192441. lajstromszámú szabadalom • Lopásjelző berendezés, különösen kiállítási értékek védelmére
1 192.441 2 A találmány tárgya lopásjelző berendezés, különösen kiállítási értékek védelmére, amelynek adóegysége a védett érték elmozdítása esetén rádófrekvenciás kódolt jelet bocsát ki, azt egy max, 100 méterre levő központi riasztóegység érzékeli, és a kód felismerése esetén egyrészt riasztójelzést ad, másrészt pedig az elmozdított és rejve elvitt értéket követhetővé, behatárolhatóvá teszi. Művészi értékek és egyéb kiállítási tárgyak lopás elleni védelmére számos technikai megoldást dolgoztak ki. Ismeretes, hogy a védendő tárgyhoz rögzített elektromos kapcsolót villamos vezetékeken át hangjelző egységgel kötik össze, és a tárgy elmozdítására bekövetkező riasztó jelzés az őrszemélyzet figyelmét felkelti. Noha ez a klasszikus technikai megoldás az értékek számára kielégítő védelmet biztosít, alkalmazása jelentős hátrányokkal is jár. Ezek közül a legjelentősebb, hogy az érzékelők és jelzőegységek közötti villamos vezetékeket vagy falakon belül kell elhelyezni, vagy pedig, - falon kívül vezetve azokat esztétikai szempontból nem kielégítőek. Az előbbi eset akkor jelent komolyabb hátrányt, ha a kiállítási tárgyak régi, védett műemléképületben vannak, amelynek falait, vakolatát és díszítéseit jóvátehetetlenül rongálhatná a huzalok beépítése. Ismeretesek részben elektromos vezetékek nélkül üzemelő lopásjelző berendezések is, mint pl. az infrasugárzás, vagy radarsugárzás kibocsátásával és érzékelésével működő berendezések, de ezek egyrészt csak a sugártérben teszik feleslegessé a huzalok beépítését, - a sugárforrások energiaellátásához változatlanul szükség van huzalokra, - másrészt pedig - amint azt a jelenlétük ellenére elkövetett műkincsrablások nagy száma bizonyítja állandó jellegű üzemelésük és fogyasztásuk ellenére sem nyújtanak teljes biztonságot, meri a sugárnyaláb megkerülhető, a védett tárgy riasztás kiváltása nélkül elérhető, és a működési elvüket ismerők alssú mozgással haladva biztonsággal követhetik el a rablást. Napjainkban műtárgyak védelmére azokhoz rögzített olyan huzalozás nélküli riasztóberendezéseket is használnak, amelyek a védett tárggyal együtt történő elmozdítás esetén kevés robbanótöltet gyújtását eredményezik, és a robbanásszerű hang a lopási kísérletet jelzi. Ilyen biztonsági berendezéseket gyárt és forgalmaz a/, ausztriai Dietrich GmbH (Bécs) cég is. Ennek a megoldásnak az alábbi főbb hátrányai vannak: a) A tárgy kisebb, pl. huzat hatására bekövetkező elmozdulása esetében is bekövetkezik a robbanás, és a sok védett tárgy között nem látható, hogy melyiknek a töltete használódott el, és melyik vált így védtelenné. b) Az elexponált töltet keresése és ellenőrzése közben óhatatlanul bekövetkezik az esetleg ép, ellenőrzött töltet exponálása is. c) A helyiségek takarítása, a tárgyak törlése és portalanítása is gyakran a töltetek gyújtását eredményezi. d) A robbanásszerű hang tenyerek összecsapásával, tapssal is kelthető, anú téves riasztást eredményez. e) Bármilyen kis méretű is a robbanó töltet, nem elhanyagolható az a tűzveszély, amit a robbanás vált ki. A találmányunk szerinti megoldáshoz legközelebb álló lopásjelző detektálási módszernek tekinthető a 4,337,462 lsz. USA szabadalmi leírással ismertetett rendszer, amellyel illetéktelen személy mozgása vagy egy védett objektum