192407. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antidiabetikus perorális gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 Hél cukorbeteg - akik közül kettő kizárólag diétával volt beállítva^ kettő Euglucon N(R)-naI, illetve Semi-Euglucon brR)-nal (Glibenclamid tartalmú készítmények), és három pedig Gliquidon tartalmú találmány szerinti gyógyszerkészítménnyel ) inzulinkiválasztására gyakorolt hatás vizsgálata azt mutatta, hogy az új, találmány szerinti készítmények felülmúlják a mindenkori standard gyógykezelést (9. táblázat), amit cserélve is megvizsgáltunk. Az alap inzulinkiválasztásra vonatkoztatva az új készítmény kivehetően erősebben stimulálja az inzulinkitermelés korai (0- 40 perc) fázisát, mint a megfelelő standard gyógykezelés. Majd az ezutáni időszakban (40-300 perc) trend mutatkozik az inzulinszint csökkentésére. Ez azt mutatja, hogy a kezelés céljának értelmében korai inzulinkiválasztás serkentése nem csak az egészséges anyagcseréjű személyeknél, hanem 2. típusú csoportján is elérhető, 8. Táblázat Hét 2. típusú cukorbeteg piazmainzulin görbéje alatti részterületek standard reggeli közben. Középérték ± SEM (alapterület százaléka). 0—40 perc 40—300 perc Standard gyógykezelés 190 ± 14 424 ± 53 találtmány szerinti 318 ±43 378 ± 53 gyógyszerkészítmény Az eddigiek azt mutatják, hogy a következő orvosi célkitűzések: a) a táplálékfelvétel utáni nem pszichológiás eredetű vércukorszint emelkedés elkerülése b) a táplálékfelvétel után néhány óra múlva fellépő masszív vércukorszint csökkenés elkerülése c) a táplálékfelvétel alatti korai, rövid ideig tartó inzulinkiválasztódás a találmány szerinti Gliquidon tartalmú gyógyszerkészítményekkel elérhetők. A 8. ábra (Gliquidon plazmaszintje, dózis 30 mg) a Gliquidon plazmaszintjének lefutását mutatja két különböző olyan készítmény beadása után, amelyek bázikus segédanyaga az L-lizin. Megmutatkozik, hogy a 23b. példával analóg készítmény szedése csak relatív alacsony plazmaszintet eredményez, míg a 23a. példa szerinti gyógyszerkészítmények szedése kiváló eredményeket hoz. Ez azt bizonyítja, hogy a hatóanyagnak kielégítő, in vivo körülmények közötti felszabadulásához a bázikus segédanyagnak jelentős feleslege szükséges, azaz a pozitív hatást nem lehet csak sóképzésre visszavezetni. A 9. ábra (vércukor értékek egészséges, étien személyeknél azt mutatja, hogy a cukorbetegek optimális gyógyszerkészítményével szemben támasztott, a bevezetőben említett követelmények különböző — 23c,, 24b., 25. példák szerinti — gyógyszerkészítményekkel elérhetők. Mindenegyes esetben azonban a segédanyagok mennyiségét individuálisan optimálni kell. Továbbá vizsgáltuk, hogy a Glibenclamid hatóanyaggal — aminek az Euglucon N kereskedelmi készítmény formájában nincs ideális vércukorszint profilja — gyorsabban ható gyógyszerkészítmények előállíthatok-e. Ehhez nyolc, illetve hat egészséges személyen a kereskedelmi és a 36. példával analóg módon előállított készítményt hasonlítottuk öss2e. A 10. ábra (vércukor értékek egy egészséges, étien személynél) olyan kísérleti személy vércukorszint lefutását mutatja, aki különböző napokon mindkét gyógyszerkészítményt szedte. Megmutatkozik, hogy Glibenclamid-dal is elérhető a gyorsabb hatáskezdet is a rövidebb hatástartam. A következőkben az alkalmazott meghatározási módszereket ismertetjük: Vérglükóz meghatározása A vércukrot vénás teljesvérből határoztuk meg. 50 ß vért 500 ß 0,32 M perklórsawal fehéijementesítettünk. Centrifugálás után a glükóz mennyiségét a 'blyadék tisztájából hexokináz-módszerrel, szubsztiátautomatán határozuk meg. Plazmainzulin meghatározása Az inzulint vénás plazmából, rádióim munológiásan, az aktívszén módszer segítségével határoztuk meg. 600 /rí teljes vérhez 50 ß Trasylol-EDTA-Heparin elegyet (5 ampulla Trasylol/Bayer, 1,2 g EDTA, 150 mg heparin, 75 ml fiziológiás konyhasóoldat) adtunk, centrifugáltuk, és a folyadék tisztájából ímmunoreaktív inzulint mértünk. 100 jul plazmát 125 1-sertésinzulinnal (Novo) oldtunk, Soerensen-féle foszfát pufferben, és 250 ß anti-sertésinzulin-ten^erimalac szérum M 8309-cel (novo) 23 óra hosszat 4 C-on inkubáltulC Ezután aktívszén (Norit/Serva) és Dextrán T 70 (Pharmica) segítségével a szabad inzulint a kötöttől elválasztottuk, szűrtük, és gammaszámlálóban mértük. Plazmaszint meghatározása A plazmaszintet nagynyomású folyadékkromatogláfia (HPLC) segítségével határozuk meg. A mérést félautomatikus oszlopváltós HPLC-készüléken végeztük el (a készüléket lásd Journal of Chromatography 222, 13-22 /1981/). A meghatározáshoz külső standard-et használtunk. Az analitikai oszlopban 5 fxos ellenfázisú töltetet (Hypersil ODS^Rh, az előoszlopban pedig 37—50 /s-os Corasil C 18(R' töltetet használtunk. Mobil fázisként metanol/víz/piperidin = 600 : 500 : 1 elegyet használtunk. A meghatározás fluorometriásan történt (gerjesztés hullámhossza: 318 mm, emissziós hullámhossz: 412 mm). Humán vizsgálatok A vérvétel tartós katéteren át történt, egyszeri heparinos fecskendezéssel. 15 perces előperiódus után, amelynél a vércukorszint, illetve az inzulinszint lefutását gyógyszerhatás nélkül vizsgáltuk, a páciens a galenikus készítményt a mindig feljegyzett dózisú granulátum, illetve tabletta formájában 70 ml vízzel vette be. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás hatóanyagként 1 -ciklohexil-3-[ f p-[2- (3,4-dihidro-7-metoxi-4,4-dimetil-l ,3-dioxo -2(1 H)-2(H)-izokinolil)-etil]-fenilfezuIfinol]-karbamid, 4-T [1- -(2-piperidino-fenil)-l -butilj-amino-karbonil-metil j - -benzoesav, 4-[N-(alfa-fenil-2-piperidino-benzil)-amino-karbonil-metil]-benzoesav, 4-[2-(5-klór-2-oktametilénimino-benzoil-amino)-etil]-benzoesav vagy 5-klór-N-[2- 4-[T [(ciklohexil-amino)-karbonilj-amino} --szulfomlj-fenil} -etil]-2-metoxi-benzamid perorálisan beadható gyógyszerkészítmények előállítására, a z -192.407 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11
