192384. lajstromszámú szabadalom • Szemenkénti vetőmagadagoló szerkezet
1 192.384 2 A találmány tárgya szemenkénti vetőmagadagoló szerkezet, amely egy rögzített házból és egy benne forgó cellás kerékből áll, mely utóbbinak kerülete mentén elosztva egy cellapályán kör keresztmetszetű, sugárirányú áteresztő nyílásokként kiképezett cellái vannak, amelyek a cellás kerék külső palástfelületén egy magkiejtő nyílás tartományától eltekintve a rögzített ház által vannak lefedve és amely szerkezet a házon belül egy a oellapályáta magbeeresztő tartomány fölötti részen lefedő és a vetőmagvaknak a cellákból a cellás kerékbe való visszaesését megakadályozó burkolófelülete van, és amely szerkezetnél az egyes celláknak egy-egy, a forgásirányba mutató, egyenesvonalú magbefogó kezdeményük van. Ilyen szemenkénti vetőmagadagoló szerkezetet ismertet például a 33 11 994 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat. A cellás kerék magbeeresztő tartományában minden egyes ezen áthaladó cellába egy-egy vetőmagnak kell jutnia. Ezen feltöltési folyamat megkönnyítésére az ismert szemenkénti vetőmagadagoló szerkezetek a forgásirányba mutató magbefogó kezdeményekkel vannak ellátva. Ezek érintőlegesen vezetnek a cellás kerék palástfelületébe, aljuk pedig a cellás kerék tengelyirányában ívesen hajlított módon van kiképezve és az adott cellától távolabb eső végükön hegyben végződnek. A magbefogó kezdemények ilymódon szélességüket tekintve a cellák felé táguló, az egyes vetőmagvakat a cellák közepe felé terelő csónakszerű alakzatot képeznek. A magbefogó kezdemények és a cellák kialakításánál ügyelni kell arra, hogy lehetőség szerint mindig csak egyetlen vetőmag juthasson az egyes cellákba. Ha egy további vetőmag jutna egy már elfoglalt cellába, akkor ezt a belső burkolófelület elhaladása előtt le kell sordomi onnan. Főként olyan esetekben, amikor ezt a lesodrást a burkolófelület bemeneti élének ráfuvatása végzi, nagyobb forgási sebességeknél magtörés következhet be. A lesodrás megkönnyítésére az 1 904 282 sz. NSZK-beli használati minta alapján ismert olyan megoldás, ahol az említett magbefogó kezdeményeknek megfelelő alakú kezdemények a forgásiránnyá ellentétesen vannak elrendezve vagy ezek a kezdemények teljesen el is maradnak. Ha egy ilyen verőmag elosztó szerkezetnél a cellák kettős feltöltésére kerülne sor, akkor a cellából a belső oldalon kiváló második vetőmag a hátrafelé mutató kezdemény miatt viszonylag könnyen lesodorható, ezáltal csökken a magtörés veszélye. Ennél a szemenkénti vetőmagadagoló szerkezetnél azonban, főként nagy menetsebességek esetén, azzal kell számolni, hogy nem mindén cella töltődik fel, mivel hiányoznak a magbefogó kezdemények és fennáll annak a veszélye, hogy a vetőmagvak az ellenkező irányú kezdemények következtében a cellát máris elhagyják, mielőtt még elég mélyen juthattak volna a cellába. Ilyenkor azután hibahelyek keletkeznek a maglehelyezésnél, ami csökkenti a terméshozamot. A 28 02 926 sz. NSZK-beli közzétételi irat olyan szemenkénti vetőmagadagoló szerkezetet ismertet, amelynél a vetőmagvak károsodásának problémáját azáltal próbálják megoldani, hogy az egyes cellákat egy zárt burkológyűrűvel teljesen lefedik, és a cellák feltöltését oldalról, a cellás kerék belső palástfelületén kialakított, a cellák felé megtört vonalú réseken keresztül végzik. Ezek a rések nem fokozatosan a palástfelületbe behatoló magbefogó kezdeményekként vamiak kiképezve, hanem már a forgásirányba mutató végükön teljesen áttörik a palástfelülete. Ezáltal a résekben mindig több vetőmag gyűlik össze egymás mögött. A ki nem töltött cellák problémája az ilyen szemenkénti vetőmagadagoló szerkezetnél nem azáltal keletkezik, hogy nem jutnak vetőmagvak a résekben, hanem azáltal, hogy ezek a magvak a résekbe beszorolhatnak, így azután nem tudnak a vetőmagvak a résekből a cellákba jutni. Az ilyen beszorulás ahhoz vezet, hogy az érintett rés a feltöltési funkcióját egyáltalában nem tudja ellátni, míg', ezzel szemben a korábban említett szerkezeteknél mindig csak alkalmi hibahelyek keletkeztek egy-egy vetőmag "t,e nem fogása" miatt. A találmány által megoldandó feladat a bebevezetőben, említett típusú vetomagadagoló szerkezet olyan kialakítása, amely nagy lehelyezési sebességek mellet is lehetővé teszi valemennyi cella mindig csak egyetlen vetőmaggal történő megbízható feltöltését és amelynél nem jön létre magtörés. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy minden magbefogó kezdeménynek teljes hosszúságában a cellás kerék tengelyirányát tekintve egyenes alja van és tjiinden magbefogó kezdemény szintén teljes hosszában körülbelül olyan széles, mint a hengeres cellák. Azt, hogy fizikailag mi játszódik le a találmány szerint kialakított magbefogó kezdemények révén, nehéz a gyakorlatban követni. Számos kísérlet igazolta azonban, hogy a magbefogó kezdemények éppen ezen kialakítása révén sem számottevő magtörés, sem pedig üresen hagyott cellák miatti hibahely nem jön létre. Feltételezhető, hogy a magbefogó kezdemények teljes hosszúságban azonos szélességű kialakítása következtében az egyes vetőmagvak hamarabb jutnak a magbefogó kezdeményekbe, mint a hegyesen végződő kezdeményeknél és a magbefogó kezdemények mellett oldalt legördülő vetőmagvak oldalró 'bebillenhetnek" a magbefogó kezdeményekbe. Mivel a magbefogó kezdemények alja a cellás kerék tengelyirányában egyenes, a vetőmagvak nem koncentrálódnak a cellák közepére. Egy már elfoglalt cellánál egy további, a magbefogó kezdemény által bevezetett vetőmag nem fekszik rá szükségszerűen középen a már bennfekvő vetőmagra, hanem attól oldalt helyezkedik el. Ott azután könnyebben lesodorható, mint egy középen elhelyezkedő vetőmag, mert a magbefogó kezdemény nem két oldalról fogja közre és mert a bennlévő vetőmagon való átgördülésnél kevésbé magasra kell felemelkednie , A gyakorlat azt mutatta, hogy a vetőmagvak befogása és ezeknek a már elfoglalt cellákból való kisodrása különösen jól végrehajtható akkor, ha a találmány egyik előnyös kialakítása szerint minden egyes magbefogó kezdeménynek merőlegesen a cellakerék belső palástfelülete felé irányuló, oldalsó határolófelületei vannak. Az egyes magbefogó kezdemények alja azonos mélységű ié lehet. A kívánt hatás azonban különösen akkor jut érvényre, ha a magbefogó kezdemények alja a cella felé egyre növekvő távolságra van a cellás kerek tengelyétől. A működés szempontjából a magbefogó kezdemények alakjának további optimalizálását lehet elérni azáltal, ha a magbefogó kezdemények alja a cellás ke-réki forgásirányában is egyenesen és érintőlegesen vezet a palástfelületbe a cella felé. Előnyös továbbá, ha az egyes cellák átmérője kisebb, mint a cellapálya szélessége. Ilymódon arra is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