elmozdítása kódjelek rövidhullámú átvitelével egy monitor állomáson jelezhető, az eltulajdonsított objektum azonosítható és követhető, A rendszer védett objektumban elhelyezett vagy ahhoz rögzített x, y és z irányú elmozdulásérzékelőkkel, valamint rezgésérzékelővel van ellátva, amelyek A/D konvertereken át számítógéphez csatlakoznak, és a számítógép adott program alapján kódgenerátort vezérel. A kódgenerátor jeleit rádióadó antennája sugározza egy központi egység felé. A központi egység rádióvevője dekódoló egységen át ugyancsak egy számítógépre csatlakozik, amely számítógép riasztóegységet, monitort vagy beszédszintetizátort működtet. A rendszer nagy méreteinél, bonyolultságánál és számítógépes áramköri kialakításánál fogva csak nagy objektumok - pl. zongora - védelmére használható. Kisebb méretű értékek, pl. kiállítások képeinek és műtárgyainak érzékelői általában csak az ismert hátrányokkal, vezetékeken át csatlakoztathatók a számítógéphez. A találmánnyal az a célunk, hogy a felsorolt hiányosságokat kiküszöböljük. Olyan lopásjelző berendezást kívánunk létrehozni, amellyel az érzékelő jelforrások és a jlezőegységek között villamos vezetékek beépítése nélkül tartható kapcsolat, a jelforrások vészhelyzet nélküli nyugalmi állapotban nem fogyasztanak áramot, a takarítással járó esetleges téves riasztást indító műtárgy a jelforrás kódja alapján felismerhető, a riasztójelzés megszüntethető és az érzékelő bármely alakatrész cseréje nélkül újra "élesre” állítható, a jelforrás titkos jele csak speciális műszerekkel utánozható és a jelforrás tűzveszélyt nem okoz. A találmány alapja az a felismerés, hogy az érzékelők lopási kísérlet jelző riasztó jele villamos vezetékek nélkül juttatható el egy riasztó központba, ha az érzékelőket kis fogyasztású, kb 100 méter hallótávolságú, impulzusokat kibocsátó rádióadóra kapcsoljuk, a riasztó központban pedig az impulzusokat felismerő rádióvevőt helyezünk el. Felismerésünk alapján a célul kitűzött előnyöket olyan lopásjelző berendezéssel érjük el, amelynek a védett érték elmozdulását érzékelő kapcsolóján át feszültségforrásra csatlakozó legalább egy kódgenerátora és rádióadója, valamint dekódoló egységgel és rádióvevővel ellátott központi riasztóegysége van. A kódgenerátor a rádióadó modulátorára csatlakozó, szabályozható impulzussorozat adó impulzusgenerátorból, a dekódoló egység pedig a rádióvevő hangszórójára csatlakozó sávszűrőből, a sávszűrő kimenetére komparátoron át kapcsolt jelazonosító egységből, valamint a jelazonosító egység kimenetére kapcsolt és az azonosított jeleket riasztó jelforrás(ok)hoz továbbító interface egységből áll. Hogy az impulzusgenerátor frekvenciája az időben ne változzák, célszerű azt olyan feszültségstabilizátorra kapcsolni, amely korlátozó ellenállásból, valamint azzal sorbakapcsolt germániumdiódából és szilíciumdiódából áll. Ez a feszültségstabilizátor a terheléstől függetlenül kb. 1 V feszültséget állít elő a feszültségforrásból, amely előnyösen 1,5 V-os gombakkumulátor lehet. A központi riasztóegység sávszűrője legszelektívebben és legegyszerűbben úgy alakítható ki, hogy két aktív szűrőt önmagában ismert módon sorba kapcsolunk. Hogy a jelazonosító egység csak a riasztó jelsorozat hatására indítson riasztó hang- és/vagy fényjelzést, célszerű abban egy iponostabil multivibrátort 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
