192151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikáttartalmú anyagok hidraulitikus aktivitásának meghatározására

1 192 151 2 a reakcióelegybe juttatjuk a 22 második reagensol­datot, azaz a káliumsó-oldatot. A regisztrátumon jelentkező hőmérsékletimpulzus mellé ismét felje­gyezzük a digitális kijelzőn megjelenő megfelelő adatokat mV-ban, különösképpen a 22 második 5 reagensoldat beadásakor mért értéket és az elért maximumot. Ezután legalább két beméréssel kalibráló mérést végzünk, például 0,3 és 0,8 g tiszta amorf szilícium­­dioxidot mérünk be, amelyek víztartalmát izzítási 10 veszteségként meghatározzuk. A bemérést úgy vé­gezzük, amint azt az 1 g 13 szilárd minta bemérésé­nél ismertettük. A kalibráló mérésnél az első hő­mérsékletimpulzust ügyeimen kívül hagyjuk, ez lé­nyegében a nedvesedési hőnek felel meg. A máso- 15 dik hőmérsékletimpulzus a savas közegben a hígí­tott hidrogén-fluoriddal az Sio2 + 6F + 4H- -> [SiFe]2- + 2H20 (A) reakcióegyenlet szerint reagáló szilícium-dioxid 20 mennyiségével arányos, a harmadik hőmérséklet­­impulzus pedig a komplex fluor-sziükátból kálium­sóval való reakció során csapadék formájában ke­letkező K2 [SiF6]-t képező szilícium-dioxid tarta­lomra specifikus. A K2 [SiF6] a következő reakció 25 szerint képződik : [SiFa]2- + 2K+ -» K2 [SiFa] (B) A kalibrációs méréshez bemért amorf szilícium­­dioxid (A) és (B) reakciója hőmérsékletimpulzusai- 30 nak nagyságából kalibrációs diagramot készítünk, amelyen a hőmérsékletimpulzust a bemért szilíci­um-dioxid mg-ban megadott mennyisége függvé­nyében ábrázoljuk. A puzzolánok elemzési eredményeinek értékeié- 35 sekor erről a kalibrációs diagramról olvassuk le az 1 g bemérésnek megfelelő aktív szilícium-dioxid mennyiségét, és az eredményt százalékban kifejezve adjuk meg. A káliumsóval lejátszódó (B) reakcióból számolt 40 aktív szilícium-dioxid tartalmat a kevésbé specifi­kus (A) reakcióval kapott értékkel összehasonlítva azt észleljük, hogy az (A) reakció alapján számított szilícium-dioxid tartalom nagyobb a (B) reakció alapján számítottnál. A különbséget az aktív for- 45 mában jelenlévő aluminium-oxidok okozzák, ame­lyek a (B) reakcióban nem vesznek részt. Az (A) reakciónak az idő függvényében való lefutását ábrázoló regisztrátum szolgál a 13 minta kezdeti puzzolánaktivitásának megítélésére. Az 5 50 perc reakcióidő után elért hőimpulzus értéket a teljes reakció hőimpulzus maximumához viszonyít­juk. Minél közelebb van az arány az 1 értékhez, annál nagyobb a kezdeti puzzolánaktivitás. A reakciósebesség lényegében a vizsgált 13 minta 55 finomságától függ, így a mérés lehetővé teszi annak a kérdésnek az eldöntését is, hogy szükséges-e a vizsgált anyag őrlése. Ugyancsak hasznos a teljes szilícium-dioxid tar­talom gyors termokémiai módszerrel való mégha- 60 tározása is. Ehhez a meghatározáshoz a mintát polietilén lombikban hígított hidrogén-klorid, hid­­rogén-fluorid elegyben visszafolyás mellett forralva feltárjuk. A meghatározáshoz szükséges idő legfel­jebb 40 perc. A meghatározás eredménye azért fon­tos, mert lehetővé teszi a vizsgált anyag tulajdonsá­gainak komplexebb megítélését. Ha a minta teljes szilícium-dioxid tartalma lényegesen nagyobb az aktuális aktív szilícium-dioxid tartalmánál, arra számíthatunk, hogy a puzzolán adalék hosszú ideig fog reagálni a már megmerevedett kötőanyagelegy­­ben a kalciumtartalmú komponensekkel, így a szilí­cium-dioxid kezdetben nem reagáló része a lassú, folyamatos reakció révén kedvezőtlenül befolyásol­ja a szilárdságot. A találmány szerinti eljárás számos más szilikát­­kémiai probléma megoldására és a gyakorlatban szükséges különféle kontrollvizsgálatok elvégzésére is alkalmas. Az eljárás használható az aktív kalci­­um-oxid dikalcium-szilikáthoz való arányának hid­raulikus mészben való meghatározására, salak és más szilikátok aktivitásának meghatározására, ál­talában azok üvegszerű amorf állapotának, üvege­­sedési fokának értékelésére, a különböző puzzolá­nok és más anyagok aktiváltsági fokának meghatá­rozásánál, az aktiválás optimális körülményeinek meghatározásánál, a tűzálló anyagok és adott eset­ben általában magasabb hőmérsékleten használt szilikátok kutatásánál a különböző fázisok keletke­zésének és bomlásának követésére, üvegek szerke­zetének és átkristályosodásának kutatásánál, beton előállításánál az adalékanyagok aktivitásának meghatározására, és kerámiai nyersanyagok ho­mogenitásának ellenőrzésére. Az ismertetett berendezés különböző szériavizs­gálatok elvégzésére alkalmas, például pernye és cement szulfáttartalmának gyors meghatározására, cement hidratálási hőjének meghatározására, kü­lönféle ásványi nyersanyagok teljes szilícium­­dioxid tartalmának meghatározására, égetett mész aktív komponensének vagy kálcium-oxid tartalmú mész - pernye elegyek kalcium-oxid tartalmának meghatározására, salak egyes tulajdonságainak és kémiai összetételének meghatározására, különféle poralakú anyagok nedvesítési hőjének meghatáro­zására, amelyből fajlagos felületük kiszámítható, stb. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás szilikáttartalmú anyagok puzzolának­tivitásának meghatározására, azzal jellemezve, hogy hígított erős ásványi savból álló reakcióoldat­ba (7) bemérjük a poralakú szilárd mintát (13), majd hígított hidrogén-fluorídot, végül oldható ká­liumsó oldatát adjuk hozzá, és minden adagolásnál mérjük az elegynek az adott reakció lezajlása által bekövetkező hömérsékletváltozását, majd elvégez­zük a kalibrálást tiszta amorf szilícium-dioxid min­ta bemérésével. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy hígított erős ásványi sav és hidrogén-fluo­­rid elegyébe mérjük be a szilárd poralakú mintát, (13) majd a reakció lejátszódása után oldható káli­umsó oldatát adjuk az elegyhez, és minden egyes reakció lejátszódásakor mérjük a hőmérsékletvál­tozást. 4 1 oldal rajz

Next

/
Thumbnails
Contents