192285. lajstromszámú szabadalom • Állványhídszerkezet
1 192 285 2 A találmány tárgya állványhídszerkezet, amely előnyösen két állványtorony között állítható magasságban van elrendezve, és munkahelyzetben ezekkel van alátámasztva. Ismert olyan állványszerkezet, amelyben egymástól meghatározott távolságban több támasztóelem van elrendezve, és a munkaállvány hosszát, illetve a fesztávot a támasztóelemek össztávolsága határozza meg. A munkaállvány két, egymással összekötött rácsostartóból épül fel, amelyek között a támasztóelemek átnyúlnak. Az állványhíd szerkezeti kiképzése rögzített támasztóelem-távolságon alapul, ami azt a hátrányt vonja maga után, hogy a munkaállvány hossza nem változtatható, továbbá a támasztóelemek pontos beállítása szükséges. Ezért a fenti állványszerkezet különböző épülethomlokzatoknál, például régi épületek rekonstrukciójánál, nem alkalmazható. Ismert olyan, főleg tatarozásnál használt állványszerkezet is, amelynél a munkaállvány két állványodon speciálisan kiképzett felvonókocsik segítségével függőleges irányban állíthatóan van elrendezve. A munkaállvány a felvonókocsikon úgy fekszik fel, hogy bizonyos mértékű oldalirányú elmozdulására lehetőség van, így a támasztóelemek pontos beállítására nincs szükség. Ennek az állványszerkezetnek is meg van az a hiányossága, hogy a munkaállvány konstans hosszúságú, ezért különböző alkalmazási körülményekhez nem illeszthető. Ismert továbbá olyan állványhídszerkezet, amelynél a munkaállvány két cső-rácstartóból van kialakítva, amelyek kereszttartók segítségével térbeli tartószerkezettel vannak összekötve. A futófelületet a felső heveder síkjában elrendezett burkolat képezi. A szerelés egyszerűsítése céljából a munkaállvány azonos hosszúságú előregyártott elemekből épül fel, amelyek egymással fejlemezek segítségével vannak összekapcsolva. Az előregyártott elemek alkalmazása következtében a munkaállvány hossza nem fokozatosan, hanem az előregyártott elemek hosszának többszöröseiként variálható. Ez az állványszerkezet különböző épületek rekonstrukciós munkálatainál jól alkalmazható, hiányossága azonban, hogy a cső-rácstartók szerkezeti magasságát a maximális fesztávra vonatkoztatott megengedhető terhelés határozza meg. Kis fesztávok esetén tehát a konstans szerkezeti magasság következtében az anyagráfordítás viszonylag magas. Az előregyártott szerkezeti elemek szerkezeti magassága és súlya következtében továbbá az elemcsoportok szállítása viszonylag nagy szállítóteret igényel, és a kezelés, illetve karbantartás is nehézkes. Ismert olyan javaslat is, amely szerint szerelhető előfeszítőberendezés segítségével a fenti munkaállványok fesztávja növelhető, illetve teherbíróképességük növelhető. Ez a megoldás ugyan az állványhíd alkalmazási lehetőségeinek szélesítése szempontjából előnyös, a kis fesztávok esetén felmerülő viszonylag magas anyagráfordítást azonban nem küszöböli ki. A fenti megoldásoknak tehát vagy az volt a hátrányuk, hogy a munkaállvány hossza nem változtatható, vagy pedig az, hogy változtatható hossz esetén a szerkezeti magasság állandó marad. Ez utóbbi különösen az anyagráfordítás szempontjából hátrányos, és ezen kívül a nagy súlyok következtében szállítási és szerelési nehézségekhez is vezet. A találmánnyal célunk olyan állványhídszerkezet létrehozása, amely a korábbi megoldásokhoz képest kisebb anyagráfodítást igényel, és amelynél a munkaállvány kezelése egyszerű. A megoldandó feladat ennek megfelelően előregyártott építőelemekből változtatható hosszúságú munkaállvány létrehozása, amelynél a felhasznált acéltömeg az alkalmazott fesztávnak felel meg, továbbá a munkaállvány két állványtorony között változtatható magasságban rendezhető el, anélkül, hogy az állványtornyok távolságának finomszabályozására szükség lenne. Ezen túlmenően viszonylag könnyű és kis helyigényű építőelemeket kell alkalmazni. A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan állványhidszerkezettel oldottuk meg, amelynek főszegmense és két rövidebb oldalszegmense van, amelyek egymással összekapcsolt, és előnyösen fejlemezekkel ellátott könnyűszerkezetes tartóelemekből vannak kialakítva, ahol a főszegmens, amelynek hossza az oldalszegmensek hosszának mintegy kétszerese, négy pár szimmetrikus csatlakozókapoccsal van felszerelve, amelyek hozzájuk rendelt két pár nyomott-rúdból, három pár hoszszabb húzott-rúdból és egy pár, alakjában és méretében a nyomott-rudaknak megfelelő rövid húzottrúdból felépített alulfeszítő-szerkezet nyomottrúdjaihoz csatlakoznak. Az alulfeszítő-szerkezetet úgy rendeztük el, hogy a két külső csatlakozókapocs távolsága a hosszabb húzott-rúd hosszával egyenlő, a külső csatlakozókapcsok távolsága a szomszédos belső csatlakozókapocstól pedig a nyomott-rúd hosszával egyezik meg. A főszegmens mindkét végén, valamint az oldalszegmensek egyik végén párosával vezetékeket rendeztünk el, amelyekhez a főszegmens és az oldalszegmensek hosszirányában eltolhatóan elrendezett tolórudak, és a hosszabb húzott-rudakhoz való csatlakozásra szolgáló kapcsok csatlakoznak. A fenti állványhídszerkezetben célszerű egy pár nyomott-rudat két vízszintes rúd és egy diagonálrúd segítségével tartólemezzel összekapcsolni. A találmány szerinti megoldás előnyös kiviteli alakjánál a főszegmens és az oldalszegmensek könnyűszerkezetes tartóelemein védőkorlát szárainak rögzítése céljából befogóhüvelyeket rendeztünk el. Ugyancsak előnyös az a kiviteli alak, amelynél az állványhíd a főszegmensből, és a két, fejlemezek segítségével összekapcsolt oldalszegmensből épül fel, ahol két pár, a tartólemezekkel összekapcsolt nyomott-rúd a külső csatlakozókapcsokkal van öszszekötve, és három pár húzott-rúd a nyomott-rudak alsó végződéseihez van rögzítve, továbbá a külső húzott-rudak a kapcsokkal vannak összekötve. A találmány szerinti állványhídszerkezet megvalósítható a főszegmensből és egyetlen jobb-, vagy baloldali oldalszegmensből is, ahol két pár, tartólemezekkel összekapcsolt nyomott-rúd az egyik külső csatlakozókapoccsal és a mellette lévő belső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
