192162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 47934 jelű antibiotikum előállítására
1 192 162 2 jük a magnézium-sztearátot, a talkumot, a paraffin viaszt, a különféle fémszappanokat és a polietilénglikolt. Az új eljárás megvalósítható az antibiotikumnak olyan nagy pilulákban történő bevitelével is, melyek a hatóanyagot lassan bocsátják ki a szervezetbe. Ezek a pilulák hasonló módon készíthetők, mint a tabletták, azzal a különbséggel, hogy adott módon biztosítani kell az antibiotikum oldódásának késleltetését, hogy az hosszú időtartamon keresztül szabaduljon fel. A lassú oldódás elősegíthető vízoldhatatlanabb antibiotikum-származék alkalmazásával. A pilula szilárdan a bendő alján tartható a fajtömegét növelő anyagokkal, például vasreszelékkel. Az antibiotikum oldódása azáltal is késleltethető, hogy a hatóanyagot oldhatatlan alanyú állományba ágyazzuk. Ilyen szempontból felhasználható anyagok például a növényi viaszok, tisztított ásványi viaszok és a vízoldhatatlan polimerek. Antibiotikumos gyógyszerfolyadék könnyen készíthető vízoldékony antibiotikum-származékok alkalmazásával. Ha valamilyen ok miatt oldhatatlan származék kívánatos, szuszpenzió készíthető. Alternatív megoldásként a gyógyszerfolyadék elkészíthető egy fiziológiásán alkalmazható oldószerben, például polietilén-glikolban történő oldással. Az antibiotikum oldhatatlan származékának szuszpenziója oldószerként nem szolgáló közegben, például növényi - földimogyoró, kukorica vagy szezám-olajban, glikolban (propilén-gklikol, polietilén-glikol) vagy vízben készíthető el, attól függően, hogy milyen antibiotikum-származékot választunk. Alkalmas, fiziológiailag alkalmazható tapadásgátlók azért szükségesek, hogy az antibiotikumot szuszpenzióban tartsák. Tapadásgátlókat választhatunk a sűrüségnövelő anyagok közül, például karboximetil-cellulóz, polivinil-pirrolidon, zselatin és az alginátok. A felületaktív anyagok több típusa szintén használható az antibiotikum szuszpenzióban tartásához. Az oldószerként nem szolgáló folyadékokban történő szuszpenziók készítéséhez alkalmas anyagok például a lecitin, az alkil-fenolpolietilénoxidok,. a naftalin-szulfátok, az alkilbenzolszulfonátok és a polioxietilén-szorbitészterek. Ezeken kívül, egyedi esetekben sok olyan anyag elősegítheti a szuszpenzió elkészítését, melyek hatással vannak a folyékony közeg hidrofilitására, sűrűségére és felületi feszültségére. Jól alkalmazható szuszpendáló anyagok például a szilikon habzásgátlók, a glikolok, a szorbit és a cukrok. A szuszpendálható antibiotikum használat előtt felhígítandó szuszpenzióként vagy az antibiotikum és a segédanyag száraz keverékeként állhat az állattenyésztők rendelkezésére. A beszippantás útján történő bevitelhez használt por elkészítésekor az antibiotikumot rendszerint talkummal, diatomafölddel vagy valamilyen más semleges segédanyaggal keverik. Az antibiotikum a kérődző állatok ivóvízében is beadható a vízoldékony vagy vízben szuszpendálhacó formában lévő antibiotikum megfelelő menynyiségének a vízhez való adásával. Az ivóvízhez adandó antibiotikum elkészítése ugyanazon elvek szerint történik, mint a gyógyszerfolyadéké. Az állatok kezelésének leggyakorlatibb módja az antibiotikumnak a táplálékhoz történő adása. Bármilyen típusú táplálék, beleértve az általánosan használt száraz, folyékony vagy formázott takarmányt, tartalmazhatja az antibiotikumot. Az állati táplálékban történő alkalmazásnál A 47 934 jelű antibiotikum forrásként használhatjuk a táptalajkomponenseket, és micéliumot is tartalmazó fermentlevet extrakció és elválasztás nélkül, de előnyös a víz előzetes eltávolítása. Az A 47 934 jelű antibiotikum képződését követően például az egész fermentlevet leszűrhetjük és az A 47 934-et tartalmazó kiszűrt anyagot még száríthatjuk. Ezenkívül extrahálhatjuk a kiszűrt száraz micéliumot vizes, pH 10,5 kémhatású, alkalikus oldattal, majd az extraktumot semlegesítjük és beszálltjuk, hozzájutva ezáltal az A 47 934 antibiotikumhoz. Ugyancsak beszáritható a teljes fermentlé liofilizálással, szárítódobban való szárítással vagy azeotropos desztillációval és szárítással. A beszárított fermentlevet azután közvetlenül belekeverhetjük a takarmány adalékanyagába. Az állati táplálékhoz adandó gyógyszerek elkészítésének módszerei jól ismertek. Nyersanyagként rendszerint egy, a gyógyszert koncentrált formában tartalmazó adalékkeveréket állítanak össze a gyógyszerezett takarmány elkészítéséhez. Például a tipikus gyógyszer-adalékkeverék 2-800 g hatóanyagot tartalmazhat kilogrammonként. Az adalékkeverék lehet folyékony vagy szilárd. A hatékony kezeléshez kellő antibiotikum menynyiséget tartalmazó állati takarmány elkészítése elsősorban számtani probléma. Csak meg kell határozni az egyes állatokba beviendő hatóanyag mennyiségét, figyelembe kell venni az állat naponként elfogyasztott takarmányát, a használt adalékkeverék antibiotikum-koncentrációját és ezután kiszámítható már, hogy az antibiotikum milyen koncentrációban legyen a takarmányban. A takarmány elkészítésének, keverésének, formázásának valamennyi ismert módszere tökéletesen alkalmas az antibiotikumot tartalmazó takarmány nagyüzemi előállításához. A találmány szerinti eljárással előállított vegyület alkalmas a kérődző állatok takarmányhasznosításának fokozására az antibiotikum szájon át történő bevitelével. Az A 47 934 jelű antibiotikum a csirkék növekedését is serkenti. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat az alábbiakban ismertetjük. Ezekhez a vizsgálatokhoz nyolcnapos Penobscot broiler csirkéket használtunk két párhuzamos vizsgálatban. összesen 560 csirkét hét-hét állatot tartalmazó csoportokra osztottunk. 35-35 csoport szolgált kontrollként, és öt-öt csoportot kezeltünk a csirkék induló táplálékába adott antibiotikummal, 20 g A 47 934 antibiotikumot keverve egy tonna takarmányba. A csirkék kezdő tápláléka a következő összetételű volt: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
