192145. lajstromszámú szabadalom • N-(Tienil/v.piridil-szulfonil) -N'-pirimidinil-karbamid-származékokat tartalmazó herbicid és növénynövekedést szabályozó készítmények és eljárás tienil/v.piridil v. pirrolil/-szulfonil-N'-pirimidinil-karbamid-származékok előállítására

2 kltására, míg a vegetatív növekedés háttérbe szorul. Alkalmasak ezenkívül az (I) általános képletű ve­­gyületeket tartalmazó készítmények tárolt burgonya esetén annak csírázásának meggátlására. Burgonya esetén a téli tárolás során gyakran csí­rázás jelentkezik, mely édesedéshez, súly veszteséghez és hibákhoz vezet. Nagyobb dózisban alkalmazva valamennyi vizsgált növény fejlődése olymértékben gátolt volt, hogy azok elpusztultak. A találmány szerinti készítmények, melyek az új (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazzák, mind kikelés előtti, mind kikelés utáni gyomirtásra, valamint egyszikű és kétszikű növények, főleg füvek, trópusi talajborító növények és dohánynövények nö­vekedésének gátlására alkalmasak, A találmány szerinti készítményekben az (I) általá­nos képletű hatóanyagokat a készítményformálási technikában általánosan alkalmazott segédanyagok­kal együtt használjuk, és például emulzió-koncentrá­­tum, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, hígítható emulzió, permetezőpor, oldható por, fiorozószer, granulátum, illetve porított készítmény például polimer anyagok alkalmazásával) alakra for­málhatjuk. A készítmény alkalmazási technológiája például permetezés, ködösítés, porozás, szórás vagy öntözés, függ a készítmény fajtájától, az elérendő céltól és az adott körülményektől. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű ha­tóanyagot és legalább egy szilárd vagy folyékony ada­lékanyagot tartalmazó szert önmagában ismert mó­don állíthatjuk elő, például a hatóanyag és a töltő­anyagok, például porozószerek, szilárd hordozóanya­gok és adott esetben felületaktív szerek (tenzidek) alapos elkeverésével és/vagy eldörzsölésével. Oldószerek például az aromás szénhidrogének, előnyösen a 8—12 szénatomszámú frakciók, például xilol-elegyek, vagy szubsztituált naftalinok, a ftál­­sav-észterek, például dibutil- vagy dioktil-ftalát, ali­fás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraf­finok, alkoholok és glikolok, valamint azok észterei és éterei, például etanol, etilénglikol, etilénglikol-mono­­metil- vagy -etil-éter, ketonok, például cüclohexanon, erősen poláros oldószerek, például N-metil-2-pirrolid­­on, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, vala­mint az adott esetben epoxidált növényi olajok, pél­dául epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, vagy víz. A porozószerek és diszpergálható porok esetén al­kalmazott szilárd hordozóanyagként általában termé­szetes kőzetliszteket használunk, például kalcitot, tal­­kumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgitot, A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszperzitásű kovasav vagy nagydiszperzitású nedvszívó polimerizá­­tumok is alkalmazhatók. Szemcsés adszorptív granulá­tum hordozók elsősorban a porózus típusú anyagok, például csillám, szepiolit vagy bentonit, illetve a nem­­szorptív hordozóanyagok, például kaolit, vagy homok. Alkalmazhatók ezenkívül a legkülönbözőbb előre granulált szervetlen vagy szerves anyagok is, főleg a dolomit vagy az aprított növényi részek is. Felületaktív szerként az (I) általános képletű ható­anyag természetétől függően nemionos kation­­és/vagy anionaktív tenzidek alkalmazhatók, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzid-elegyeket is érthetjük. Alkalmas anionos tenzidek például az úgynevezett vízoldható szappanok és a vízoldható szintetikus fe­lületaktív vegyületek. Szappanok a hosszabb láncú zsírsavak (10-22 szénatomos zsírsavak), alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált amntóniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav, nátrium- vagy káliumsói, illet­ve a természetes zsírsav-elegyek, például a kókusz­olajból vagy faggyúolajból származó természetes zsírsav-elegyek ilyen jellegű sói. Ide értendők a zsír­­sav-metil-taurin-sók is. Előnyösen azonban az úgynevezett szintetikus ten­­zideket alkalmazzuk, így főleg a zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonát-benzimidazol-származéko­­kat vagy alkil-aril-szulfonátokat. A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alkáli­fém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak, és egy 8-22 szénatomos alkilgyököt tartalmaznak, ahol az alkilcsoport alatt az acilcsoportok alkilrésze is értendő, ilyen például a ligninszulfonsav, a dodecil-kénsav-észterek vagy va­lamely természetes zsírsavakból előállítható zshalko­­hol-szulfát-elegy nátrium- vagy kálciumsói. Ide tar­toznak a zsíralkohol-(eti!én-oxid)-adduktumok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szul­­fonát-benzimidazol-származékok előnyösen két szul­­foncsoportot és egy 8—22 szénatomos zsírsav-részt tartalmaznak. Alkil-aril-szulfonátok például a dodecil­­-benzolszulfonsav, a tributil-naftalinszulfonsav vagy egy • naftalinszulfonsav-formaldehid-kondenzációs termék nátrium-, kálcium- vagy trietanol-amin-sói. Alkalmazhatók ezenkívül megfelelő foszfátok, például egy p-nonil-fenoI-[(4-14)-eti!én-oxidj-addukt foszforsav-észterének sói vagy foszfolipidek is. Nemionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cik­­loali'fás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3—30 glikoléter-csoportot és az alifás szénhidrogén­gyökben 8—20 szénatomot és az alkil-fenolok alkil­­részében 6—18 szénatomot tartalmazhatnak. További nemionos, alkalmazható tenzidek a víz­oldható, 20-50 etilénglikol-éter-csoport és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó polipropilén­­glikol-, etilén-diamino-polipropilén-glikol- és alkil­­-polipropilén-glikol-(l—10 szénatomos alkillánccal) -poli(etilén-oxid)-adduktumok. A fenti vegyületek általában egy propilénglikol egységre számítva 1—5 etilénglikol egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonil-fenol-polietoxi­­-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éter, propilén-poli(eti­­lén-oxid)-adduktumok, tributil-fenoxi-polietanol, polietilénglikol és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. Alkalmazhatók ezenkívül a poli(oxi-etilén)-szor­­bitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi-etilén)-szor­­bitán-trioleát is. A kationos tenzidek elsősorban a kvaterner ammó­­niumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, és to­vábbi szubsztituensként rövidláncú, adott esetben halogénezett alkil-, benzil- vagy rövidszénláncú hidr­­oxi-alkil-csoportokkal rendelkeznek. Sók elsősorban a halogenidek, metil-szulfátok vagy etil-szulfátok, pél­dául a sztearil-trimetil-ammónium-klorid vagy a benz­­il-bisz-(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technikában alkalmazható tenzideket többek között a következő irodalmi helyek ismer-192.145 5 10 15 20 26 30 36 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents