192323. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központi hőellátású fűtési rendszerek fogyasztók szerinti hőfogyasztásának központi,automatikus regisztrálására

1 193.123 2 A találmány tárgya Kapcsolási elrendezés központi hőel- Játású fűtési rendszerek fogyasztók szerinti hőfogyasztá­sának központi automatikus regisztrálására. A központilag, illetve távfűtött lakások fűtési célú hő­energiafogyasztásának mérésén alapuló elszámolására az egycsöves rendszereknél nem ismert egyszerű olcsó és megbízható megoldás. A fenti követelménynek eleget tevő megoldás legfőbb akadálya az, hogy a lakásokba a hőhordozó közeg — a fűtési melegvíz - nem egyetlen helyen lép be, hanem helységenként — fűtőtestenként — külön-külön fel, illet­ve leszálló vezetékeken. A hőenergiafogyasztás pontos méréséhez így lakásonként több, - minden fűtőtesthez külön hőfogyasztásmérő indikátor lenne szükséges, ami költség kihatása miatt célszerűtlen. Az ismert olcsó párologtatós indikátoroknak alkalma­zását egycsöves rendszereknél nem ajánlják. A DIN szab­vány ezeknek a párologtatós indikátoroknak elszámolás céljából való alkalmazását kimondottan tiltja. Ismere­tesek továbbá a hő hatására elszineződő anyagok, ame­lyeket a fűtőtestekre helyezve, az elszíneződés mértéké­ből az utolsó értékelés óta eltelt időszakban elért legma­gasabb hőmérsékletre lehet következtetni. Ez a követ­keztetés azonban még kevésbé képezheti elszámolás alapját, mint a fentebb említett elpárologtatós indikáto­rok, mert azokhoz hasonlóan ezek az indikátorok a fű­tőtestek felületi hőmérsékletével és nem az elfogyasztott hőmennyiséggel arányos jelet indikálnak. Mint ismeretes, a lakóházak összes fűtési hőenergia ellátását biztosító épületek hőközpontjaiba hiteles, hő­fogyasztási adatokat szolgáltató műszerek kötelező al­kalmazása egyre inkább elterjedt igény. Az ezek által mért hőfogyasztási adatok képezik a lakóépületek hő­energia fogyasztásának - ezen belül külön a fűtési célú hőenergia fogyasztásnak - elszámolását, amelyet főleg a lakások alapterületei vagy térfogatainak aránya szerint osztanak meg. Ez az értékelés azonban semmiképpen nem reális alap a költségek megosztására, mert az egyes fogyasztók által igényelt lakáshőmérsékletek, és így a területegységre, illetőleg a térfogatra eső hőenergia fo­gyasztások igen eltérőek lehetnek. Találmányunkkal célunk, hogy a teljes épület hofo­­gyasztásának a fogyasztók által ténylegesen elfogyasz­tott hőmennyiségén alapuló megosztására, azaz elszá­molhatóságára dolgozzunk ki javaslatot. A találmány szerinti megoldás az ismert és elterjed­­ten alkalmazott helyiséghőmérséklet szabályozó ter­mosztatikus radiátorszelep alkalmazása alapján reali­zálható. Ez a termosztatikus radiátorszelep a fűtési hő­energiát szállító hőhordozó közegből a szelep helyzeté­nek megfelelően beállított helyiség-hőmérséklet alapján felhasználandó hőmennyiséget enged a fűtőtestbe beára­molni, amely hőmennyiség mindig egyenesen arányos a helyiség fűtésére elfogyasztott hőenergia mennyiségével. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapszik, hogy egy adott időszakaszban az épület teljes hőenergia fogyasztásának az egyes fűtőtestek közötti megoszlása a termosztatikus radiátorszelepeik forgatható zárósapkái pozíciójának függvénye, így a zárósapkák szöghelyzetei a fogyasztás megosztásához és a költségek elszámolásához alkalmas adatokat szolgáltatnak egy-egy elszámolási időszakban. A fent említett találmányunk szerinti fűtési költség­­megosztási elv gyakorlati megvalósításához a kereskedel­mi forgalomban beszerezhető termosztatikus radiátor­­szelepeknek csak a hőfokszabályozó fejrésze igényel a találmány szerinti megoldás realizálásához megfelelő szerkezeti kiegészítést. A találmányunk egyik kiviteli változata szerint a termosztatikus radiátorszelep beállítására szolgáló for­gatható zárósapkával együtt, egy annak belsejébe szerelt villamos csúszóérintkező fordítható el, a hozzája rendelt érintkezők során csúszva, illetőleg azok felületeivel érint­kezve, Ezen csúszóérintkezőre feszültséget adva, az álló érintkezőhöz csatlakoztatott villamos vezetékek közül mindig az elforgatható zárókupak helyzetének megfelelő villamos vezeték/vezetékeken jelenik meg a csúszóérint­kezőre adott feszültség. Az álló és a mozgó érintkezők egy kódoló áramkörhöz csatlakoznak. Az álló érintkező­kön jelen lévő feszültségek megfelelő jel-kombinációt de­kódolva a termosztatikus radiátorszelep pozíciója a fűtő­testbe betáplált, — adott időszak alatt felhasználásra ke­ndő hőenergiamennyiség meghatározásához egyértelmű adatokat szolgáltat. A fogyasztók valamennyi term őszü­li kus radiátorszelepét a fenti villamos kapcsolással kiegé szítve, és ennek villamos vezetékeit egy közös eiektroni kus készülékhez - például a hőközpontban elhelyezett költségmegosztó elektronikához csatlakoztatva, a készü­lékbe az épület összes fűtési célú hőenergia fogyasztásé nak az egyes fűtőtestek közötti megoszlására vonatkozó adatok jutnak. A költségmegosztó elektronikus készüléknek egy to­vábbi bemenetéhez az épület fűtési célú összes hőener­giafogyasztását mérő hiteles hőfogyasztású műszer csat­lakozik. Ez a teljes épületre vonatkozólag mért hőmeny nyiséggel arányos villamos kimenő jelet szolgáltat. Az említett költségmegosztó készülék adott rövid időközönként - például percenként — meghatározza a teljes épületben az adott időszakban elfogyasztott hőmennyiséget, és ezt az adott időszak végén érzékelt radiátorszelep helyzeteknek megfelelően felosztja az egyes fűtött helyiségekre nézve. Az adott épületek fűtőtestjeinek hőenergia fogyasztását összegezve meg­határozható az egyes fogyasztóknak az adott elszámo­lási időszak alatti összesített hőenergia fogyasztása. Az egyes fogyasztók hőenergia fogyasztását az adott fogyasztónak megfelelő című adattárolóba írja be a költségmegosztó készülék, és az egyes időszakokban meghatározott fogyasztási értékeket folyamatosan ad­ja hozzá az addig meghatározott értékekhez, azaz a költségmegosztó készülék a fogyasztást időszerint integrálja. A fent vázolt műveletet a kívánt periódusonként megismételve a költségmegosztó készülék folyamato­san határozza meg a hőenergia fogyasztásnak az egyes fogyasztókra eső értékét. Az egyes termosztatikus radiátorszelepek beállítá­sát a fogyasztók a helyiség megkívánt hőfoka szerint végzik. A helyiség hőfokát azonban nemcsak az elfo­gyasztott hőmennyiség határozza meg, hanem számos egyéb tényező is ezért a beállított hőfok alapján az elfogyasztott hőmennyiség kiszámításához a helyiség­re jeÚemző konstanst, azaz egy korrekciós tényezőt kell alkalmazni. A fűtőtestek hőenergia fogyasztásának lakásonkén­ti összegzésénél ezért a költségmegosztó készülék elektronikus kapcsolásának a termosztatikus radiátor­­szelep szűk helyzet pozíciójának megfelelő hőfogyasz­­tás-értéket minden esetben ezzel a konstanssal kell korrigálni, és ezt a korrekciót a költségmegosztó ké­szülék műveleti egysége végzi. \z épület fűtési rendszerének üzembehelyezésekor a költségmegosztó készülék memóriájába írjuk be a fent említett korrekciós tényezőt. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés útján ta­lálmányunk lényegét tehát a következő új megoldás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents