192218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémpótlások (implantátumok) élő szervezetben kifejtett elektrokémiai hatásainak vizsgálatára

1 192 218 2 matikus méréshatárváltás. A 16 Deprez-műszer az orvos számára egyszerűbben leolvasható ugyanis a mérés során fontosabb a változás érzékelése, mint a pontos feszültség, vagy áramérték kijelzése. A 18 komparátor bemenetére kötött referencia feszült­ségforrás beállításával beállítható egy olyan érték, aminek túllépésekor a műszer az orvost a kompará­tor kimenetére kötött hang- és fényjelző eszközzel figyelmezteti. Különösen a hangjelzés jelent segítsé­get a diagnosztizáló orvos számára, mert így teljes figyelmét a szonda elhelyezésére összpontosíthatja. A találmány szerinti eljárás és berendezés alkal­mazásakor jelentkező előnyös hatásokat a követke­zőkben foglalhatjuk össze: Az eljárással az eddig ismert és alkalmazott mód­szereknél egyszerűbben és megbízhatóbban felde­ríthetők az allergiás tüneteket kiváltó ionáramlá­sok, az ezeket kiváltó fémpótlások, illetve azok ötvözeteiben az allergiáért felelős fémkomponens. A túlzottan aktívnak talált fémpótlás cseréjével a beteg gyorsan gyógyítható, az allergén fémkompo­nens kizárásával pedig a jövőre nézve is kizárhatók az allergiát okozó fémpótlás ötvözetek. A talál­mány szerinti berendezés messzemenően feladat­­orientált, vagyis speciális orvosi feladatok követel­ményeihez igazodik. Egyszerűen kezelhető, sem méréshatár- sem üzemmódkapcsolást nem igényel. A hangjelzős változat különös előnye, hogy hasz­nálata közben az orvos nem kényszerül a figyelmét megosztani, hanem csupán a szonda megfelelő el­helyezésére kell koncentrálnia. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás kettő vagy több fémpótlás - illetve egyéb az élő szervezetbe ültetett fém - (implantá­­tum) által az élő szervezetben kifejtett allergiás tüneteket és gyulladást okozó elektrokémiai hatá­sok vizsgálatára, melynek során az implantált fém­pótlások között páronként elektromos feszültség­különbséget mérnek, azzal jellemezve, hogy a fe­szültségkülönbségek mérése mellett az ezen feszült­ségkülönbségek által a környező testszövetekben okozott ionáramokat „in vivo” (az élő szervezet­ben) mérjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy az implantátumok között mért feszültség­különbségek értékeit összehasonlítjuk a fémpótlá­sok ötvözeteire megadott anódpolarizációs görbék­kel és ennek alapján következtetünk az egyes fém­pótlás párok között kialakuló ionáram nagyságára. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a beültetni kívánt és várhatóan egymással és/vagy a már beültetett fém implantátu­­mokkal elektrokémiai kölcsönhatásba kerülő fém­pótlások közötti elektromos feszültségkülönbsége­ket is „in vivo” mérjük meg, mégpedig úgy, hogy a beültetni kívánt fémpótlásokéval azonos anyagú próbateste(ke)t érintünk a befogadó szövethez és a feszültségkülönbséget a szövethez érintett próba­test és egy másik ugyanilyen próbatest vagy egy 5 már beültetett fémpótlás között mérjük. 4. Berendezés, különösen az 1-3. igénypontok szerinti eljárás foganatosítására, amely elektroni­kus egységet és feszültségmérő szondákat tartal­maz, azzal jellemezve, hogy különleges kiképzésű, 10 feszültség vagy áram mérésére alkalmas, az elektro­­nikus egységben vezetékkel csatlakoztatott, kombi­nált szondával (2, 3) is el van látva, és az elektroni­kus egységben (1) egy, a mérendő áramot érzékelő áram-feszültség átalakító (11) egy, a mérendő fe- 15 szültséget érzékelő instrumentációs erősítő (12) és egy bemenetével az előbbiek kimenetére csatlakoz­tatott precíziós egyenirányító (13) van, amelynek kimenetére adott esetben egy logaritmikus erősítő (14), majd az utóbbira egy célszerűen analóg kijel- 20 zőt, különösen Deprez-műszert (16) meghajtó fe­szültség-áram átalakító (15) van kötve. 5. A4, igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy az elektronikus egységben (1) lévő célszerűen logaritmikus erősítő (14) kimenetére egy 25 hangjelző eszközt (20) és/vagy fényjelző eszközt (21) vezérlő komparátor (18) egyik bemenete is csatlakoztatva van, míg a komparátor (18) másik bemenete egy referencia feszültségforrásra (19) van kötve. 30 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feszültség vagy áram méré­sére alkalmas kombinált szondát két, egymáshoz illesztőcsapokkal (10) illesztett rész (2, 3) alkotja, melyek egy üreges szigetelő nyélből (7) és egy szin- 35 tén szigetelő anyagú mérőcsúcsból (4) állnak, a szigetelő nyél üregében (8) üzemmódkapcsoló (23, 33) célszerűen REED-relé és annak működtető el­lendarabja, célszerűen mágnes (22, 32) van páron­ként elhelyezve úgy, hogy a kombinált szonda ré- 40 szeinek (2, 3) összeillesztett állapotában az üzem­módkapcsoló és annak működtető ellendarabja egy magasságban vannak. 7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a kombinált szonda mérőcsúcsainak 45 végére platina félgömbök (25, 35) vannak erősítve, amelyeket a mérőcsúcsokon (4) átvezetett fémszál (5) köt össze az üzemmódkapcsolón (23,33) keresz­tül az elektronikus egységgel (1), továbbá a mérő­csúcsok legalább egyikében próbatestet befogadó 50 aljzat (27) van kialakítva, amely fémesen érintkezik a mérőcsúcson átvezetett fémszállal. 8. \ 4-7. igénypontok bármelyike szerinti beren­dezés, azzal jellemezve, hogy a forgalomban lévő fémpótlások anyagaiból készített próbatest (28) so-55 rozattal is el van látva. 9. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle­mezve, hogy a próbatestek (28) a kombinált szonda (2, 3) mérőcsúcsainak (4) legalább egyikébe duga­­szolhatóan illeszkedő csappal (29) vannak ellátva. 2 oldal rajz 5

Next

/
Thumbnails
Contents