója” van, amit a csatlakozóvezetékbe beépített zárószervek megfelelő sorrendben történő működtetésével valósítanak meg. A Reichl—Jones-féle csőkamrás adagolóberendezést fejleszti tovább a 160 526 sz. magyar szabadalom, amely szerint az adagolókamrák a csatlakozóvezetékbe épített zárószerveket megkerülő kisebb átmérőjű vezetékeken és az ezekbe beépített kisebb méretű zárószerveken át is össze vannak kötve az ürítő-szállító folyadékszivattyúval, ill. a kifolyóvezetékkel. A berendezés használata során a csőkamrák váltásakor a nyomáskülönbségeket először a kisebb méretű zárószerveken át kiegyenlítik, és csak ezután működtetik a csatlakozóvezetékekbe épített zárószerveket. Ez a megoldás megszünteti a nyomáskülönbségből származó káros erőhatásokat, de az „adagolási funkciót” nem változtatja meg. Az adagolókamrák funkcióját változtatja meg a 176 878 sz. magyar szabadalomban megfogalmazott és rövidített kifejezéssel megnevezve „sűrítőkamrás eljárás”. Az eljárás lényege, hogy az adagolókamráknak a korábbi csak „adagolási funkcióját” kibővítette e;gy ún. „sűrítési funkcióval” és a két funkció — az adagolás és a sűrítés — egyidőben, egyazon térben, legalább egy részén szűrőfelülettel kiképzett adagolótérben valósul meg és a sűrítést, azaz a keverék folyadékmennyiségének csökkentését, a berendezéshez tartozó töltőzagyszivattyú, ill. ürítő-szállító folyadékszivattyú nyomása végzi el. Az adagolótértől a szűrőfelülettel elválasztott, a szűrletet befogadó folyadéktér zárószervekkel ellátott kis átmérőjű vezetékeken át az ürítő-szállító folyadékszivattyúval, ill. a folyadéktároló medencével van összekötve. A kis átmérőjű vezetékekbe épített zárószervek biztosítják a nyomáskiegyenlítést is. A sűrítőkamrás eljárásokhoz eddig két hidraulikus szállítóberendezés lartozik, amelyeket rövidített kifejezéssel vizs agártöltésű sűrítőkamrás adagolónak (176 878 sz. magyar szabadalom) és zagyszivattyús töltésű sűrítőkamrás adagolónak (AA—894 sz. magyar szabadalmi bejelentés) nevezhetünk. Közös jellemzőjük az azonos eljárás foganatosítására az adagolókamrák kettéosztó ttsága adagolótérre és folyadéktérre, különbözőségük az adagolótér töltésének és a szűrőfelületre rakódott anyag tisztításának, ill. a töltő és ürítő-szállító nyomáskülönbség kiegyenlítésének megoldásában van. Ez a fejlesztés megtartva a Reichl—Jonesrendszer bizonyos szerkezeti elemeit, új funkc iója, a „sűrítési funkció” biztosításához tartozó szerkezeti elemekkel gazdagította a csőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezést. S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2