192221. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli eljárás és berendezés dörzshegesztéshez
1 2 A találmány szerinti eljárás és berendezés lehetővé teszi munkatárgyak dörzshegesztéses egyesítése során a munkadarabok közötti szorítóerő kifejtését oly módoh, hogy- a szorítóerőt közvetlenül az állóoldali munkadarabbal közöljük, így kiküszöbölve a technika állása szerinti megoldásoknál általában fellépő káros jelenségeket, pl.- elkerüljük a nem kívánt járulékos nyomatékok keletkezését, a munkadaraboknak a befogószerkezetben való megcsúszását és az ebből eredően fellépő felületi sérüléseket, mimellett- a szorítónyomást közvetítő erőátviteli eszköz szolgál a munkaasztal mozgatására is, függetlenül attól, hogy a munkaasztal befogószerkezetében éppen van-e munkadarab vagy sem. Ismeretes, hogy dörzshegesztéssel két munkadarabot úgy egyesítünk, hogy azokat - egymáshoz képesti relatív elforgatás közben - egymáshoz szorítjuk és - a forgatónyomaték és a forgástengellyel párhuzamos nyomóerő eredőjeként - a két munkadarab egymáshoz simuló felületei között ébredő súrlódóerő folytán a felületek összehegednek. Ehhez az egyik (továbbiakban: első) munkadarabot forgatható első tartóba, pl. tokmányba fogjuk be (forgásoldali munkadarab), a második munkadarabot - elfordulást kizáró módon - második tartóba, pl. satuba fogjuk be (állóoldali munkadarab). A technika állása szerinti megoldásoknál a tengelyirányú szorítóerőt közölhetjük a) a forgásoldal felől oly módon, hogy a tokmányt hordozó testet kapcsoljuk a forgástengellyel párhuzamos menesztő pályával, vagy b) az állóoldal felől oly módon, hogy a satut hordozó munkaasztalt kapcsoljuk a forgástengelylyel párhuzamos menesztő pályával. Az a) esetben a második munkadarab adagolásánál fellépő pontatlanságot (hézagot) esetenként kézi utánállítással kell kiküszöbölni, ennek hiányában a második munkadarab a befogószerkezetben megcsúszik. A b) esetben a második munkadarab adagolásánál fellépő hézag miatt a nyomófelület nem éri el a munkadarabot, így érintkezés csak megcsúszással lehetséges. Minthogy az adagolás pontosságát csak a műszaki és gazdasági tényezők megengedte mértékben lehet fokozni, mindkét ismert megoldásnál többnyire elkerülhetetlen, hogy a munkadarabok egy részén felületi sérülés lépjen fel. A b) esetben a tengelyirányú szorítóerőt a munkaasztallal közük, amely azt a helytállóan elrendezett befogószerkezeten (satun) át közvetíti a második munkadarabhoz. A munkaasztal szerkezete tengelyirányú elmozdulás közben káros járulékos erőpár hatásának van kitéve, amely erőhatást a megfogóeszköz, pl. satu ugyancsak átad a munkadarabnak; az esetleg fellépő megcsúszás a munkadarab felületi károsodása mellett azt is eredményezi, hogy a folyamat el fog térni a dörzshegesztés optimálása céljából meghatározott nyomásprogramtól. Az ilyen hibalehetőségek (káros nyomaték, megcsúszás stb.) kiküszöbölése céljából az ismert megoldásoknál nagy szorítóerőt alkalmaznak, amely -2 221 r sugárirányú benyomódás folytán - ugyancsak maradó deformációt okozhat. A találmány alapja az a felismerés, hogy kisebb _ adagolási pontosság mellett is elkerülhetők a mun- 5 kadarab felületi deformálását és gyakran egyéb hátrányt is okozó zavaró erőhatások, ha - befogáskor hézagot megengedve - úgy biztosítunk állóoldal felőli szorítónyomást, hogy az - állóoldali munkadarab befogására szolgáló - tartót helytállóan 10 hordozó munkaasztalt szabadonfutóan ágyazzuk tengelyirányú menesztő pályán és nyomóerővel közvetlenül az állóoldali munkadarabot támadjuk, aminek folytán a nyomás a második munkadarabot először elmozdítja a forgásoldali munkadarab 15 irányában, majd összeérésük után arra szőri tónyomást fejt ki. Ilyen hatásmechanizmus esetén- a tengelyirányú szorítóerő nem terheli tengelyirányú erőhatással az állóoldali munkadarab és a 20 befogószerkezet közötti tapadó kapcsolatot, így szokásos erőkifejtés mellett nem lép fel elcsúszás,- nagyságrenddel kisebb erővel kell csak beszorítani az állóoldali munkadarabot a szoritópofák közé; így jelentősen csökken a sugárirányú pofa*® nyomás, tovább csökken a deformálás esélye,- a tengelyirányú menesztő pályán szabadonfutóan ágyazott munkaasztalt is az állóoldali munkadarabra kifejtett erőhatással mozgathatjuk mindkét értelemben, ha az erőátviteli szervet kétirányú erőhatás átvitelére alakítjuk ki, sőt :- a dörzshegesztési lépésben közvetlenül a munkadarabot támadó erőátviteli szerv alkalmas kialakítása esetén ez a szerv akkor mozgathatja a munkaasztalt, amikor a befogószerkezetbe nincs is be■*5 fogva munkadarab, tehát a dörzshegesztő lépést megelőző és követő (előkészítő, utánmegmunkáló, kiszolgáló) fázisokban is. E felismerésből kiindulva, erőátviteli szervként az állóotdali tartó (befogószerkezet) tengelyével 40 tengelytartóan elrendezett rudat alkalmazunk és a rúd és a munkaasztal közé olyan ütközőszerve(ke)t iktatunk, amely(ek) e két test között- meghatározott távközre korlátozott relatív elmozdulást enged(nek) meg, 45 - a távköz egyik, illetve másik határoló síkjánál pedig egyik, illetve másik irányú mozgatóerő átvivő merev erőátviteli kapcsolatot létesít(enek). Az adagolás után a forgásoldal felé kifejtett tengelyirányú erőhatás előbb csak az erőátviteli szerv- 50 ként alkalmazott rudat tolja el üresjáratban (késleltető fázis), majd a munkadarabhoz érve a munkadarabot tolja el (amely magával viszi a szabadonfutóan menesztett munkaasztalt), végül szorítónyomást fejt ki a forgásoldali munkadarabon felütkö- 55 zött állóoldali munkadarabra. Ha az említett távközt nagyobbra választjuk, mint a - megfogás pontatlanságai mellett - lehetséges legnagyobb távolság az ütközőfelület kiindulási helyzete és a munkadarab között, akkor a rúd és a 60 munkaasztal közötti szerv erőátviteli kapcsolat csak akkor keletkezhet, amikor nincs munkadarab az állóoldali befogószerkezetben (egyes kiviteli alakoknál külső beavatkozással más helyzetben is létesíthető ilyen merev kapcsolat, de ez a találmány gg szerinti önműködő mechanizmust nem érinti). 2
