192138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánykészítmény előállítására
1 2 tó például szulfát-, karbonát-, foszfátsó vagy fizológiásan megfelelő kationok, például nátrium-, kalcium vagy egyéb alkálifém- vagy alkáliföldfém-ionok. A kérődző táp vagy takarmány szükségletének teljes kielégítése a találmány szerint előállított takarmány tápszemcséi dús táppal bevont, stabilizált, bendőműködést ingerlő hatású magot tartalmaznak. Az említett szemcse tartalmazhat a bendőműködést ingerlő, stabilizált héjréteget, valamint tápban gazdag magot is. A találmány szerint a takarmány előállítható az ismert tápkészítési eljárás szerint, olymódon, hogy a táp stabilizálását a granulálási művelettel összekapcsolva végezzük úgy, hogy a szemcsék elnyeljék a szükséges stabilitást és ellenállóképességet a bendőben uralkodó körülmények lebontó hatásával szemben. Használhatunk továbbá olyan tápkészítményt, amely stabilizált, bendőműködést ingerlő szemcséket és külön szemcsék formájában vagy egyéb formában szokásos dús takarmány-összetevőt tartalmaz. A következőkben a találmányt kiviteli példák segítségével részletesen ismertetjük. 1. példa A találmány szerint a durva-táp aktivitású takarmányt szokásos gyűrűs táp-granulátor alkalmazásával állítjuk elő. A tápkészítmény összetételét az 1. táblázatban mutatjuk be. Az állatkísérletbe 16 db 140-160 kg élősúlyú szarvasmarhát vontunk be négy csoportra osztva, azaz egy-egy csoportban 4 állatot, valamint 4 db 320-370 kg élősúlyú állatot — amelyeken előzőleg fisztulát készítettünk - 2 csoportra osztva, azaz csoportonként 2 állatot. A kontroll állatoknak - normál és tisztulás állatok - 80% gazdag alaptápot és 10% találmány szerinti kísérleti tápot kaptak. Az alaptáttal az állatok testsúlykilogrammonként napi 24 g szárazanyagot fogyasztottak 12 héten át. A tápfogyasztás naponta, az állatok súlyán négy hetenként ellenőriztük. Az eredményeket a 2., 3., 4., 5. és 6. táblázatban ismertetjük. Az eredmények alapján látható, hogy a napi gyarapodás mindkét táp elérésekor egyforma volt, azonban a kísérleti csoport tápjának hatékonysága jobb volt, mint a durva-tápként szalmát fogyasztó csoporté. A pH a kísérleti csoportban valamivel alacsonyabb volt, de a bendő jó működéséhez szükséges határokon belül maradt. A kísérleti csoportban az összzsírsav mennyiség magasabb volt, mint a kontroll csoportban. A kísérleti csoportban az ecetsavtartalom alacsonyabb, a propionsavtartalom magasabb volt, mint a kontroll csoportban A valeriánsav és a kapronsav mennyisége a kísérleti csoportban alacsonyabb, mint a kontroll csoortban. Ez azt jelzi, hogy a kísérleti csoportban a bendőben zajló fehérje szintézis magasabb lehet, mint a kontroll csoportban. A szárazanyag emészthetősége és a szerves anyagokból és a zsírból adódó energiatartalom a fisztulás állatokból álló kísérleti csoportban magasabb volt. Ez magyarázza, hogy miért bizonyult jobbnak a normál állatok tápkihasználása. A kísérleti tápban csak a rost emészthetősége volt alacsonyabb, ez azonban a kísérleti táp alacsonyabb rosttartalmával kapcsolatos. Szokásos jelenség, hogy a rost emészthetősége a táp rosttartalmának növelésével javul. 2. példa 81% faforgácsból, 3,0% vágott melaszból, 5,0% kolfóniumból, 0,5% lenolajból,0,5%nátrium-perszulfátból és 10% hús-csont: táplisztből tápot készítünk. Először a hús-csont tápliszt feléből és a teljes kolofóniumból, nátrium-perszulfátból és lenolajból premixet (a) készítünk, majd a faforgácsból és a vágott melaszból ugyancsak premixet (b) készítünk, majd az (a) és (b) Keveréket elegyítjük. A kapott keveréket az 1. példa szerinti eljárással granuláljuk. Az eljárást végezhetjük a faforgács helyett szalmát vagy zabhéjat alkalmazva. 3. példa A vizsgálat kisérletsorozatot foglal magában. Először különféle, a 7. táblázatban ismertetésre kerülő összetételű granulált tápokat készítettünk. A granulálási az 1. és 2. példa szerinti eljárással végeztük. A granulált termékekből mintát vettünk és a mintákat vízzel töltött edényekbe helyeztük. Az első edényből az oldhatatlan szemcséket fél óra múlva kiszűrtük és lefényképeztük. A további edényekben lévő mintákkal ugyanígy jártunk el 1,2 illetve 3 óra elteltével. Az eredmények azt mutatták, hogy:- az 5. és 6. keverék gyorsabban oldódik, mint a 4. keverék,- vegyszerek és a lenolaj javítják a szemcse oldással szembeni ellenállását,- tejpor alkalmazása vágott melasz helyett javítja az oldással szembeni ellenállást,- tejpor nem használható a vegyszerek és lenolaj helyett, kolofónium hozzáadása ilyen értelemben nem használ. 4. példa A kísérletet az oldhatóság vizsgálatára végeztük, Tápkeverékeket készítettünk 1. / 80,0% faforgácsból, melynek nedvességtartalma 10%, 10% vízből, 1,0% sovány tejből készült tejporból, 5,0% kolofóniumból, 3,0%kalcium-karbonátból és 2,0% paraffinból, valamint 2. / 91,0% fűrészporból, melynek nedvességtartalma 10%), 1,0% tejporból, 5,0% kolofóniumból, 3,0-5,0% kalcium-karbonátból és 0,5-1,0% paraffinból. A keverékeket az 1. példa szerinti eljárással granuláltuk és a granulált termékek oldhatóságát a 3. példa szerinti módon vizsgáltuk. A termékek 3 óránál hosszabb ideig ellenálltak az oldásnak. 1. TÁBLÁZAT Tápösszetevők: törne g% Árpa 44,5 Szalma 20,0 Zabhéj 10,0 Tarlórépa-törköly olaj 8,0 Szójaliszt 8,5 Hús-csont liszt 5,0 Karbamid 1,0 Kalcium-hidrogén-foszfát 1,0 Kaclium-karbonát 1,0 Premix 1,0 Tápanalízis tömeg% Szárazanyag 87,7 Szerves anyag 81,6 Nyers fehérje 14,5 Hidrolizált zsír 7$ Nyers rost 12,8 Nyers energia 4030 kcal/kg 192.138 5 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 80 3
