192403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz vágott állat, főleg sertés hús víztartóképességének meghatározására
1 függesztve a hús és az ezután mért súlyveszteség ad pontos utalást arra, hogy a húsnak a víztartó képessége milyen mértékű. Ez a vizsgálati módszer sem iktatható be a vágóhídi feldolgozási folyamatba. Az ilyen módszer legfeljebb szúrópróba szerűen kiemelt egyedek esetében alkalmazható, de minden egyes állattal nem hajtható végre. A legmegnyugtatóbb vizsgálat az lenne, ha mindegyik állatból mintát vennének, a mintákat laboratóriumba szállítanák és ott egzakt módon meghatároznák a hús víztartó képességét. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vizsgálati módszer nem hajtható végre a nagytömegű sertésfeldolgozás esetében. Egyrészt lehetetlen volna nagymennyiségű mintát folyamatosan vizsgálni és értékelni, másrészt oly mértékben kellene megcsonkítani a tóvábbfeldolgozásra kerülő húsokat, ami önmagában is jelentős kárt jelentene. Az utóbb tárgyalt hátrányok miatt nem tudnak elterjedni az olyan megoldások, mint amilyen pl. a 2 120 391 számú UK PS-ből megismerhető. Ennél a megoldásnál mintát vesznek a vizsgálandó anyagokból, ezt egy készülékhez elektromágneses tér hatásának teszik ki, és így állapítanak meg a minta összetételére utaló paramétereket. A találmány szerinti eljárás és eszköz az ismert hasonló célú megoldások hiányosságait, hibáit maradéktalanul kiküszöböli. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy egyszerű eszközökkel, vágóhídi technológiába jól beilleszthető módon legyen végrehajtható a hús vizsgálata, anélkül, hogy a húst nagyobb mértékben roncsolni kellene, továbbá ami közvetlen értékelést tesz lehetővé a hús víztartó képességére vonatkozóan. A találmány szerinti eljárás alapját az a felismerés képezi, hogy a hús víztartó képessége közvetlenül öszszefüggésben áll a hús villamos ellenállásával. További felismerés volt, hogy közvetlen összefüggés van a hús víztartó képessége és a hús dielektromos állandója között is. A találmány szempontjából természetes, hogy a hús villamos ellenállása és a hús víztartó képessége közötti összefüggés fennáll a hús villamos vezetőképessége és a hús víztartó képessége között is, minthogy a villamos ellenállásnak reciprokát jelenti a villamos vezetőképesség. A találmány szerinti eljárás esetében tehát elegendő, ha a vizsgált hús villamos ellnáliását, illetve vezetőképességét, vagy dielektromos állandóját mérjük, és ennek a mért értéknek a nagyságától függően minősítjük a húst továbbfeldolgozásra alkalmasnak, illetve továbbfeldolgozásra alkalmatlannak, a víztartó képesség szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a villamos ellenállás konkrét értéke függ attól, hogy a villamos ellenállás meghatározásához alkalmazott érzékelők a húsban milyen távolságban vannak egymástól, továbbá a hús hőmérsékletétől és még néhány változó, illetve üzemi körülmények mellett állandónak tekinthető tényezőtől. Egy meghatározott, és a mérések során mindig állandónak tartott érzékelő-távolságot figyelembe véve előre meghatározható az a villamos ellenállás-érték, ami a hús minősítéséhez választó vonalat jelentő határérték. A találmány szerinti ejárás foganatosításához önmagában ismert mérőműszert lehet alkalmazni, akár a villamos ellenállás mérésén, akár a villamos vezetőképesség mérésén, vagy a dielektromos állandó mérésén alapul a hús víztartó képességének meghatározása. 2 Találmány tárgyát képezi az eljárás foganatosításához használható eszköz is. Lényeges ugyanis, hogy milyen eszközt alkalmazunk arra, hogy a vizsgált húsba bejuthassuk a villamos szempontból vett érzékelőt. Kísérletek során azt állapítottuk meg, hogy az olyan szúró-metsző eszköz a legalkalmasabb, amely késhez hasoiúó pengével rendelkezik. Ez a penge fémből készíthető és egyrészt maga is szóbajöhet villamos érzékelőként. Ki lehet képezni ezt az eszközt úgy is, hogy csak hordozza az érzékelőt, de önmaga nincs bekapcsolva abban a villamos körbe, amelyhez a mérőműszer van csatlakoztatva, továbbá kialakítható úgy is az említett eszköz, hogy hordozza is az érzékelőt, és önmaga is érzékelőként szerepel. A javasolt eszköz osztatlan, egyetlen, lapos pengét alkot. Ennek az az előnye, hogy a tér egymásra merőleges három irányból az egyik irányba eső kiterjedése a másik két irányban értelmezett kiterjedésekhez képest elenyésző, és ezért a vizsgált húst kismértékben roncsolja. A találmány szerinti eljárás és eszköz alkalmazása mellett egy mérés elvégzéséhez elegendő egyszer beszúrni a húsba, ezáltal is kiküszöbölt a hús roncsolása. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a húsba érzékelőket juttatunk, majd az érzékelőhöz kapcsolt, önmagában Ismert műszerrel mérjük a hús villamos ellenállását, illetve villamos vezetőképességét, vagy dielektromos állandóját, majd a mérési eredmény alapján minősítjük víztartóképesség szempontjából a húst. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módját képezi az a megoldás, amelynél az érzékelőket egyszeri beszúrással juttatjuk a húsba. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló eszköz lényege pedig, hogy szúró-metsző 3 pengéhez kapcsolt legalább egy 4 érzékelője van, amely ismert mérőkészülék 1 oszcillátorához, 2 választófokozatához, 5 erősítőjéhez villamosán van kapcsolva. Bár a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló mérőműszer önmagában ismert lehet, a csatolt vázlaton blokksémával ismertetünk egy példaként! megoldást. A vázlaton feltüntetett mérőkészülék 1 oszcillátora a 2 váiasztófokozathoz van kapcsolva, amely a szúró-metsző 3 eszközhöz, illetve az azzal kapcsolatban alkalmazott egyik érzékelőhöz van villamosán kapcsolva, míg a 3 eszközön lévő 4 érzékelő az 5 erősítőhöz van kötve. Az 5 erősitő kimenetén megjelenő jelet a 6 egyenirányítóval egyenirányítjuk és ennek kimenetét - különféle változatok szerinti — vagy a 7 analóg kijelzővel jelezzük, vagy a 8 digitál-analóg átalakítás után a 9 digitális kijelzőre visszük, vagy a harmadik változat szerint a 10 figyelő szervet követően a 11 fotokijelzővel tesszük láthatóvá. A készülékhez tartozik még a 12 tápegység. A vizsgálat lefolytatásához szükséges szúró-metsző eszköz tehát egy lapos késszerű penge formájában alakítható ki, amely például az egymással átellenes oldallapjain hordozhat egy-egy érzékelőt, mely esetben maga az eszköz pengéje nem vesz részt a villamos vezetésben. Kialakítható úgy is ez a szúró-metsző eszköz, hogy rajta csak egyeűen érzékelő van, és a másik érzékelő szerepét maga az eszköz pengéje, vagy legalábbis a pengének egy szakasza látja el. A találmány szerinti eljárás és eszköz használata nem időigényes, kezelése nem követel különleges szakképzettséget. A helyszíni alkalmazás lényegében abból áll, hogy a már említett szúró-metsző eszközt a vizsgált húsba bele kell nyomni és a kézben tartható 192.403 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
