192200. lajstromszámú szabadalom • Szabadon szétterjedő és vízen úszó kártevőirtószer granulátumok
1 2 192 200 gesen hidrolizált állati proteinek. Szintetikus anyagok például az általában szilárd polietilénglikolok és poli(vinil-alkohol)-gyanták. Azok a sajátos anyagok, amelyek kötőanyagokként alkalmasak és amelyek egy bizonyos kártevőirtószerhez elég inert 5 és stabil közeget biztosítanak, általában ismertek. Ahol nem ismertek, mint az új biológiai kártevőirtószer-jelöltek esetében, ott a megfelelő kötőanyag rutinkísérletekkel meghatározható. A proteines anyagok általában stabil közeget biztosítanak a 10 biológiai kártevőirtószerekhez, így a baktériumokhoz, vírusokhoz és gombákhoz, és általában ezeket alkalmazzuk. Amint azt már említettük, a kötőanyagrendszerben legalább a bevonó-kötőanyagának kell a kárte- 15 vőirtószert a szemcsés viaszmaghoz rögzíteni. Ennek megfelelően, kiváltképpen azoknál a kiviteli módoknál, ahol a bevonó-kötőanyag közvetlenül a maghoz van rögzítve, akkor a rögzítés mechanizmusa egyfajta felületi kötés, ami a bevonó-kötő- 20 anyagban alkalmazott anyagok adhéziós tulajdonságai következtében jön létre, és az ilyen anyagokat a továbbiakban ennek megfelelően választjuk meg. Az „adhéziós” és az ehhez hasonló kifejezések magukba foglalják az olyan különböző tulajdonsá- 25 gokat, amelyekkel az adhéziós anyagok kötést hoznak létre, így a tapadósságot, (ragadósságot), átitatást (áthatolást) és hasonlókat, továbbá a kohézióképesség előnyös hatásait, amelyek főképpen a filmképző adhéziós anyagoknál mutatkoznak. 30 Ha olyan bevonó-kötőanyagot használunk, amely vízzel diszpergálható vagy más, jellegzetes nem-filmképző bevonatot alkot, akkor a tapadós jelleg pozitívabb faktorrá válik, és meg kell fontolnunk, hogy fenntartsuk-e egy ilyen bevonat tapa- 35 dósságát azáltal, hogy megengedünk egy megfelelő maradék nedvességtartalmat és olyan körülmények között végezzük a tárolást, ami a maradék nedvességet nem egyhamar csökkenti. Ha filmképző bevonóanyagokat használunk, ak- 40 kor az így kapott film igen hatásos mechanizmust biztosít a bevonó-kötőanyagnak közvetlenül vagy közvetve a maghoz való kötéséhez, még ha ezt a filmet a benne lévő nem-homogén részecskék lényegében meg is szakítják. 45 A filmképző bevonó-kötőanyag használata ennélfogva a találmány szerinti kártevőirtószemek előnyös kiviteli alakját adja. Megfelelő filmképző bevonó-kötőanyagok célszerűen a vízoldható adhéziós anyagok, így a hidrolizált állati proteinek 50 (amelyek a borítékok ragasztóanyagának ismert komponensei). Ha a kártevőirtószer biológiai kártevőirtószer, akkor a rendszer kötőanyaga jelen lehet a biológiai gyártástermékben, az előállításnál alkalmazott 55 nyersanyagok eredményeképpen vagy valamely külön forrásból származhat, de mindkét eset is előfordujhat. így például a kártevőirtószerekként használható baktériumokat és gombákat iparilag rendszerint qq fermentációval állítják elő, vizet, szénhidrátokat, proteineket és különböző megfelelő szervetlen sókat tartalmazó táptalajban. Az így kapott termék (száraz alapon) általában tartalmaz egy főrészt, ami legalább 80 tömeg%, szénhidrát- és protein ^ maradékokból áll, amelyek legalább részben vízzel diszpergálhatók. Egy ilyen termék célszerűen alkalmazható a rendszer kötőanyagaként vagy a kötőanyag egy komponenseként a találmány szerinti granulátumok előállításához. Az olyan fermentációs termékek, amelyekben a proteines maradék egymagában legalább 50 tömeg %-a a terméknek száraz anyagban, általánosak és előnyösek a fermentációs termékek esetében, önmagukban is vagy egy vagy több más kötőanyaggal keverve a bevonat készítéséhez. A fermentációs gyártási termékeket bevonathoz alkalmazhatjuk, miután a víztartalmukat, például vákuumban végzett bepárlással a szükséges szintre beállítottuk. Ha a fermentációs gyártási termék szárítását alternatív módon ismert eljárások szerint például porlasztó szárítással végezzük, akkor száraz szemcsetömeget kapunk, amelyben a részecskékben a biológiai kártevőirtószer körül van zárva azzal a kötőanyaggal, amely a fermentáció táptalajmaradékából áll. Az ilyen szemcseformára megfelelő példa egy baktériumos kártevőírtószer, így a Bacillus thuringiensis Israeliensis technikai porformája. Az ilyen szemcsetömeget vizzel keverve ragadós, pasztaszerű készítményt kapunk, amellyel a magot bevonhatjuk, jly módon olyan granulátumot képezve, amelyben a biológiailag hatásos anyag a tápanyagmaradékból álló bevonó-kötőanyagban van rögzítve. Másrészt, és a találmány előnyösebb kiviteli alakjának megfelelően, a száraz por, amit például a fermentációs gyártmány porlasztva szárításával állítunk elő, kiváltképpen alkalmas forma ahhoz, hogy azokra a magrészecskékre rávigyük, amelyek egy bevonó-kötőanyaggal végzett első bevonástól még nedvesek. A találmánynak ezt az előnyös kiviteli módját alkalmazhatjuk általában nem fermentációval előállított biológiai kártevőirtószerekhez, így víruskártevőirtószerekhez is, például olyan finom részecskék segítségével, amelyek egy virus-kártevőirtószert vízzel diszpergálható proteines kötőanyaggal körülzárva tartalmaznak. A granulátumok előállítására szolgáló eljárás a következő műveleteket foglalja magába : i) a magot bevonjuk egy folyékony, adott esetben kártevőirtószert tartalmazó bevonó-kötőanyag készítménnyel, és ii) az i) művelet befejezése után szilárd formában kártevőirtószert adunk a termékhez, emellett az ii) művelet esetleges, ha a bevonó-kötőanyag készítmény kártevőirtószert tartalmaz. A bevonási művelet az önmagukban ismert bevonási módok szerint végezhető, ezek például a következők : a) Ismert eljárások kártevőirtószert tartalmazó, folyékony kötőanyag felvitelére száraz részecskékre, amelyek bevonat nélküliek vagy egy száraz, előző bevonattal már rendelkeznek („A” eljárás) b) ismert eljárások száraz kártevőirtószer-szemcsék felvitelére egy előző bevonattal megnedvesített magra („B” eljárás), a terméket szükség szerint megszárítva és így szabadon szétterjedő tömeget előállítva. Az „A” eljárást célszerűen úgy végezzük, hogy a 4
