192392. lajstromszámú szabadalom • Átlagolási eljárás kiváltott válaszjelek méréséhez és kapcsolási berendezés az eljárás foganatosítására

1 2 192.392 kör tervezése. A megoldandó feladat olyan áramkör megalkotása, amely periodikus zavarjelek kiküszöbö­lésére átlagoló eljárást alkalmaz, valamint a'segítségé­vel kialakított mérőberendezés nem zavarja és nem torzítja a vizsgálati alany kiváltott UQW válaszjeleinek Jelalakját, továbbá a periodikus U7j, zavarjeleket je­lentékenyen kiszűri az átlagolt kiváltott UqT, válasz­jelből, nevezetesen az átlagolás! művelet N lépésszá­mával arányosan, vagyis a csökkenés mértéke legalább N-szeres. Az ál tagolt U7c jelkészlet az átlagolás végén a következő kifejezéssettrható le: 1 U ZS = ■U. N (ji=l — 1 N N IN IN 2 uOW 2 uZp "ír? ' 2 USZW QW + -- UZp \ /ír? USZW N n=l 1 ^ -n=l :U, 0W> ahol n = 1,2,3,...N, ahol N értékel legalább néhány száz. A fentebb említett esetben, ha az átlagolás N = 256 lépésszámnak négyzetgyöke tizenhat, a belső UoTM zaj és a periodikus U7 zavarjel maximális amplitú­dója 64 juV, a tizenhafszoros csökkentés az átlagolás során csupán az átlagolt Uc^ belső zajra vonatko­zóan teljesül. Ennek eredményeként maximális átla­gos amlitúdói nem haladják meg a 4 pV értéket. Ezzel szemben az átlagolt periodikus Ü^T zavarjelek csök­kentésének mértéke legalább 256-szoros és ennek e­­redményeképpen az átlagolt jelkészleten belül ez az összetevő nem haladja meg a 0,25 jiV amplitúdót. Ideális esetben, ha a periodikus IU zavarjelek és az individuális kiváltott Unw válaszjelek nincsenek szinkronban, valamint az F lépésszám végtelenhez kö­zelít; akkor a csökkenés mértéke is végtelenhez köze­lít és az átlagolt periodikus zavarjelnek mint összetevőnek az értéke nullához közelít. A fentebb vázolt cél eléréséhez a találmány szerint olyan átlagolás! eljárást fejlesztettünk ki, amelynek révén az átlagolás eredményeként az <5 jelkészlet­ből a periodikus zavarjeleket nagyobb mértékben, vagyis az átlagolási művelet N lépésszámával arányo­san kiszűrjük, nagyságukat legalább N-ed részére csök­kentjük és így a kiváltott válaszjelet jobban mérhető­vé tesszük. A találmány szerint állandó dezinkronizá­­ciót hozunk létre az 1/T frekvenciájú külső stimulu­­sok és az 1/t frekvenciájú periodikus zavarjel között olymódon, hogy a külső stímulusok T periódusát a periodikus zavarjel t periódusának páratlan, K-szoro­­sára választjuk a következő kifejezés szerint: T = = 1/2 t K, ahol K természetes, páratlan egész szám. Az 1/T frekvenciájú külső stímulusok és az 1/t frek­venciájú periodikus zavarjel közötti állandó deszink­­ronízáció azon a = 180° szögű fázistolás révén jön lét­re, amely egy úttal a periodikus zavarjel egy félperiódu­sával azonos értékű időeltolásnak felel meg, amellyel szabályozzuk a külső stímulusok két egymást követő periódusának kezdetét avagy az átlagolási művelet két egymást követő lépésének kezdetét a periodikus za­­verjel fázisához viszonyítva. Ez a két kezdőfázis egy­mástól a fázistolás értékével különbözik. Az indító­­impulzusok T periódusa például hálózati eredetű 1 /t frekvenciájú periodikus zavarjel félperiódusának ösz­­szegezéséből származik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A találmány szerinti kapcsolási elrendezésben az összegezést a környezet félperiódusait érzékelő szám­láló áramkör végzi. A környezet általában táphálóza­tot tartalmaz, amelyhez a mérőberendezés kábellel csatlakozik. A példaként! periodikus zavarjelek szinu­szos jellegűek és az érzékelő áramkör transzformáto­rába kerülnek. Az értékelő áramkörben a jel feszült­ségét lecsökkentö transzformátor van/ továbbá ana­lóg szűrővel is el van látva, amely csökkenti a periodi­kus zavarjelre szuperponált és az érzékelő áramkörön át a többi áramkörre jutó, szórványos tranziens zavar­jelek hatását. Az érzékelő áramkör csökkentés és szű­rés után a periodikus zavarjelet egyenirányító kapcso­lással félperiódusokat érzékelő áramkörre bocsátja amely a számláló áramkört látja el a szinuszos jel egy­mást követő félperiódusait jelző impulzusokkal. A szinuszos jel felel meg a vizsgálati alanyban a perio­dikus zavarjelekforrásként táphálózatot tartalmazó környezet által indukált zavarjelnek. A számláló á­­ramkört a T periódust programozó áramkör előírt periódusértékre programozza. A T periódus értéke közel azonos a T7 periódus értékével, mivel a progra­mozó áramkör olyan páratlan K számú páratlan szá­mot határoz meg, amely a legjobban közelíti meg a K = T7 x 2/t értéket. A számláló áramkörbejuttatott és ott tárolt K számnak az az eredménye, hogy a számláló áramkör minden K számú félperiódus le­­számlálása után impuzusokat továbbít az indító áram,­­körbe, amelyek frekvenciája 1/T = 2/Kt. A találmányi célkitűzés elérésének fentebb ismer­tetett módja a következő előnyökkel jár. Minden egy­mást követő, T időközönként megjelenő külső sti­mulus azt okozza, hogy az átlagolási művelet minden egyes lépése a periodikus zavarjel félperiódusának megfelelő időeltolással késik, ez pedig azt jelenti, hogy az U7r jelkészletben foglalt, fentebb említett periodikus zavarjelek is saját periódusidejük fe­lével késnek 'minden egyes individuális kiváltott Uq», válaszjelhez viszonyítva, amely válaszjel úgy­szintén az U^s jelkészletben van. A T periódus felé­nek fentebb említett időeltolása állandó deszinkroni­­zációt hoz létre a periodikus zavarjelek és a külső stímulusok között és egyúttal a periodikus zavarjelek és a kiváltott individuális Uq^ válaszjelek között, ezért az átlagolási művelet során a zavarjelek hatáso­san lecsökkennek, mégpedig legalább az átlagolási művelet N lépésszámával arányosan. A találmány szerinti kiváltott válaszjelek mérésé­hez, kiértékeléséhez való átlagolási eljárás, valamint az eljárás foganatosítására és kiváltott válaszjeleket mérő berendezéshez való találmány szerinti áramkör nem támaszt szigorú feltételeket a külső stimulusok 1/T frekvenciájára nézve a számláló áramkörnek a kiváltott válaszjeleket mérő berendezésben való al­kalmazása miatt. A mérőberendezés széles körben alkalmazható, különösen a külső stimulusok néhány másodpercnyi T periódusú tartományában, mivel a találmány szerinti eljárás a periodikus zavarjelek 1/t frekvenciájának toleranciája nem befolyásolja külö­nösen hálózati eredetű zavarjelek esetében. A zavar­jelek kiszűrése hatékonyabb abban az esetben, ha az átlagolási művelet N lépésszáma páros szám. A találmány szerinti átlagolási eljárás és kapcsolási elrendezés periodikus zavarjelek kiszűrésére való al­kalmazásának különösen olyan elektrofiziológiai vizs­gálatok végzésénél van jelentősége, amikor valamely 3

Next

/
Thumbnails
Contents