192145. lajstromszámú szabadalom • N-(Tienil/v.piridil-szulfonil) -N'-pirimidinil-karbamid-származékokat tartalmazó herbicid és növénynövekedést szabályozó készítmények és eljárás tienil/v.piridil v. pirrolil/-szulfonil-N'-pirimidinil-karbamid-származékok előállítására
2 kltására, míg a vegetatív növekedés háttérbe szorul. Alkalmasak ezenkívül az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítmények tárolt burgonya esetén annak csírázásának meggátlására. Burgonya esetén a téli tárolás során gyakran csírázás jelentkezik, mely édesedéshez, súly veszteséghez és hibákhoz vezet. Nagyobb dózisban alkalmazva valamennyi vizsgált növény fejlődése olymértékben gátolt volt, hogy azok elpusztultak. A találmány szerinti készítmények, melyek az új (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazzák, mind kikelés előtti, mind kikelés utáni gyomirtásra, valamint egyszikű és kétszikű növények, főleg füvek, trópusi talajborító növények és dohánynövények növekedésének gátlására alkalmasak, A találmány szerinti készítményekben az (I) általános képletű hatóanyagokat a készítményformálási technikában általánosan alkalmazott segédanyagokkal együtt használjuk, és például emulzió-koncentrátum, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, hígítható emulzió, permetezőpor, oldható por, fiorozószer, granulátum, illetve porított készítmény például polimer anyagok alkalmazásával) alakra formálhatjuk. A készítmény alkalmazási technológiája például permetezés, ködösítés, porozás, szórás vagy öntözés, függ a készítmény fajtájától, az elérendő céltól és az adott körülményektől. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű hatóanyagot és legalább egy szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó szert önmagában ismert módon állíthatjuk elő, például a hatóanyag és a töltőanyagok, például porozószerek, szilárd hordozóanyagok és adott esetben felületaktív szerek (tenzidek) alapos elkeverésével és/vagy eldörzsölésével. Oldószerek például az aromás szénhidrogének, előnyösen a 8—12 szénatomszámú frakciók, például xilol-elegyek, vagy szubsztituált naftalinok, a ftálsav-észterek, például dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint azok észterei és éterei, például etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például cüclohexanon, erősen poláros oldószerek, például N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, vagy víz. A porozószerek és diszpergálható porok esetén alkalmazott szilárd hordozóanyagként általában természetes kőzetliszteket használunk, például kalcitot, talkumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgitot, A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszperzitásű kovasav vagy nagydiszperzitású nedvszívó polimerizátumok is alkalmazhatók. Szemcsés adszorptív granulátum hordozók elsősorban a porózus típusú anyagok, például csillám, szepiolit vagy bentonit, illetve a nemszorptív hordozóanyagok, például kaolit, vagy homok. Alkalmazhatók ezenkívül a legkülönbözőbb előre granulált szervetlen vagy szerves anyagok is, főleg a dolomit vagy az aprított növényi részek is. Felületaktív szerként az (I) általános képletű hatóanyag természetétől függően nemionos kationés/vagy anionaktív tenzidek alkalmazhatók, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzid-elegyeket is érthetjük. Alkalmas anionos tenzidek például az úgynevezett vízoldható szappanok és a vízoldható szintetikus felületaktív vegyületek. Szappanok a hosszabb láncú zsírsavak (10-22 szénatomos zsírsavak), alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált amntóniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav, nátrium- vagy káliumsói, illetve a természetes zsírsav-elegyek, például a kókuszolajból vagy faggyúolajból származó természetes zsírsav-elegyek ilyen jellegű sói. Ide értendők a zsírsav-metil-taurin-sók is. Előnyösen azonban az úgynevezett szintetikus tenzideket alkalmazzuk, így főleg a zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonát-benzimidazol-származékokat vagy alkil-aril-szulfonátokat. A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak, és egy 8-22 szénatomos alkilgyököt tartalmaznak, ahol az alkilcsoport alatt az acilcsoportok alkilrésze is értendő, ilyen például a ligninszulfonsav, a dodecil-kénsav-észterek vagy valamely természetes zsírsavakból előállítható zshalkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kálciumsói. Ide tartoznak a zsíralkohol-(eti!én-oxid)-adduktumok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szulfonát-benzimidazol-származékok előnyösen két szulfoncsoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsav-részt tartalmaznak. Alkil-aril-szulfonátok például a dodecil-benzolszulfonsav, a tributil-naftalinszulfonsav vagy egy • naftalinszulfonsav-formaldehid-kondenzációs termék nátrium-, kálcium- vagy trietanol-amin-sói. Alkalmazhatók ezenkívül megfelelő foszfátok, például egy p-nonil-fenoI-[(4-14)-eti!én-oxidj-addukt foszforsav-észterének sói vagy foszfolipidek is. Nemionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cikloali'fás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3—30 glikoléter-csoportot és az alifás szénhidrogéngyökben 8—20 szénatomot és az alkil-fenolok alkilrészében 6—18 szénatomot tartalmazhatnak. További nemionos, alkalmazható tenzidek a vízoldható, 20-50 etilénglikol-éter-csoport és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó polipropilénglikol-, etilén-diamino-polipropilén-glikol- és alkil-polipropilén-glikol-(l—10 szénatomos alkillánccal) -poli(etilén-oxid)-adduktumok. A fenti vegyületek általában egy propilénglikol egységre számítva 1—5 etilénglikol egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonil-fenol-polietoxi-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éter, propilén-poli(etilén-oxid)-adduktumok, tributil-fenoxi-polietanol, polietilénglikol és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. Alkalmazhatók ezenkívül a poli(oxi-etilén)-szorbitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát is. A kationos tenzidek elsősorban a kvaterner ammóniumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, és további szubsztituensként rövidláncú, adott esetben halogénezett alkil-, benzil- vagy rövidszénláncú hidroxi-alkil-csoportokkal rendelkeznek. Sók elsősorban a halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok, például a sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-bisz-(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technikában alkalmazható tenzideket többek között a következő irodalmi helyek ismer-192.145 5 10 15 20 26 30 36 40 45 50 55 60 4
